Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Granasztói Pál: Új vonások Budapest városképében

leges gazdagodása a romok helyén, illetve alatt a korábbi vár- s palota­maradványok tudományos módsze­rességei feltárása, művészi fogantatá­sú helyreállítása. Ideértve múzeum céljára való felhasználásukat is. S ezzel összefüggésben a Várkert új­szerű, nagyszabású kiképzése. Itt fővárosunk nem csak újjal, hanem különlegessel, s megkapóan széppel gazdagodott. Kevés látvány érzékel­teti ily szuggesztíven a történelmi korok, a sors rétegződését. Ráadás­ként a panoráma, amely itt e kertből, a bástyákról, a helyreállított palota­részekből feltárul. Dombtetőn, ősi nyomokon, s egy nagyváros kellős közepén. A Belvárosban feltűntek új színfoltok, amelyekről szólni kell. Ilyen már korábbról az Engels téri finoman megoldott autóbusz pálya­udvar. Ilyen a Chemolimpex szék­ház a Bécsi utca sarkán, egyike e nemben a legsikerültebb, újszerű alkotásoknak, rommá vált sarokház helyén. Főként esti kivilágításában hatásos. Hasonló, de elhelyezésében s kivitelében vitatottabb a Szép ut­cai Hungarotex magasház, az első ilyennemű a belvárosban. Különö­sen szépek alsó nézetei, fedett autó­parkolói, tehát az átlátás az épület alatt. Ez egészen újszerű városkép; hasonló a későbbi új Országos Terv­hivatal székháznál látható, az Aka­démia utcában. S fontos új központi színfoltnak ígérkezik a már félig kész irodaépület a Vörösmarty té­ren, a sokat szenvedett, nagy áldo­zatokkal külsőleg már helyreállított Vigadóhoz csatlakozóan. Szebb lett a Roosevelt tér is, még a negyvenes évek végén egységes parkként tör­tént átalakításával, körforgalmú ki­képzésével. Nagy kár, hogy az itt leomlott műemlékek helyén még nem épülhettek meg a tervezett új épüle­tek. S valami megvalósult a Nép­köztársaság útja régen halasztódó belső befejezéséből: az út bekanya-A Chemolimpex-székház a Belvárosban készen — : a budai volt királyi palota. Talán a legbonyolultabb, legössze­tettebb és elméletileg, gyakorlatilag a legnehezebb építkezés, ami a köze­lebbi múltban európai nagyváros kö­zepén, mindenki szemeláttára folyt. Eredményei is összetettek, részben vitatottak, részben — akár az Er­zsébet-híd is — egyértelmű he­lyesléssel, tetszéssel fogadottak. A stilisztikai feladat bonyolultsá­ga, s talán a megoldás elhúzódá­sa, a sokféle szempont egyeztetése folytán is a külső homlokzati meg­oldás kissé száraz lett, a kupola sem keltett köztetszést. Az azonban, hogy itt az eredeti tömeg, kupolás­tól, épüljön újjá, vitán felülinek bizonyult, s további nyereség, hogy belül kulturális intézmények helyez­kedhetnek el, a kupola pedig immár nem álkupola, mint az elődje, hanem alatta a Nemzeti Galériának szánt kupolás teret alakították ki. Nem teljes egyetértéssel fogadott, de két­ségtelenül markans, új városképi elemekként tűntek fel a látvány­ban az egykori középkori erődrend­szer egyes visszaépített elemei. Vi­szont nemcsak városképünknek, ha­nem egész építészetünknek, sőt, kultúránknak nagyarányú és külön-Az Erzsébet-híd pesti hídfője A Várpalota és a Duna-Intercontinental az Erzsébet-hídról

Next

/
Oldalképek
Tartalom