Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Mezei Gyula: Pedagógiai pezsgés az általános iskolában

Az általános iskola létrehozása óriási horderejű lépés volt, közvetlenül a felszabadulás után: jelentősége a kultúra demokratizálásában vetekszik azzal a szereppel, amelyet a földreform töltött be a társadalom átalakításában. Általános iskoláink azóta megerősödtek. Ma országosan a tanköteles korú gyermekek 98,7%-a kezdi meg és 91,1 %-a végzi el általános iskolai tanulmányait. A tanórák 76,3 %-át szakképzett tanárok tanítják. Ezek az adatok Budapesten még jobbak: itt a tanköteles korúak loo %-a beiratkozik, s mintegy 87,0%-a 14 éves korig, további 8%-a 16 éves korig fejezi be általános iskolai tanulmányait. Ha ehhez hofeászáhioljuk a gyógypedagógiai intézményekben tanulókat is, akkor elmondhatjuk, hogy a gyermekek 98,0%-a eleget tesz általános iskolai kötelezettségének. A felső tagozatban a tanórák 94,7%-át szakképzett tanárok látják el; a 3. és 4. osztályok jelentős részében is az ének, rajz, testnevelés tárgyakat szaktanárok tanítják. A budapesti tanulók 94,0%-a valamilyen középfokú oktatási intézményben tovább tanul. Az általános iskolában végzett munka eredményességét bizonyítja az is, hogy a bukások száma az utóbbi 5 évben 40%-kal csökkent; ma a tanulók csupán 1,5%-a kényszerül osztályismétlésre. Évről évre javultak az általános iskola főbb mutatói. Nem érdektelen, ha az utóbbi 4 év adatait ebből a szempontból összehasonlítjuk. 1965/66 1966/67 1967/68 1968/69 1969/70 1 tanulócsoportra jutók száma 33.4 32,8 3M 29,4 26,5 váltakozás I>53 1,5° 1,46 1.44 1,46 szakköri tagok %-a 37.2 3°>5 41,3 44,6 55.6 Jó az audio-vizuális eszközökkel való ellátottság is. Valamennyi általános iskola rendelkezik televízióval (iskolánként 1,5 készülék); rádióból 3, magnetofonból, lemezjátszóból 2-2, diavetítőből 3,5 jut átlagban egy-egy iskolára. Az általános iskola tehát megerősödött, s mindinkább eleget tesz annak a kívánalomnak, hogy megalapozza a kommunista ember személyiségének kialakítását. Ma mégis több fórumon igénylik az általános iskola szervezeti átalakítását. Vannak, akik a nyolc osztályt tízre akarják emelni, mások hatra csökkenteni. (Lásd pl. Magyar Nemzet: Vitafórum.) Egyesek az általános műveltség kiterjesztését igényelve, a pályaválasztási korhatár felemelését kérve, mások az általános iskola munkájában jelentkező problémákat hangoztatva teszik meg javaslatukat. Az elhangzó érvekben rejlő igazság tényeit nem tagadva, magam meggyőződéssel vallom, hogy ma elsődleges feladatnak nem a szervezeti átalakítást kell tekinteni. Az évfolyamok csökkentését egyenesen károsnak tartom, mert szűkítené az alapműveltség nyújtásának lehetőségét; az évfolyamok számának emeléséhez viszont hiányoznak az anyagi, személyi feltételek. De e szervezeti változások különben sem oldanák meg a valódi problémákat, amelyeknek jó része a megváltozott társadalmi körülményekből fakad. Úgy vélem, az oktatás-nevelés gondjain nem szervezeti átalakítással, hanem az általános iskolák munkájához szükséges feltételek javításával, tartalmi tevékenységük gazdagításával segíthetünk. E kérdések közül említek meg néhányat. Az egésznapos oktatás Budapesten az aktív kereső korban levő nők 85 %-a munkaviszonyban van. Egy reprezentatív statisztikai felmérés adatai szerint az általános iskolások csupán 17%-ának családjában tartózkodik odahaza valaki (nagymama, nagynéni). A gyermekek jó része egész napját egyedül tölti. A női foglalkoztatottság kiterjedése, valamint az urbanizáció sok más tényezője a családi struktúra átalakulását vonták maguk után. A szülő nem mond le felelősségéről gyermeke nevelésében, de ha a családi élet szervezettségét, érzelmi kötöttségét, példamutató szerepét növeli is, a gyermekkel való foglalkozás időbeni lehetősége mégis leszűkül, a gyermek nevelésében betöltött szerepe átalakul. Kevesebb segítséget tud adni gyermeke önálló tanulásához, nem tudja közvetlenül befolyásolni idejének megszervezését, magára kell hagynia gyermekét művelődési lehetőségeinek megkeresésében, a szórakozás helyes formáinak megtalálásában. A család utólag tudja csak ellenőrizni a gyerek egésznapi tevékenységét. Mindezen tényezők megváltoztatják a szülők igényét az általános iskolával szemben. Azt kívánják az iskolától, hogy az ismeretnyújtáson túl Mezei Gyula Pedagógiai pezsgés gondoskodjék a gyermekek szabadidejének helyes, kulturált eltöltéséről, alakítsa ki bennük az önálló munkavégzés képességét, teremtsen mind több lehetőséget kulturális tevékenységük gazdagítására, mozgásigényeik kielégítésére, a tartalmas, hasznos szórakozásra. Ezek az igények nem merően újak, és főleg nem ellentétesek az általános iskola céljában megfogalmazottakkal. Jelenleg is a budapesti tanulók 33,7%-a napközi otthonba jár, 55,6%-a különböző szakkörökben vesz részt, 16,0%-a sportkörökben és így tovább. Az új csak az, hogy ez az igény ma tömegesen jelentkezik. A másik jellemzője ennek az igénynek, hogy megnyugtatóbb, szervezettebb, az ifjúság életére harmonikusabban ható tevékenységet várnak az iskolától, mint amilyet eddig nyújtott a tanulók szabadidejének eltöltéséhez. A napközi otthonokban ma már egyre több gondot fordítanak ezen igények kielégítésére is. Emellett 24 budapesti iskolában érdekes, fontos kísérlet folyik: az Országos Pedagógiai Intézet koncepciója alapján az iskolaotthonos oktatás lehetőségeit próbálják ki az alsó tagozat osztályaiban. Ennek lényege, hogy a tanulók reggeltől estig az iskolában tartózkodnak, két tanítónő vezetésével. Az egyik pedagógus az anyanyelvi, a másik a számolást és a készség-tárgyakat tanítja; s mindkettő gondoskodik saját tárgyaiból a tanulók önálló munkájának végzéséről, valamint a szabadidő hasznos eltöltéséről. Ily módon a nevelők nagyobb szabadságot kapnak a rendelkezésükre álló idő beosztásában, a tanulók megterhelése egyenletesebbé válik, a tanítás és a tanulók önálló munkája szerves egységet alkot. E kísérlet az első-második osztályban kitűnő eredményt hozott. A gyermekeknek odahaza semmiféle iskolai feladattal nem kell foglalkozniuk. Az osztálytermeket oly módon is be lehet rendezni, hogy a tanuláson kívül alkalmasak legyenek a játszásra, sőt, a pihenésre is. Ez a forma megkönnyíti az átmenetet az óvodából az iskolába, hozzászoktatja a gyerekeket az iskolai rendhez. A kísérlet eredményei alapján úgy véljük, hogy — a feltételek megteremtése után — néhány éven belül ezt a formát a fővárosi általános iskolák I—II. osztályában jelentékenyen ki lehet terjeszteni. Tovább folytatjuk az iskolaotthonos osztályok kísérletét a III—IV. osztályban. Itt azt próbáljuk ki, hogyan lehet a gyermek számára több szabadidőt szerezni, oly módon, hogy a közismereti tárgyak oktatását és az azokra való felkészülést, a tanulók önálló munkáját délelőttre csoportosítják. A délutáni szabadidő helyes megszervezése révén az ifjúság kulturálódásának, munkafoglalkozásának, sportolásának keretében végeznék el a készség-tárgyak tantervi anyagát. A felső tagozatban a jelenlegi napközi otthonos munkát és az ifjúsági szervezet klubszerű, színes tevékenységét kellene összekapcsolni. A két utóbbi elképzelés még csak a kísérlet stádiumában van, ezek eredményességéről megbízható tapasztalataink még nincsenek. Meggyőződésünk azonban, hogy az általános iskola akkor tesz eleget funkciójának, ha keresi a lehetőségét annak, hogyan terjessze ki a tanulókkal való foglalkozás idejét. Jobb körülményeket kell teremteni a napközi otthonos munka számára, s egyúttal gazdagítani, színesíteni annak tartalmát. Mielőbb meg kell kezdeni a pedagógusok felkészítését is az ifjúság tanórán kívüli foglalkoztatásának szakszerű irányítására. Differenciált foglalkoztatás A másik megoldásra váró probléma a tanulókkal való differenciált foglalkozás. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a tanulók között már az általános iskolában lényeges különbségek alakulnak ki, melyek alapvetően meghatározzák jövőjüket. E differenciáltság létrejöttének sok esetben környezeti, külsődleges oka van, tehát megfelelő pedagógiai foglalkozással meg lehetne szüntetni a nagyfokú különbözőséget. Az okok között említhetnénk pl. az egészségügyi szervek által kimutatott adatokat, melyek a koraszülések számának növekedésére mutatnak (az összes szülések 12,7%-a; s a koraszülöttek több mint 1/3-ának későbbi nevelése problémát jelent). Szerepet játszanak a különbségek kialakulásában az urbanizáció 8