Budapest, 1970. (8. évfolyam)
11. szám november - Veszprémi Miklós: Hol szórakozzék az ifjúság?
Hirdet a gyár Hirdet a gyár: munkásokat keres. Évek óta nem kerül le a falról üzemeink jellegzetes dekorációja, a belépésre invitáló tábla. Sőt, hosszabbodik rajta a szöveg. Szakmák szerint sorolja, milyen területen helyezkedhetnek el a munkavállalók, mennyi az elérhető órabér. S természetesen ott van a korábban nagy vonzóerővel bíró, ma általánossá vált jelszó: szabad szombat minden második héten! Felvételt hirdetnek a Váci úti üzemek, munkáskezeket keres Kőbánya és Újpest, tárt kapuval várja a jelentkezőket Csepel. Kivétel szinte nincs, a főváros valamennyi gyárában a legtartósabb hiánycikk: az új munkavállaló! Kereslet — kínálat Eső veri, nap égeti a közszemlére tett táblát a Fehérvári úti nagyüzem falán, hoz is valamelyes, főként „átmenő" forgalmat a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárnak. Itt készülnek, sok ezer alkatrészből, azok a központok, amelyekhez előbb vagy utóbb csatlakoztathatja a posta a régen várt, sokat sürgetett otthoni telefonkészüléket. És egyre több központot várnak a gyártól az előfizetők, a megrendelők. Ehhez a többhöz hívja a BHG az új jelentkezőket; szakmunkásokat és azokat a szakma nélkülieket, akik vállalnák a betanulást. Jönnek is, pontosabban jövögetnek, hiszen a kereslet sokszorosan felülmúlja a kínálatot, lasszóval kapkodják az üzemek a munkába állókat, s az lesz végül a győztes, aki a tisztes bértételeken túl gazdag kiegészítést ígérhet az „egyebekben". A BHG sem hagyatkozik csak a hirdetés hatására. A munkaerőgazdálkodás valóságos ötletgyárrá képezte magát az évek során, hogy biztosítani tudja a termelőfolyamat legfontosabbikát: a stabü munkásgárdát. S hogy ha már sikerül behoznia a kapun, itt is tudja marasztalni az embereket. A kezdet kezdetén, amikor feloldották azokat a tilalmakat, amelyek erőnek erejével helyhez kötötték a munkavállalókat, volt ugyan némi ülúzió: a nagy jövés-menéssel végül is nem veszthetünk, mondjunk csak búcsút a távozni akaróknak. A „világjárt" munkakönyvek azonban, amelyek szinte minden iparágban megfordultak már, nem hagyva ki a ktsz-eket, sőt a mezőgazdaságot sem, elgondolkodásra késztették az ületékeseket: a vándorlás önmagától nem csillapodik, a háztűznézőre érkezők pusztán a létszámot gyarapítják, a termelésben nem sok hasznukat veszi a közösség. A külső toborzás mellett, kapun belül is tenni kell tehát azért, hogy alábbhagyjon a kifelé áramlás. A Kelenföldi lakótelep honfoglalói, ha újév reggelén bekukkantottak leveles ládájukba, az ismeretlen gyár személyes jókívánságait tartalmazó kártyát találtak. Az üdvözlő lapon a BHG azt is tudomásukra hozta: a közeli szomszéd szívesen lépne szorosabb kapcsolatba a környék lakóival. Barátkozás az iskolásgyerekekkel Majd a kultúra városszerte ismert központjával, a Fővárosi Művelődési Házzal kooperált a munkaerőgazdálkodás, ahol is befogadták a gyár kiküldött „propagandistáit": a termékeit, a munkafolyamatot ismertető kiállításokat. A nagyforgalmú Művelődési Ház üyenformán a gyári élet megismertetését is szolgálja, hellyel-közzel kiegészítve a pályaválasztási tanácsadók tevékenységét. A Művelődési Házzal kiépült jószomszédi viszony egyéb lehetőséget is kínált a BHG-nak. A környező iskolák már nem is csodálkoznak a sűrűn ismétlődő gyárlátogatási meghívásokon, amelyeket baráti beszélgetés, filmvetítés követ a Művelődési Házban. A kisdiákok BHG-s órarenddel, prospektusokkal távoznak, az itt szerzett élmények segíthetnek a „hová megyek iskola után" eldöntésében. A kisiskolások megkörnyékezésére ötlötte ki a munkaerőgazdálkodás a rejtvénykartonokat is, amelyeken a tv-bői ismert állatfigurák vallatták ki a gyerekeket ismereteikből. A nyertesek értékes jutalmakat kaptak, s többen elkötelező ígéretet hagytak maguk után, hogy a bizonyítvány megszerzését követően itt szereznek szakmát. ,, A gyárban folyó munkák javarésze alaposabb felkészültséget kíván. A középiskolákkal is kapcsolatot teremtett hát a munkaerőgazdálkodás. Az érettségizők névre szóló levelet kaptak, cégjelzéses borítékban. Felnőtt tárgyal a felnőttel-alapon, nekik az általános tudnivalók helyett konkrét tájékoztatót mellékeltek. A gyerekekkel való barátkozás azonban, bármily ígéretes is, csak a jövő gondjait oldhatja meg, ületve enyhítheti. Márpedig a BHG-nak létérdeke a ma. Nem állhatnak tétlenül a gépek, a munkaasztalokon ütemesen kell folynia a forrasztásnak, szerelésnek. S az a legelőnyösebb a gyárnak, ha gyakorlott gárda végzi ezt a munkát. Egyetlen kilépő=5000 forint veszteség Az önkéntes „röghöz" kötődést más tények is sürgetik. A nagy figyelmet, pontosságot igénylő munkafolyamatok miatt a betanulási idő hat hónap, vagy ennél is több. Viszonylag lassan kezdi „hozni" a tervet az új dolgozó. A kollektíva zsebéből kell tehát tartósan finanszírozni a munkafogások megismerését. Egyetlen kilépő 5 ezer forintjába kerül a vállalatnak, s az így kigurult forintokat nehéz visszacsalogatni. A kisebb-nagyobb kollektíváknak az sem mindegy, hányszor változnak a környezetben az új arcok, számtalan súrlódási felületet teremtve ezzel. 16