Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - Zolnay László: Amikor Buda kiátkozta a római pápát

Jokulátor alakja, hegedűvel (XII. század, Pécs) Ki volt az első, neve szerint ismert magyar színész? Akadémiánk kézirattárában, Főglein Antal egy­kori Zólyom megyei fölevéltáros hagyatéki anya­gát böngészve, akadtam az alábbi — művelődéstör­téneti szempontból szenzációs — színészettörté­neti adatra. Eszerint 1280-ban Kun László ki­rály Zyman nevű színjátszójának — histriojának — örökös birtokul adja a zólyomi Osztroluka nevű falut. Az oklevél már csak e dal- és vigalomked­velő uralkodó régebbi adományát ismétli meg. Ugyanis kiderül belőle, hogy színészeink emez ősét, a király vándor-udvarában élő Zimány urat, e jószágából kitúrta Tamás váci püspök. Most 1280-ban, hogy a birtokháborító püspök el­halálozott, Kun László sietve helyezi vissza Zi­mányt osztrolukai birtokába, s e falut neki s utó­dainak nemesi örök-birtokul adja. A dologban az a meglepő, hogy Zimány színész mesterségét ivadékai, egy egykor nagyhírű s nagybirtokú ne­mesi család tagjai — nem kevesebb, mint hétszáz esztendőn át — röstellték! így azután ez a fontos oklevél, melynek eredetijét Zimány ivadékai rejt­ve őrizgették (nem lévén elég rangos ős a színész!) sohasem került be a könyvalakban megjelent ok­levéltárak egyikébe sem. S rejtett maradt az, — mind mostanig — a színészet múltjának búvárai előtt is. Azt egyébként, hogy az udvari szórakoztatók felettébb megbecsült alakjai voltak a XIII.— XIV. századnak, más adatok is mutatják. így 1263-ban István ifjabb király a királyné jokulátorának — vagyis mulattatójának, bolondjának — ugyanabból az itáliai, lukkai selyemből varratott ruhát, mint amilyen selyembe udvari káplánjait öltöztette. Egy másik jokulátor az 1250-es években Liptó megyében kapott szabad (nemesi) birtokot. 1347-ben Rákospalota határában, a Regősök földjén — az azóta rég eltűnt Regtelek birtokon — Nagy Lajos királynak „combibatorai" laktak. (E nyakate­kert latin szót tán ivócimboráknak, maibb szó­val szesztestvérkéknek lehetne fordítani.) Ezek a királyi szesztestvérkék — s ez mutatja megbe­csült mivoltukat, — éppen olyan szabad birtoko­sai a Pest megyei Regteleknek, mint ahogyan Zi­mány hisztrió és ivadékai is majdnem hétszáz esztendőn át földesurai maradtak felvidéki falu­juknak. Zimány mester egyébként a XIII. század utolsó évtizedében halhatott meg. 1286-ban szerepel utoljára. Királyi színjátszói mivoltát — amelyet utódai annyira röstelltek — ez az 1286. évi oklevél is megemlíti. Művelt ember lehetett: egyik fiát, Jánost, akit alighanem papi pályára adott, az 1320-as években, mint „discretus vir"-t, tehát tudós fér­fiút említik. Zimány hajdani művészi mester­ségét a kései századokra csak egyetlen emlék őrizte meg (ezt úgy látszik nem annyira szégyell­te a családja). Egy puritán egyszerűségű nemesi cí­mer. Nincs sallangja; — kürtöt ábrázol. z. 1. Waller mester receptje: A mirelit csirkemelleket megmossuk, megtörülget­jük, megsózzuk, majd kevés vajon pirosra sütve edénybe tesszük. A kockára vágott gombát vajon megpirítjuk, megszór­juk vágott petrezselyemmel, rátesszük az összezúzott fokhagymát, ízesítjük törött borssal és hozzáadjuk a paradicsompürét vagy a kockára vágott nyers paradi­csomot. Az egészet gyorsan megpirítjuk, sót, cukrot adunk hozzá, kevés vízzel felengedjük, majd a csirkére öntjük. Ha szükséges, kevés víz adagolásával puhára pá­roljuk, a legvégén fehér bort adunk hozzá. Köretnek párolt rizst készítünk. A többszöri vízvál­tással megmosott, leszűrt rizst forró zsíron üvegesre pirítjuk, másfélszeres mennyiségű forró vízzel felöntjük, megsózzuk, felforraljuk, megkeverjük, majd a sütőbe téve fedő alatt pároljuk. Ha kész, megkeverjük, kevés pet­rezselyemmel megszórjuk. Tálaláskor a csirkemellet bevonjuk a barnás, gombás mártással, a rizst külön szolgáljuk fel. Zöldsalátát adunk hozzá. Szükséges anyagok: négy mirelit csirkemell, 20 dkg gomba, 10 dkg vaj, 2 dkg só, 15 dkg rizs, 5 dkg paradi­csompüré vagy 15 dkg friss paradicsom, bors, petrezse­lyem, 1 dkg cukor, 1 gerezd fokhagyma. 1 dl fehér bor, 5 dkg zsir.

Next

/
Oldalképek
Tartalom