Budapest, 1970. (8. évfolyam)
10. szám október - Zolnay László: Amikor Buda kiátkozta a római pápát
A fülledt kőrengetegben élő pesti ember útban hazafelé, vagy sétája közben — szívesen beszáll egy átkelő kishajóba, hogy az átvigye a túlsó partra, vagy a Margitszigetre. Néhány percig tart az út, s mégis: kész felüdülés! Ezeknek az átkelő járatoknak színes, viharos múltja van. Milyen volt a „repülőhíd" ? A Pestet Budával összekötő híres török kori hajóhíd, melynek ábráját néhány korabeli metszetről ismerjük, Budavár visszafoglalásakor elpusztult. A Pestre került hajózási és hajóépítési hivatal 1687-ben állította vissza a két város között az összeköttetést. Az 57 dereglyéből álló hidat azonban egy év múlva leszerelték; katonai szempontból már nem volt fontos, a két város közötti polgári forgalom miatt pedig az udvari kamara nem tartotta szükségesnek a hajóhíd költséges fenntartását. Ettől kezdve kompjáratot létesítettek a két part között, a pozsonyi „repülőhíd" mintájára, így hívták azt a fajta kompot, amelyet hosszú kötélen lehorgonyoznak a folyó közepén, s a víz sodrása és kormánylapát segítségével irányítják az egyik vagy a másik partra. A repülőhíd felállításának pontos idejét nem ismerjük. Egy 1762-ben a pesti városi tanácshoz küldött szerződés másolatból — amely a császári udvari kamara és Pest, valamint Buda szabad királyi városok között az 1701. március 16-án létrejött bérleti szerződést tartalmazza — kapunk először okmányszerű utalást arra, hogy abban az időben már megvolt a pest-budai repülőhíd. A kompot a két város kezelte; kötelesek voltak a kompjáratot fenntartani, a meghibásodott felszerelést megjavítani; ennek fejében övék volt a révpénzekből eredő jövedelem. Eleinte magánosok, később e célból alakult konzorciumok bérelték a kompot. Első bérlője Lehner János volt, aki 1716-ban évi 3000 forintért kapta meg a révjogot. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy 3—4 lovas szekér vagy 300 személy volt a befogadóképessége. Mikoviny Sámuel királyi építészt 1749-ben megbízták a budai királyi vár helyreállítási tervének elkészítésével. Ekkor a Várhegy és környékének alaprajzi térképébe belerajzolta a repülőhidat is. Érdekessége a a kompnak, hogy kettős törzse van, és a rakodóhídja mintegy 100 méterre benyúlik a folyóba. Az átszállításért révdíjat kellett fizetni. Mentesültek a vám alól a nemesek, a városi tanács tagjai, a jegyzők özvegyei, a városi tisztviselők, doktorok, gyógyszerészek saját személyükre vásárolt holmijukra, családtagjaikra és vincellérjeikre nézve; mentesek továbbá a budai és pesti külső tanács tagjai, cenzorok, fertálymesterek, papok saját személyükre nézve. Gondoltak a városatyák arra is, hogy meglegyen az innivalójuk ringyen szállíthatták a serfőzők az árpát, komlót és tűzifát, amennyi a városi üzemekhez szükséges; valamint mentesítették a díj alól a városi kocsmák részére vásárolt borokat. 150 éves a budapesti átkelő gőzhajózás A hajóhíd a XIX. század elején A hajóhíd szerkezeti rajza 1819-ből . t'i 11H I'M " • lyH.Mtttifl"»! Ujftwc.'
