Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - Dr. Tóth Gábor: A 75 éves Eötvös József Kollégium

Siklós László írása — Siklós Péter felvételei Fedél alatt „Rowton lord, angol főúr a londoni East End-ben tanulmányozta a közönséges éjjeli szállókat; és a piszkos, zsúfolt, közös hálótermek, a sötét és egészségtelen földalatti közös konyhák látványa arra az elhatározásra bírták, hogy a nőtlen munkások részére a szállóknak egy tökéletesebb típusát teremtse meg. Harry B. Maesures építésszel és néhány munkásbaráttal együtt sikerült egy-két kísérlet után ezt az új népszállórendszert létrehozni. Londonban 1894 óta

egy nagy és virágzó részvénytársaság foglalkozik e szállók építésével"— írta a Városi Szemle 1911-ben. Londonban hat nagy szállót építettek; ezeket Milánóban, Párizsban és Bécsben újabbak követték. A Rowton-szállók — ahogyan nevezték — nem jótékonysági intézménynek, hanem önfenntartó üzleti vállalkozásnak indultak. Ellenszolgáltatás fejében egészséges lakást, viszonylagos kényelmet és szórakozást biztosítottak azoknak a nagyvárosban élő-dolgozó munkásoknak, akik e szálló híján nyomorúságos albérletre, ágybérletre vagy valamilyen éjszakai tömegszállásra szorultak volna. Az egykori népszálló Budapesten az 1910-es népszámláláskor 67 483 ágyrajárót vallottak be a bérlők, de a valóságban 85—90 ezerre becsülték számukat. Az ágyraj árás drága volt, s terjesztette a betegségeket, az erkölcstelenséget. A magánlakásokon kívül 27 engedélyezett tömeges éjjeli szállót tartottak nyilván, 1239 férőhellyel. A székesfőváros vezetői elhatározták, hogy a gondok enyhítésére egy Rowton-szállót építenek. Az építés 1910. január 5-én kezdődött, de „a szükségessé vált tervmódosítások, ismételt sztrájkok, munkáskizárások és egyéb technikai akadályok közbejötte miatt csak 1911 őszén fejeződött be" — olvashatjuk az építés történetében. Az épület neve „Népszálló" lett, s az egykori Aréna út (ma: Dózsa György út) — Angyalföldi út sarkán épült, 396 egyágyas fülkével és 44 nagyobb hálószobával. Beosztása, berendezése akkor korszerű volt. A szükségletek kielégítésére fürdők, csomagtár, szekrénytár, borbély, szabó, cipész, dohánytőzsde, vegyeskereskedés állt rendelkezésre. Közös helyiségek: étterem, társalgók — külön a dohányzóknak és a nem dohányzóknak —, olvasóterem napilapokkal, könyvtár, írószoba, gyengélkedő. A főbejárattól jobbra terelőkorlát és rácsos ablakok: a jegykiadó, „melynek ablakrekeszeinél a vendégeket felveszik és a felekkel való érintkezést általában lebonyolítják" — írta dr. Ferenczi Imre, a székesfőváros akkori szociálpolitikai szakelőadója. A Népszálló: csepp volt a tengerben. És csak azon segített, aki meg tudta fizetni. Kis hálófülkéi hamarosan megteltek; egy hétre, vagy egy-két éjszakára jobb módú munkások vették igénybe, aztán — a rendelkezés értelmében — reggel nyolc óra előtt elhagyták a szobájukat. Ma: átmeneti szállások és nővérotthonok Az épület ma is áll. A tábla szerint a Fővárosi Tanács átmeneti munkásszállása; egyben pedig az átmeneti szállások és nővérotthonok központja. A terelőkorlátokat leszedték, barátságos, emberi környezet és hangulat fogad már a portán és az előcsarnokban. Vannak olyan emberek — munkakörük, vagy egyéni sorsuk miatt —, akiknek a segítése, lakáshoz juttatása közügy. A fővárosban átmeneti szálláson helyezik el azokat az ideiglenes vagy állandó budapesti lakosokat, akik a szociálpolitikai elvek szellemében segítségre szorulnak. Szálláshoz segítik az olyan egészségügyi intézmények dolgozóit is, ahol nagy a munkaerőhiány, és pesti lakosokkal nem tudják betölteni: szociális otthon gondozónőit, szanatórium, csecsemővédő intézet, szakrendelő, kórház ápolónőit és műtősnőit; fűtőket, gépkocsivezetőket, akik nem találtak maguknak albérletet, vagy kis keresetük miatt nem tudták megfizetni. Más szállók lakói: volt állami gondozott lányok és fiúk, akik tizennyolcadik évüket betöltötték, szakmát szereztek s az otthonban nem maradhatnak tovább, mozgásszervi fogyatékosok, akik viszonylagos gyógyulásuk után szakmát tanultak és családjuk nem vállalja őket, vagy már nincs családjuk, albérletet pedig nem kapnak, börtönből szabadult nők és férfiak, akiket szintén nem fogadnak be, mihelyt a múltjukat felfedik, vagy ahol befogadnák, jobb, ha nem költöznek oda; az egykori görög kolóniáról a magyarországi görög emigránsoknak az a csoportja, akik nem alapítottak családot. Müyen kép fogad az átmeneti szállásokon? Virág a kapualjban, függöny, szőnyeg a lépcsőházban, festmények, grafikák, reprók a falakon; az egyiknek az udvarán szökőkút. A Dózsa György úton egyszemélyes hálófülkék; a volt Dohánygyári nővérszálláson kétágyas szobák; a Szobi utcában, Budafokon, a József nádor téren öt-hat ágyas hálótermek (néhol igaz, emeletes ágyakkal). De mindenütt tisztaság; csinos és célszerű berende-15