Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - Dr. Tóth Gábor: A 75 éves Eötvös József Kollégium

Az Eötvös Kollégium épülete 1911-ben (Siklós Péter reprodukciói) Szaktanárok vezetésével a kollégiumi tanul­mányokat olyan szempontból szervezték, hogy a növendékek lehetőleg önmaguk dolgozzák fel szaktárgyaik anyagát. Ezzel a módszerrel nemcsak elméleti tájékozott­ságot szereztek, hanem olyan mértékű tudományos jártasságot és kritikai érzé­ket is, mely szaktudományuk művelésé­ben önállóságot és a tanításban a szaktárgy vonatkozásában kellő otthonosságot biztosí­tott. A szakvezető tanárok általában 4—5 hallgatóval dolgoztak együtt. így minden résztvevőnek állandóan és folyamatosan dol­goznia kellett és pedig mindig az eredeti for­rások alapján. Ez a módszer mindvégig jelle­mezte a kollégiumi oktatást. Fontos helyet foglalt el a növendékek felkészítésében a nyelvtanítás. A hallgatók a kollégiumi tanul­mányok mellett mint beiratkozott bölcsész­hallgatók az egyetemen is hallgattak előadá­sokat, jártak szemináriumokra és gyakorla­tokra. A kollégium ellenőrizte tagjainak egyetemi munkáját. A hallgatók türelmetlen becsvággyal vetették magukat mindazokra az ismeretekre, amelyeket a kollégium kínált. Az eltöltött évek a „mohó olvasás", a boldog ifjúság munkában töltött meghitt esztendei voltak. A munkafegyelem mindig példamutató volt. „Mindent el lehetett vitatni egy volt kollé­gistától — írja Laczkó Géza 1920-ban —, de a munka szeretetét soha. S nem elég-e ez ott, ahol a munkátlanság a legfőbb életideál?" Ennek a munkának alapvető feltétele a jól felszerelt könyvtár volt. A mintegy hetven­ezer kötetes könyvtárat a hallgatók egész nap, késő éjszakáig korlátlanul használhatták. Szabadon, könyvtáros nélkül vehették le a polcokról a könyveket, amelyekre éppen szükségük volt, de a könyvtár rendjét tiszte­letben kellett tartaniuk. „Megszédültem egy kicsit — írja Laczkó Géza visszaemlékezései­ben az 1903-as évekről, amikor először lépett az akkor még szerény kötetszámú könyvtárba, — ez nem a vidék karakán, ku­ruckodó magyarságának világa, nem ,grund­riss' és ,einleitung' kompendiumok németes alumneuma, itt minden embert, és minden könyvet franciás szellem válogatta ki, azon menten valami mélyen magyar vonást lopott beléjük az akkori szörnyű, német, sőt egye­dülvaló osztrák—német pórázon rángatódzó világban." Nem egyedül a tudomány sarkallta mun­kára a növendéket, hanem a példa is, amelyet tanáraik és társaik testesítettek meg számuk­ra. Az ő munkájuk nyomán bontakozott ki a kollégium szelleme, amely fiatal makacsság­gal követelte magának a szabad vélemény és gondolkodás jogát abban a korban, amikor szabad véleményről, szabad gondolatról nem beszélhetünk. így alakult ki már a kollégium megindulásától kezdve az a szellem, amely az emberséget és demokráciát, az egyén méltóságát és jogait, a szabadság eszméjét mindenek elé helyezte. A diákság hagyomá­nyos ünnepségei: a tréfás gólyavizsgák, mű­soros Mikulás-estek stb. a bornírt konzerva­tivizmus, az áltudományos nagyképűség, a hamis tekintélyek elleni szabadszellemű, sza­badszájú harcnak és az éles politikai szatírá­nak széles értelmiségi körben népszerű fóru­mai lettek. Az uralkodó osztály a maga szá­mára kívánta felnevelni a „tudós tanárokat". Nem tudta azonban megakadályozni, hogy az ellenzékiség sokaknál ne jusson el a forra­dalmiságig. A történelmi helyzet és a kollé­giumi ellenzéki szellem magyarázza, hogy 1919-ben a Tanácsköztársaság munkájába, védelmébe igen sok akkori hallgató kapcsoló­dott be. A Tanácsköztársaság bukása után a fegyelmi határozatok következtében mintegy 2000 állástalanná vált pedagógus között megtaláljuk Eötvös kollégistáinkat is. Példa­ként Balázs Bélát, Czebe Gyulát, Kuncz Ala­dárt és Laczkó Gézát említhetjük. Az ellenforradalmi korszak időszaká­ban is tovább igyekeztek ápolni a francia liberális demokrácia szabadságeszméit. Ez a kollégiumi légkör tette lehetővé, hogy az in­tézmény falai között 1932-ben kommunista szervezkedés bontakozhassék ki. A szervez­kedést követő intézkedések nyomán alakult ki és erősödött meg a kollégium tudatos de­politizálásának időszaka. A kormányzat és a kollégium vezetése azonban nem tudta meg­akadályozni, hogy a kollégium fiatalsága ne Zeneest a ,,Collegium"-ban. Balról az első: Kuncz Aladár (A képek az Eötvös Kollégium Archívumából valók) 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom