Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - A Józsefváros jövője (S. L.)

A Józsefvárosban — a területhez, a beépítettséghez képest — sok üzem, gyár, hivatal, közintézmény működik. A nagy gyárak úgy-ahogy elhelyezkedtek, körülzárt és elhatárolható területen dolgoznak. De az ipar és a kereskedelem számtalan csápját-gyökerét eresztette deszkabódékba, fészerekbe, sufnikba, lakóházak pincéibe, szűk belső udvarokba. A városrész teli van Ktsz-teleppel, kisüzemmel, állami vállalattal. Kisiparos legalább négyszáz működik, számukat nem is tudják pontosan. És mindannyiuk tevékenységére, a termékeikre, a szolgáltatásokra, a javításokra szükség van. Viszont ezek az üzemek, szolgáltatók és javítók tovább zsúfolják a kerületet; a gépek zajával, szaggal, bűzzel, szeméttel, a víz- és az energiafogyasztással tovább rontják a lakosság életkörülményeit. A kerület és a főváros vezetői fölismerték: a Józsefváros egyes részei megérettek a lebontásra. Az első nagyobb szabású terv 1962-ben született és 1963-ban fogadták el. Ez a terv elsősorban a kerület déli részének a lebontását és újjáépítését tűzte ki célul. Amellett, hogy nagyszabásúnak ígérkezett, ma már úgy is jellemezhetjük: kissé nagyvonalú volt, s talán nem is számolt reálisan a megvalósítás lehetőségével. 5800 lakás lebontását és 8200 lakás megépítését tervezték a második és a harmadik ötéves tervben. Ennek kivitelezését megakadályozta többek között a szanálás magas aránya, a hiányzó építőkapacitás, a kevés anyagi eszköz. Évekig tartó módosítások, viták, egyeztetések következtek. Az első módosítás szerint a harmadik ötéves terv végéig 1050 lakás épül; újabb változtatás alapján 576. A valóságban 1970 végéig 192 lakást adnak át. Az 1963-as terv magán viseli az akkori szemléletet, elképzelést az új lakótelepekről; másfelől a 60-as évek elejének — azóta sokat változott — építési technológiáját. Akkor még a József Attila lakótelephez hasonló városrész építését tervezték, a hagyományos technológiával. Ma már tudott: a Józsefváros rekonstrukciója új terv alapján történik majd. Az új tervet sok tényező tette szükségessé. A városépítőknek van már némi tapasztalatuk arról, hogyan válnak be az új lakótelepek, s mit hogyan ne csináljanak. Az eltelt évek alatt alaposabban, módszeresen feltárták a szanálásra megérett lakásokat, illetve épületeket. Az 1963-as terv óta a közintézmények, üzletek, szolgáltatások, parkolóhelyek, garázsok normája is megváltozott. Ma már mindezekből többre van szükség. Az előző lakótelepekhez például alig terveztek parkolóhelyet. Már most számolni kell három családra — egy autóval. A jövőben pedig egy családra — egy autóval. A 60-as években lezajlott az építőipar forradalma, gépesítése. Az építés módja és alapanyaga is megváltozott. Nem utolsósorban az új gazdasági mechanizmus bevezetése más feladatok elé állította a városépítőket. Megszűnt a központi intézkedés. A lakástulajdonosokat, a kisiparosokat, a vállalatokat a szanálás után el kell helyezni, áttelepíteni, vagy kártalanítani. Az új terv elkészítésével a BUVÁTI-t bízták meg. Mester Árpád tervéről — amely 1969 decemberében elkészült — a városépítők elismeréssel nyilatkoznak. Koncepciójában elfogadottnak tekinthető. Ennek alapjám bár némi módosítással készül a beruházási program. A végleges terv 1971 elejére várható, s ezt terjesztik majd elfogadásra a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága elé. E terv részleteiről beszélni — épp a szükséges változtatások és a fennálló részletproblémák miatt — korai lenne. Annyit elmondhatunk: 6000 lakást, vagy ennél többet fognak lebontani, és építenek 7000-et. A beépítés elsősorban az Illés utca — Práter utca — Szigony utca — Baross utca által határolt területen történik. A negyedik ötéves terv időszakában 2800 lakás építését tervezik. Az építkezés megkezdése előtt még sok akadályt kell elhárítani. A nehézségek szinte egymást erősítik, összefonódnak, közülük kiemelni alig lehet bármelyiket is. Egyik gond a helyszűke. A Józsefvárosnak alig van zöldterülete, az utcák, az utak keskenyek. A felület 68 százaléka beépített! Ahhoz, hogy az építkezést bármilyen kis területen elkezdjék, a többszörösét kell bontani. Hiszen épp ez a jó, mindenki ezt akarja, mondja a gyanútlan kívülálló. Csakhogy az életveszélyes lakások, és a nyomorúságos otthonok ezrei nem egymás mellett, egy csomóban vannak, hanem elszórtan. Például szanálnak egy kétemeletes házat. A jobbrólbalról szomszédos épületek aránylag lakhatók. Az egy pici foghíjon kellene újat, korszerűt építeni. Ez gazdaságtalan a kivitelezőnek, nem tudja alkalmazni a gépesített technológiát, és nem tud házgyári elemekből építeni. Pedig a helyszűke miatt, és hogy a szanált területen minél több lakást tudjanak építeni, hogy az építés valamivel olcsóbb s gazdaságos legyen: magas házakat kell építeni. A foghíj-beépítés viszont városképileg nem lenne elfogadható. A szétszórtság várható következményei: nagy területet kell összefüggően szabaddá tenni az építkezéshez. Sokkal több lakást kell majd lebontani, mint amennyit az állaga miatt szükséges lenne. Sőt, az is előfordulhat, hogy amelyik területet szanálják, ott a jobb minőségű lakást már bontják, a városrész másik pontján pedig a rosszabb minőségű még marad. Az elhasználódott közműveket az egész városrészben ki kell cserélni. Ez nagyobb feladatot ró az építőkre, mintha egy szántóföldön új várost terveznének. Épp a közművesítés az egyik tényező, ami megdrágítja a rekonstrukciót. A fővárosban egy lakás építése átlag 350 ezer forintba kerül. A Józsefvárosban, becslések szerint, egy lakás 500 ezer forintba fog kerülni. A lakásoknál és a közműveknél is nagyobb gondot okoz az ipar és a kereskedelem helyzete. A szanálásra kijelölt területen 65 kereskedelmi egység van, 21 vállalati üzlethelyiség, 6 Ktsz telep, és kétszáznál több kisiparos. A lakosságot az építés idejére ideiglenesen elköltöztetik, vagy cserével más kerület ad nekik lakást. De az üzemekkel, műhelyekkel nem lehet ugyanezt megtenni. Az állami kereskedelem üzleteit a szanáláskor bezárják, s majd az új házakban, modern üzletként megnyitják. Ezzel nincs gond. De nem tehetik meg ugyanezt a termelő üzemekkel. Azokat a kerületben, valahol másutt, fel kellene építeni, áttelepíteni. Ez óriási teher a fővárosnak. A tulajdonosok viszont — ha fejlesztési alapjuk nincs, hitelt Lebontásra kerülő ház a Szigony utcában (Tahin Gyula felvételei) 6