Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - A Józsefváros jövője (S. L.)

A Józsefváros jövője A VIII, kerület a Múzeum körúttól a Hungária körútig, az Üllői úttól a Rákóczi út-Kerepesi útig terjed. Sokan csak a Nagykörúttól kifelé eső részt tekintik Józsefvárosnak. Pedig 1944 előtt éppen a Fiumei úton — a mai Mező Imre úton — kívüli terület nem tartozott hozzá. Különbség valóban van a Nagykörúton belüli és a rajta kívül eső rész között. A belső Józsefváros volt az előkelőbb negyed, a külső Józsefváros pedig sokáig a szegények, a proletárok, a kertesföldszintes házacskákban zöldséget termelő, tehenekkel-jószággal gazdálkodó szlovákok, németek („milimárik") negyede. A Józsefvárosról az első újság-híradás a „Hazai Tudósítások" lapjairól való. „1807 november első napján estve hat óra tájban Josef nevű külső városban tűz támadott, s két óra alatt 18 házat megemésztett. Többnyire kisded és nádfödelű házacskák lévén, nem lett volna a tűz igen hathatós, de az erős szél amerre fútt, arra vitte a tűznek erejét .. Egy harminc évvel későbbi adat 53 utcát, 5 nyilvános teret, 1409 házat említ. E házak többsége még természetesen földszintes. A fellendülés itt is, mint Pest jónéhány kerületében, a kiegyezés utáni évekbenévtizedekben következett be, de még a századfordulón is terjeszkedett a város, házai és lakói a tízes évekig tovább szaporodtak. A VDI. kerületben ma 2806 épületet tartanak nyilván. Ebből 211-et 1850 előtt építettek. 1850 és 1919 között 1956 ház épült. A többi azóta. A házak többnyire egy-, két- és háromemeletesek, de akad köztük ennél magasabb is. A Nagykörúttól kifelé eső részen sok a földszintes ház. A kerület lakossága 1970 január elsején: 144 502. Népsűrűség 21 313/km2

. Alakások száma: 44008. Ezek az adatok már annak is mondanak valamit, aki nem itt él, aki nem ismeri a kerületet. Aki pedig itt él, a saját bőrén érzi, hogy a történelmi évszámok és a zsúfoltság mit jelentenek. A nyolcvan-száz éves, és az ennél régebbi épületek több értelemben is elöregedtek. Elöregedett az épületek anyaga. El az utak alatt húzódó s a lakásokba, a málló vakolatba, porladó kőbe ágyazott közművek; az utólag toldozva-foldozva beépített csövek, huzalok, vezetékek. Hiszen e házak egy részének építésekor még nem találták fel az elektromosságot! Nem volt még a fővárosban gázszolgáltatás. A századvégi építkezések idején már volt ez is, az is, de a takarékos építtető-tulajdonos igénye, vagy inkább igénytelensége miatt e házakat az akkori technika és a komfort mellőzésével építették. A lakások hatvan százaléka szoba-konyhás. Alapterületük kicsi, a helyiségek viszont magasak. Vécé minden emeleten — hat-nyolc-tíz lakáshoz — egy vagy kettő, a nyitott körfolyosón. A lakások többségében nincs fürdőszoba. Tehát a lakások szerkezete olyan, ami eleve elavult életformát, korszerűtlen életmódot kényszerít az itt lakókra. Sokan szeretnének fürdőszobát berendezni, fürdőkádat elhelyezni, de helyszűke és a csőhálózat miatt nem lehet; széntüzelésű cserép- illetve vaskályha helyett szeretnének gázzal, villannyal fűteni, de a cső-, a kábel-hálózat nem bírja el: keresztmetszetük, áteresztőképességük szűk a megnőtt fogyasztáshoz. Ráadásui a víz-, a gáz-, a csatorna-csövek rozsdásak, elértek. Csőrepedésről, törésről gyakran adnak hírt a napilapok. Az utak nagy része keskeny, a megnövekedett forgalmat lebonyolítani nehezen tudja; a közlekedés nagy változása, az autó megjelenése pedig a városrészt teljesen felkészületlenül érte. A lakások, s így az épületek egy része még lakható állapotban van, de korszerűtlen. Egy másik hányada viszont. .. 1970 februárjában a kerületben 747 életveszélyes lakást tartottak nyilván, olyat, amiből azonnal ki kellene költöztetni a lakókat; további 401-ből pedig két éven belül. Ez összesen 1148 lakás. De számuk szó szerint napról-napra nő. 1970 júliusában például már 770, illetve 432, összesen 1202 ilyen lakás volt. Hogy ez mennyire sok, érdemes összehasonlítani a nagy-budapesti adattal. 1970 februárjában a huszonkét kerületben 2278 sürgős-életveszélyes lakást tartottak nyilván, s ennek 32,7%-a a VIII. kerületben volt. A kevésbé életveszélyes lakások száma ekkor Budapesten 2984, ennek 13,4%-a volt a VIII. kerületben. A két kategória együtt 5262 lakás — 22%-át ebben a kerületben találjuk. Ezekből a lakásokból a kiköltöztetés a lehetőség szerint folyamatos. 1960-tól 1970-ig 438 életveszélyes lakásból költöztették ki a lakókat; 241 új lakást a főváros adott, 197-et a kerület saját erőből teremtett. A súlyos helyzettel tehát eddig a főváros és a kerület együttesen sem tudott megbirkózni. Mint ahogy nem tudnak megbirkózni a közvetlenül nem életveszélyes, de nyomorúságos lakásokkal sem, amiknek a száma többezer. S a lakáshelyzet — a kerületnek csupán az egyik gondja. 5