Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: Régi szakácsok emlékezete

A főváros életéből Koppenhága tegnap, ma és holnap címmel kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeum kupola­termében december 4-én. Ebből az alkalomból Budapestre érkezett Urban Hansen, Koppenhága főpolgármestere, hogy viszonozza Sarlós István­nak, a Fővárosi Tanács elnökének tavalyi koppen­hágai látogatását. Urban Hansen a dán és a magyar főváros együttműködéséről, a baráti kapcsolatok elmé­lyítéséről tárgyalt fővárosunkban. Mint elmon­dotta, alapvetőnek tartja az országok közötti együttműködésben a személyi kapcsolatokat, te­kintet nélkül az országok társadalmi rendszerére. A dán főpolgármester elsősorban a várostelepítés, a lakásépítés és más fontos urbanizációs kérdések­ről folytatott tapasztalatcserét Budapesten. Rend­kívül érdekelte, hogy a magyar fővárosban milyen intézkedésekkel szabályozzuk a vidékről való fel­áramlást, s milyen Budapest ipartelepítési politi­kája. Érdeklődésének középpontjában állt: miként folyt le Nagy-Budapest kialakítása, a környező te­lepítések beolvasztása a fővárosba. Koppenhágát ugyanis, a háború előtti Budapesthez hasonlóan, 21, közigazgatásilag önálló település veszi körül, s az egyesítésre már megvan a terv, de még nem döntöttek. Urban Hansent különösen érdekelte a magyar műszaki szakemberek képzése. Bár Koppenhá­gában is igen nagy figyelmet fordítanak erre, dán vendégünk jobbnak, s ezért követésre méltónak találta a magyar műszaki képzést. Erről a kérdés­ről is szó volt azon a tárgyaláson, amelyet a két főváros küldöttsége folytatott egymással. 1769-ben kezdte meg munkáját Magyar­országon az első önálló orvostudományi kar. Elő­ször Nagyszombatban tanítottak, majd 1877-ben Budára, s nem sokkal később Pestre települt a mai Budapesti Orvostudományi Egyetem őse. A jubi­leumi ünnepség 1969. november i-én kezdődött: dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter ekkor nyitotta meg az egyetem 200 éves múltjával fog­lalkozó kiállítást az Iparművészeti Múzeum kupo­lacsarnokában. A tanácstagok és a lakóbizottságok együtt­működéséről tárgyalt az Erzsébetvárosi Tanács. Elhangzott, hogy az IKV és a lakosság kapcsolata nem javult. Az IKV ritkán készül el időben a jo­gos javításokkal; legtöbbször ezek minősége sem megfelelő. A bejelentett hibák közül is csak 70— 80 százalékot javítanak ki. Az ok: munkaerő- és anyaghiány. Ugyanakkor az IKV felelős emberei nem vigyáznak eléggé a társadalmi tulajdonra. A helyszínre szállított javítási anyagok igen sokszor használatlanul ottmaradnak, tönkremennek. Alta­lános tapasztalat, hogy az IKV megbízottja a ta­nácstagi beszámolók után feljegyzi a panaszokat, de az érdemi elintézés az esetek többségében el­marad. A lakóbizottságok kéréseit többször hó­napokon át még csak válaszra sem méltatják. Budapest Belvárosának 1968-i látogatását viszonozta Berlin-Charlottenburg. A dokumen­tációs kiállításon kívül, amelyet az V. kerületi Tanács épületében rendeztek, bemutatták a volt királyi porcelángyár gyűjteményének híres darab­jait, emellett grafikai és kisplasztikái műveket is. Öt és fél ezer nyilvános telefon van Buda­pesten. Többre lenne szükség, elsősorban a kül­területeken, ahol 100 lakás közül csak 7 — 8 lakás­ban van telefon. 1969-ben 500 utcai nyilvános távbeszélőt helyeztek el a városban. 1970 első felében újabb 500 nyilvános utcai telefon* kell fel­szerelni. Az új telefonok már forintossal működ­nek. Százesztendős fennállását ünnepelte az ország első állami tanítóképzője Budapesten. A centenáriumról, valamint a képző felsőoktatási intézménnyé alakulásának 10. évfordulójáról két­napos ünnepségen emlékeztek meg. Uszodát kap a XII. kerület a Városmajor utca, az Acsádi Ignác utca és a Szilágyi Erzsébet fasor által határolt területen. Ugyanezen a részen sporttelepet építenek. Tervezik, hogy a Széchenyi hegyen, a Vörös Csillag Szálló mögött lovarda létesül. Még mindig kevés a fényreklám a főváros­ban. Egy szakbizottság foglalkozott' a kérdéssel, s a Fővárosi Tanács elé terjesztett javaslatában kijelölte a legfontosabb útvonalakat, tereket, ahol neonokat lehetne elhelyezni. A kivitelezés három lépcsőben történne. Az első határidő: 1970. április 4, a második 1970. vége, s a program 1971 decem­berében befejeződhetnék. A program nemcsak az útvonalakat határozta meg; arra is figyelmezte­tett, hogy a világítási színeket gondosan kell ki­választani. Kitért a vizsgálat a kirakatok világítá­sára. A főváros fontosabb főútvonalain a kiraka­toknak csak mintegy 5 százalékát világítják meg­felelően. Általában rosszul helyezték el a fény­csöveket, ezért az áruk színe eltorzul a kirakatban. Megállapították, hogy nem megfelelő az Ország­ház, a Lánchíd, a Nemzeti Múzeum, s a Párt­központ épületének kivilágítása; még mindig nem készült el az Iparművészeti Múzeum, a Szent István bazilika és a Citadella díszkivilágítása. A bizottság javasolta, hogy kapjon korszerű fényt a Vigadó, az Erzsébet-híd, a Rókus kápolna, a Budavári Palota, a Várban a Magdolna torony, a Miklós torony és a Nagytétényi Kastély Múzeum. A Városmajorban utcát neveztek el Igno­tusról, a Nyugat első főszerkesztőjéről, születésé­nek 100., halálának 20. évfordulója alkalmából. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság az eddigi Klára utca, mostantól Ignotus utca 35. szám alatti házon emléktáblát helyezett el. A hídfelújitási program keretében a nagy dunai hidak közül a Petőfi-hidat is átvizsgálják: a balparti nyíláson már befejezték a munkát, s most a meder felett, a nagy nyíláson folytatják a karbantartást. A Petőfi-híd után a Lánchíd, a Margit-híd, majd az Árpád-híd szerkezetét ellen­őrzik. Megkezdték a főváros területén levő kis és közepes nagyságú hidak — az Élmunkás téri híd, a Városligeti Tó felett ívelő Milienniumi-híd — s az időszakos és állandó patakok feletti hidak karbantartását is. A kalauz nélküli közlekedés bevezetése előtt még a szakemberek is több balesettől tartot­tak. Azóta külön vizsgálat megállapította, hogy az utasok általában a vártnál fegyelmezettebbek. 1969 július —szeptember hónapjaiban a le- és fel­ugrálás, a lépcsőn utazás miatt 19 százalékkal ke­vesebb volt a baleset, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Sokan féltek, hogy a vezetők túl korán indítják majd a kocsikat. Ez sem következett be; a járművezetők hibájából 7 százalékkal kevesebb baleset történt a tavalyinál. A közúti baleset Buda­pesten az említett negyedévben általában emel­kedő tendenciát mutatott, de a Budapesti Közle­kedési Vállalat járműveinek hibájából az átlagos 15 százalékos növekedéssel szemben csak 2 és fél százalékos volt az emelkedés. Az 1969 — 70-es tanévben 23 ezer budapesti fiatal végzi el az általános iskola VIII. osztályát. Ez a létszám már a demográfiai hullám elvonulá­sát jelzi. Az előző tanévben ugyanis több mint 4000-rel, két évvel korábban pedig több mint 10 ezerrel volt magasabb az általános iskolát végzők száma. A nagy arányú létszámváltozás megnyilvá­nul a gyerekek pályaválasztásában is. A jelenlegi VIII. osztályosok középiskolai továbbtanulási igénye arányban áll a felvételi lehetőségekkel. A gimnázium iránt változatlanul nagyobb az érdek­lődés, szakközépiskolába viszont 13 százalékkal, szakmunkásképzésre pedig 17 százalékkal keve­sebben pályáznak, mint amennyi hely rendelke­zésre áll. Járható út Az ifjúságvédelem országos, általános ügy — gondjai szerteágazók. Sok-sok cselekvő jószándék, anyagi, pedagógiai felkészültség, s ki tudná még sorolni, mennyi feltétel játszik közre, hogy ezek a szerteágazó gondok megoldódjanak. A feltételek közül gyakorta nem is egy hiányzik. S a veszélyeztetett fiatalkorúak száma, sajnos, egyre nő a fővárosban. A XIV. kerületi Tanács végrehajtó bi­zottsága a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozva, november n-i ülésén figye­lemreméltó határozatot fogadott el. A hatá­rozat utasítja a lakásosztályt: az éves el­osztási terveknél vegyék figyelembe a gyámhatósági osztály javaslatait. A kerület­ben lakó 18 éven aluli gyerekeknek ugyanis 10 százaléka veszélyeztetett, s közülük igen soknak lakásprobléma miatt válságos a helyzete. Magától értetődő, ismert tény, hogy a kisgyermekes családok előnyben részesül­nek a lakáselosztásnál. A tizenévesek szülei azonban általában sokáig várhatnak új "la­kás kiutalására. Pedig városszerte hány meg hány kis- és fiatalkorú válik csavargó­vá a zsúfolt otthon, az egymás hegyén­hátán élés demoralizáló hatása miatt! A XIV. kerületi Tanács — ahol az anyagi lehetőségek épp oly korlátozottak, mint a főváros bármely más kerületében — nem­csak jószándékból vizsgázik jelesre, amikor fentebb említett határozatával intézmé­nyesen akar segíteni a gyerekeken. Hiszen a jövő nemzedék iránt általában másutt sem hiányrik a jószándék — csak a tettre való készség válik bizonytalanná, amikor a megoldás módozatait kell keresni. Igaz, a veszélyeztetett XIV. kerületi gyerekek át­lagon felüli nagy száma is cselekvésre sür­get. Mégis, külön említést érdemel, hogy a — mostanában egyre gyakoribb — társa­dalmi segítség igénybevétele mellett a vég­rehajtó bizottság saját hatáskörén belül is eredményesen kutatott egy hasznos meg­oldás után. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom