Budapest, 1970. (8. évfolyam)
9. szám szeptember - Volly István: „Múzeumi Zenés Délelőttök”
Volly István ••Múzeumi Zenés Délelőttök" A reformkori Pest-Budának csaknem egyazon időben készült el három nevezetes építménye: az első Nemzeti Színház (mai Astoriával szemben), a Lánchíd és a Nemzeti Múzeum épülete. A múzeum 1837 — 1846 között épült, jórészt közadakozásból. Azonban a „külső udvar", vagyis a mai múzeumkert elrendezésére már nem futotta a közadakozásból. Egressy Sámuel nótaköltő, kiskunsági földbirtokos adott 100 forintot; szülőfalum, Lacháza parasztjai pedig 12 szekéren hoztak ingyen ezer facsemetét; de még több pénz kellett. Kubinyi Ágoston igazgató engedélyt kért a rendőrségtől, hogy hangversenyeket rendezhessen a kertépítés költségeire. Ezeket nevezték el „kerti" hangversenyeknek, bár nem a kertben tartották, hiszen ott még meszesgödrök, törmelékhalmok éktelenkedtek, a fák, a bokrok hiányoztak. 1852. március 24-én volt az első „kerti" hangverseny a díszteremben. Kényes hely volt ez, mert itt tartották az 1848-as országgyűléseket. A hivatásos művészek lemondták a közreműködést, eljöttek hát a műkedvelők. A „Kidőlt a fa mandulástól" című népies műdallal kezdte a férfikar a műsort, talán némi célzatossággal ?! . . . Festetich Leó gróf, Liszt lelkes barátja, több darabot adott elő „physharmonikán, s ezen a közönség előtt kevéssé ismert hangszert a legmeghatóbb játékkal mutatta be". Szavalatok, operaáriák következtek, végül a Doppler-testvérpár két fuvolán magyar dalokat játszott. A következő hangversenyen, 1852. április 18-án Beethoven Leonóra nyitányát adták elő két zongorán, nyolckezes átiratban. A november 27-i hangversenyen pedig már 16 kezest (!) reklámoz az egykorú plakát: „1. Nyitány „Teli" operából Rossinitól, Szabó József tanár úr által 16 kézre téve, Brauer úr vezérlete alatt előadják 4 zongorán Fáncsi, Latinovics, Péter, Sabdenau kisasszonyok és Fetter, Huber, Mildner, Them urak." A pesti neves muzsikus- és művészcsaládok tagjai ültek a négy zongoránál! . . . A dobogó 150 forintba került, tisztán maradt 400 forint „a múzeum külső udvara kertté alakítása alaptőkéjének gyarapítására". így gyűlt a pénz, és közben nőtt a koncertek iránti igényesség. Az 1853. november 20-i plakát „a mivelt világ nagyobb és középszerű városainak példájára négy philharmóniai hangversenyt" hirdet, és ezen már felléptek „felsőbb engedelemmel a magyar nemzeti színház zenekar tagjai első karrnesterök Erkel Ferencz úr vezérlete alatt". „Beethoven Lajos úr": VII. szimfóniája, Mozart, Mendelssohn és Meyerbeer egy-egy műve hangzott el. Később Liszt Ferenc itt vezényelte az Esztergomi misét és zongorázott. Előadták Tinódi dalait, „mialatt egy szemet sem lehetett látni nem könnyezni". A helyár 1 — 2 forint volt, az állóhely 20 krajcár. A jövedelem egy része mindenkor „a museum kert javára fordittatik". Ennek a százéves plakátnak kicsinyített mását látja közönségünk a mai hangversenyműsorainkon. Emlékeztessen arra, hogy a jó muzsika szeretete jó száz éve kivirágzott a múzeum vonzó környezetében. Kivirágoztatta a „kert", amelyik akkor még csak Kubinyi igazgató képzeletében élt. 1857-re elkészült a kert, beültették fákkal. Aztán véget értek a rendszeres hangversenyek, csak szórványosan hangversenyeztek ezután a múzeumban. „Múzeumi matinék"-nak nevezték el Kresz Géza rendezéseit: 1938-tól 1944 tavaszáig évente átlag 6 hangversenyt rendeztek. Mindjárt a megnyitón a legkiválóbb művészek léptek föl: Dohnányi Ernő, Székelyhidy Ferenc és a kamarazenekar. A műsorok és a kritikák egybekötve találhatók a Széchenyi Könyvtár Kottatárában. Bizony, minden múzeumi rendezés műsorát ilyenképpen kellene megőrizni! „Múzeumi matinék" voltak az 1950-es években is. Kemény Endréék bemutatták például Haydn: Patikus vígoperáját. Mintegy tíz éve Gábry György rendez évente néhány hangszertörténeti bemutatót, felújított régi hangszerek megszólaltatásával. Ilyen volt 1970. április 18-án a „Történeti Zenés Esték" is, dr. Nyul István érdekes népi kamaraegyüttesével. Harsányi József felvétele ( A Budapesti Történeti Múzeum archívumából)
