Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Mezei Gyula: Középiskolai kollégiumok

társadalom számára egyaránt, ha a gyerek kollégiumba kerül. Hiszen a középiskolás diákotthonok feladata az, hogy a szülői háztól távol tanuló — elsősorban vidéki tanulók — iskolai tanulmányaihoz segítő környezetet biztosítsanak, részben pótolják a családi gondoskodást, és sajátos eszközeikkel segítsék a tanulók emberi fejlődését. A diákotthonok jelentőségét fokozza az a tény, hogy hatékony eszközei a fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának, és felsőfokú tanulmányukra való előkészítésének. Ez is oka annak, hogy a budapesti szülök körében is nő az érdeklődés gyermekeik kollégiumi elhelyezése iránt, elsősorban azokban a családokban, ahol egy-egy tehetséges gyermek tanulását akadályozzák az otthoni körülmények (lakás, szociális körülmények, sok testvér, stb). Ma Budapesten 24 középiskolás diákotthon működik. 10 esztendővel ezelőtt még 32 diákotthon 3347 tanulónak adott helyet. Sajnos, a szaktárcák egyes középiskolás diákotthonaikat felsőbbfokú intézmények diákjai számára szervezték át. Érdemes áttekinteni, milyen az élet a középiskolás kollégiumokban. A népi kollégiumi hagyományok ápolása 1959-ben a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága a középiskolás diákotthonok pedagógiai munkájának fellendítése érdekében mozgalmat indított el. E mozgalom célja az, hogy a diákotthonokban a személyiséget optimálisan formáló szocialista közösségeket hozzon létre, amelyek ápolják a haladó, elsősorban a felszabadulás utáni népi kollégiumi hagyományokat; amelyek fejlett önkormányzatot alakítanak ki, és életüket a társadalommal való szoros kontaktusban szervezik meg. A magas igényű követelmények teljesítése esetén a diákotthont a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága „kollégiummá" nyilvánítja. A főváros területén működő 24 középiskolás diákotthon közül 22 viseli a kollégiumi címet. Kevés olyan oktatásügyi intézménytípusunk van, ahol a nevelőmunka hatásfoka, eredményei, módszerei olyan jelentősen fejlődtek volna, viszonylag rövid idő alatt, mint a diákotthonokban. Ennek különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy ezekben az intézményekben a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya viszonylag magas: 58%. Minden diákotthonban kialakították a diákönkormányzat eredményes funkcionáló szervezetét. Az otthon egész közössége kisebb, 8 — 10 fős kollektívákra oszlik. Több ilyen alapközösség alkotja az azonos évfolyamba járók közösségét és ezek együttesen az otthon nagy kollektíváját. Választott tisztségviselők szervezik a tanulmányi munkát, a szabadidő célszerű felhasználását, a sport- és kulturális tevékenységet, a közösségi tevékenységben végzett önkiszolgáló munkavégzést. A diákönkormányzat az együttesen elfogadott életrend és házirend fegyelmezett betartásának őre. A közösségek módot adnak arra, hogy tagjaik az egymásért vállalt munka és felelősség alapján jellemben, ítélőképességben, szervezőkészségben fejlődjenek, közéleti érdeklődésük az életkornak megfelelő feladatok vállalása útján formálódjék. A diákotthoni önkormányzat fejlesztése nem szűkíti a diákok érdeklődését csupán saját közösségeik problémáira. A kollégisták szerepet, megbízatást vállalnak iskoláik KISZ szervezeteiben, és általában pozitív tényezői az osztályközösségek, iskolai közösségek formálásának is. Sok helyen akadálya azonban az iskolai KISZ-szervezetek és a diákotthoni önkormányzat szoros érdemi együttműködésének az, hogy az otthonok lakói különböző iskolákba járnak. Két olyan kollégiumunk is van, amelynek diákjai több mint 30 középiskolához tartoznak. Tanulmányi és kulturális lehetőségek A tanulmányi munka szervezettsége, a kölcsönös segítségnyújtás és az önállóságra nevelés egysége általában biztosított. Naponta 3 — 3 és fél óra jut önálló tanulásra és a szervezett korrepetálás igénybevételére. A kollégisták tanulmányi eredményei általában meghaladják a középiskolai tanulmányi eredmények átlagát. A legjobb eredményt elért diákok többnyire megkapják azt a kedvezményt, hogy stúdiumidejük kötetlen, s közkönyvtárakban, a szabadban, az iskolában vagy másutt dolgozhatnak. A tanulmányi munka szervezését nehezíti, az otthonok és az iskolák pedagógiai munkájának egyeztetését akadályozza az az előbb említett körülmény, hogy egy-egy diákotthon a legkülönbözőbb típusú középiskolába járó diákot nevel. Ezért igen nehéz a tanulmányaikban ideiglenesen vagy huzamosabb ideig elmaradó tanulók korrepetálását megszervezni, s ebben a különböző szakközépiskolák, illetve különböző szakosított tantervű gimnáziumok szaktárgyi igényeit tekintetbe venni. A tanulmányi munka másik korlátja az, hogy viszonylag szűk lehetőség nyílik az egyéni érdeklődés, a képességek, a tehetség fejlesztésére a diákotthoni munka mai keretei között. A költségvetési keretek csak igen kis mértékben biztosítják a korrepetálók és a diákokkal egyénileg is foglalkozni tudó óraadó tanárok alkalmazását. Nem jó a kollégiumi nevelő tanárok szakképesítés szerinti megoszlása sem, mert alig akad közöttük matematika, természettudomány vagy nyelvszakos. A diákotthonok tudatosan vállalják és végzik a kollégisták erkölcsi, világnézeti-politikai nevelésének feladatát, s e munkában is felelevenítik a népi kollégiumi örökség hagyományait. Politikai vitaklubok, előadás-és ankétsorozatok, évfolyam megbeszélések, alapközösségi foglalkozások, a televízió adásainak közös meghallgatása a fórumai e témák feldolgozásának. Több kollégiumban hagyomány az, hogy közéleti embereket, újságírókat, tájékozott embereket hívnak meg beszélgetésre, közvetlen tájékoztatásra. Maguk a kollégiumi nevelők is intenzíven végzik az erkölcsi, világnézeti-politikai nevelőmunkát, s ebben a diákközösség támogatja őket. Az előbb említettekkel szoros kapcsolatban vannak a kulturális, esztétikai nevelés sokirányú és különös fontosságú tennivalói. A kollégisták egy része kulturálisan némiképpen elmaradt környezetből jön, és a közvetlen esztétikai élmények hiánya hátráltatja az iskola által közvetített kulturális értékek befogadásában. A nevelőmunka kellő figyelmet fordít az esztétikai érzék fejlesztésére, értékes élmények megszerzésére. írók, művészek is megfordulnak alkalmanként a kollégiumokban, maguk a tanárok is tartanak irodalmi, művészettörténeti, zenei előadásokat, szerveznek zenei esteket, és kezdeményezik a kollégisták aktív, öntevékeny művészeti tevékenységét. Ennek a munkának a szervezettsége azonban egyrészt idő hiányában, másrészt kellő anyagi eszközök híján jóval az igények mögött marad. Becsülnivalóan sokat dolgoznak a kollégisták otthonaik tisztaságáért, rendjéért. Sok helyen végzik el maguk az apróbb javításokat, és néhány diákotthonban a kertet is maguk művelik. A takarítószemélyzet egyetlen otthonban sem teljes, a munka egy részét már hosszú ideje a diákok végzik. A diákotthonok nevelőmunkájának eredményei, a sok hátráltató tényező ellenére figyelemre és elismerésre méltóak. Kedvezőtlen szervezeti-technikai körülmények Az eredményes pedagógiai munkát több kedvezőtlen tényező hátráltatja. Ezek közül talán első helyen kellene említenünk az irányítás sokféleségét. A budapesti 24 középiskolás kollégium 10 főhatóság hatáskörébe tartozik: 14 kollégiumunk közvetlenül a szaktárcákhoz, 10 kollégium a tanács irányítása alá. A szaktárcákhoz tartozó kollégiumok fejlesztéséről, anyagi ellátásáról közvetlenül a minisztériumok, a tanácsi kollégiumokról a kerületi tanácsok gondoskodnak. A kollégiumok általános felügyeletét a kerületi tanács, szakfelügyeletét a Fővárosi Tanács látja el. Az irányításnak ez a bonyolultsága akadályozza a kollégiumok szervezeti, anyagi feltételeinek és fejlesztésének töretlen útját. A középiskolás diákotthonok működési feltételeit a következőkben foglalhatjuk össze: A személyi feltételek ellentmondásos képet mutatnak. A diákotthonok vezetői többségükben tapasztalt, lelkes, felkészült szakemberek, közöttük viszonylag kismértékű a fluktuáció. A pedagógiai munka folyamatosságát ők biztosítják, mert a nevelőtanárok viszonylag sűrűn változnak. A pedagógusok az esetek többségében átmeneti megoldásnak tekintik a diákotthoni szolgálatot, elsősorban a példátlanul hosszú, s a más oktatási intézményeknél jóval kedvezőtlenebb heti 48 órás szolgálat, a gyakori éjszakai és vasárnapi ügyelet és a bérezés elégtelensége miatt. A nevelőtanári kar szakmai összetétele kedvezőtlen, s ezen a helyzeten igen nehéz akár megfelelő szakos mellékhivatású nevelők beállításával is javítani, hiszen a havi kereken 100 órás elfoglaltság havi tiszteletdíja 500, — Ft. A kollégiumok költségvetésében nem tükröződik a tanulmányi korrepetálások és az egyéni szakmai fejlődést elősegítő speciális foglalkozások valóságos igénye. A fizikai dolgozók gyermekei részére létesített speciális kollégiumunk ilyen irányú munkájának feltételeit is elsősorban társadalmi segítséggel, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa támogatásával biztosítjuk. A személyi feltételek a diákotthohonok konyháin s a takarító, fűtő, házmesteri munkát végző dolgozók körében rosszak. Az ilyen munkakörben dolgozók fizetésének rendezetlensége miatt igen nagy a fluktuáció, a betöltetlen állások száma, s a munkában levők egy része is csökkent értékű munkára alkalmas csupán. A diákotthoni hálózat szervezetileg nem eléggé összehangolt. A fenntartó hatóságok— a tanácsok és a szaktár-8