Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Siklós László: A kőbányai sör

Figyelemre méltó érvek szólnak amellett, hogy Budapesten még több ember tartson kutyát. Ellene kevésbé — s nem is érvek, inkább hiedelmek, előítéletek, félreértések. Persze, vannak, akik kutyát ajnároznak, ahelyett, hogy gyermeket fogadnának örökbe. Elég baj ez nekik is, kutyájuknak is, hisz büntetlenül nem csaphatják be ösztöneiket, a túltáplált, széltől óvott kutyájukat is szerencsét­lenné teszik állítólagos szeretetükkel. Mások nem mernek gyermekek közt kutyát tartani, mondván, hogy az állat mindenféle betegséget terjeszt. El kell olvasniuk annak az öt orvosprofesszornak nyilatkozatát, akik fölényes szaktudás­sal és meleg humanizmussal cáfolják ezt a hiedelmet. Némelyek jóhiszeműen „kínzásnak" vélik a kutya tartását pesti lakásban, hangoztatván, hogy kutyát csak vidéken lehet emberségesen tartani. Sajnos, a vidéki kutyák jelentős része láncon raboskodik, a kerti növények, az elkóborlás féltése és félelme miatt. A naponta mozgatott pesti szobakutya, s kivált a sportszerűen kezelt kutya többet mozog, mint sok falusi kutya, és mindenképp szabadabb, mint láncra kötött társai. Van­nak még elegen, akik rossz propagandát csinálnak elrontott, elkényeztetett, tola­kodó, marakodó, zajongó, piszkító kutyáikkal. Úgy látszik azonban, hogy azoknak a száma nő, akik kulturáltan tartják kutyájukat, s nem restellik megszerezni a „jólneveltségi bizonyítványt". Akárhogy is: a nagyvárosi emberek közül egyre többen tartanak kutyát. A probléma az lehet, hogy egészségtelen kutyakultusz alakul-e ki, vagy egy nagyon is egészséges jelenség. Ami jó a budapesti embernek. És jó a budapesti kutyának. Kalmár Béla felvétele 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom