Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Az idegenforgalom fejlesztése

— a másfélszobás lakások 47 százaléka; — a kétszobás lakások 39 százaléka rendelkezik fürdőszobával; — a kettőnél többszobás lakások csaknem háromnegyede fürdőszobás. Bár az országos adatok alapján csak következtetni lehet a budapesti helyzetképre, mégsem alaptalan az eddigiekből kiolvasni a peremkerületek, s az elmaradottabb lakáskultúrájú városnegyedek — Ferencváros, Józsefváros, sőt, a Belváros egyes részei— hátrányos helyzetét. Amit azonban nem szabad eltúlozni ; alig akad ugyanis olyan munkahely, ahol ne lehetne megfürdeni. A munkáskerületek hátránya tehát viszonylagos: az emberek zöme a munkahelyén fürdik, s nem otthon. Legalábbis addig, amíg nem megy nyugdíjba. Sajnos, az évről évre gyarapodó létszámú idősebb korosztályok tisztálkodási kérdőjeleiről alig esik szó. Pedig sok minden indokolttá tenné: a nyugdíjasoknak van viszonylag a legkevesebb pénzük fürdőre; különben is, aki nem szokott hozzá 55, illetve 60 éves koráig a nyilvános tisztálkodási lehetőségek igénybevételéhez, később sem barátkozik meg a gondolattal. Ellenkező esetben se tisztasági, inkább gyógyfürdőbe megy. Ami csakis akkor kívánatos, ha valaki reumás. Gyógyfürdőink amúgy is túlzsúfoltak, javarészt azért, mert tisztasági fürdő gyanánt használják őket. Szűkebb hazám, Csepel tapasztalatai ugyancsak a fentieket igazolják. Hiába működik immár hosszú évek óta a negyven szekrényes, tizenkét zuhanyozóval ellátott Táncsics Mihály utcai tisztasági fürdő. Tőszomszédságából még a makkegészségesek is Pestre, Erzsébetre járnak, mert ott „gyógyít a víz". Tagadhatatlan, hogy emellett az igényesség is fontos indíték. A puszta zuhanyozási lehetőség sosem lesz versenyképes a fejlettebb fürdőszolgáltatásokkal. Még akkor sem, ha ára összehasonlíthatatlanabbul olcsóbb volna. A tisztálkodásáért áldozni kész embert egyébként sem tartja vissza a néhányforintos többletkiadás : a kulturált környezet, a kényelmesebb fürdési adottság, a masszázs, a lábápolás, a pihenés megéri a különbözetet. De csak annak, aki az „áldozni kész" kategóriába tartozik. A többiek — főleg a megfáradt öregek — az üzemi zuhanyozók után visszaszoknak a lavórhoz. Ebből azonban tévedés volna tüstént arra következtetni: tisztaságuk megkérdőjelezhető. De a lavórhoz való visszakényszerülés nem volna szükségszerű. Ha például a csepeli munkahelyek zömmel modern munkásfürdőire gondolok, amelyek — egy-két órától eltekintve — naphosszat üresen állnak, a következtetés kézenfekvő. Még azt is megkockáztatnám: nem lehetne-e megpróbálkozni azzal, hogy az arra alkalmas munkahelyi fürdőket — legalább bizonyos napszakban — megnyissák a nyilvánosság előtt? S az ezután épülők tervezésénél sem lenne érdektelen a környék igényeit is tekintetbe venni! Azt hiszem, a főváros fölöttébb foghíjas tisztasági fürdő-hálózatáról ily módon is eltüntethető volna néhány fehér folt... A fürdőszoba nélküli belső kerületeken azonban így sem lehet segíteni. Pedig itt igen sok hivatali dolgozó él, aki munkahelyén sem fürödhet. A nyugdíjasok mellett ők alkotják a központi fekvésű gyógyfürdők fölös látogatóit, akik tulajdonképpen tisztálkodás végett járnak a Gellértbe, Rudasba, Lukácsba, Széchenyibe. A többi között ez magyarázza, hogy 1938 óta 1 millió 308 ezerről 1962-ig 4 millió 185 ezerre szökött fel a budapesti gyógyfürdők látogatóinak száma. A legfőbb ok, hogy manapság egy vékonypénzű ember számára sem elérhetetlen a háború előtti legdrágább gyógyfürdő. A számok azt bizonyítják, hogy ez a vitathatatlanul igazságos elv a gyakorlatban többféle következménnyel járt: a) 1954 és 1967 között 927 ezerről 490 ezerre csökkent a tisztasági fürdők látogatóinak száma; b) ugyanez idő alatt 6,5-ről a teljes kihasználtságot-telítettséget jelentő 7 millió fölé emelkedett a gyógyfürdőkbe járók száma; c) 1938 óta a gyógyfürdők befogadóképessége alig változott!; d) egyetlen dolog orvosolhatja a helyzetet: új, korszerű fürdők építése. Milyen legyen a tisztasági fürdő? Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság készített egy tanulmánytervet, amelynek címe: Budapest fürdőfejlesztése. Ennek egyik részlete foglalja össze az alapelveket: „-.. . Tisztasági fürdőknél a külföldi hasonló jellegű létesítmények általában csak számbelileg múlják felül a budapesti ellátottságot. A külföldi tisztasági fürdők kád- és zuhanyfürdők. Mellékszolgáltatások nincsenek. Nálunk a más típusú tisztasági fürdők keresettek, éppen a nagy fürdőkultúra miatt. Ezt főleg a fürdőfejlesztésnél, új fürdők építésénél kell figyelembe venni. A tisztasági fürdők iránti igény a jelenlegi fürdőforgalom alapján nem mérhető fel. A főváros helyi adottságaiból és a fürdők koncentrált telepítéséből kifolyólag, és főleg a nem eléggé differenciáló árrendszer miatt a gyógyfürdőket is nagy számban keresik fel tisztálkodási céllal. Ennek kiküszöbölése a jelenleg kialakuló fürdőpolitika feladata. Ahol arra mód van, a tisztasági fürdőket is hévízellátásra kell tervezni, az egyéb vízzel üzemeltetőket pedig a gyógyfürdőknél szokásos mellékszolgáltatásokkal kell ellátni (medencés fürdők, gőzkamrák, lábápolás, masszírozás stb.). A már meglevő és felújításra, korszerűsítésre alkalmas tisztasági fürdők átépítésénél a követendő szempontok: 1. A tisztaság és higiénia növelése érdekében a szerelvények, belső berendezések, burkolások a gyógyfürdőnél ismertetett szempontok szerint végzendők és készítendők. (A gyógyfürdőkre való utalás azt jelenti, hogy a falburkolatok mindenütt portalaníthatok, lemoshatok és — pszichológiai meggondolásból — színesek. A váró- és pihenőhelyek csöndjét szőnyegpadló biztosítja. Külön gondot kell fordítani a szellőző-berendezésekre, a fényhatások ésszerű alkalmazására, a belső berendezés és a bútorzat összhangjára — a többi között ezeket a szempontokat igyekeznek érvényesíteni a tervezők gyógyfürdők építése-korszerűsítése során.) 2. A gazdaságosság fokozása érdekében a nem hévízzel üzemelő fürdőkben korszerű vízforgató és fertőtlenítő berendezéseket kell alkalmazni. Ezzel a módszerrel sok, a víz felmelegítéséhez szükséges hőenergia takarítható meg. 3. A mellékszolgáltatások számát a lehetőségekhez képest növelni kell." A terjedelmes idézettel tulajdonképpen arra szeretnék válaszolni, hogy milyen lesz a holnap tisztasági fürdője. A kérdés kézenfekvővé tesz egy másikat is. Hol lesznek új fürdők? A húszéves fejlesztési terv három, illetve négy új tisztasági fürdővel számol. (A gyógyfürdőket és strandokat leszámítva.) Közülük az újpesti, a kispest-pesterzsébeti és a budafok-tétényi beruházási programja már elkészült, s a következő ötéves tervben minden bizonnyal valósággá válik. Fontossági sorrendben az első az újpesti Árpád útra tervezett fürdő. A jelenlegi Berzeviczi utcai ugyanis a Dandár utcai fürdő után a legnagyobb forgalmat bonyolítja le: látogatóinak száma évente meghaladja a százezret. A fürdőt azonban lebontásra ítélte a városfejlesztés. Egyébként is elavult; fölújítása gazdaságtalan volna. Az Árpád útra tervezett új fürdő a mostaninál kisebb, de modernebb lesz. Húsz kádja, három medencéje, száz vetkőzőhelye nemcsak az újpesti, hanem a szomszédos rákospalotai igényeket is kielégíti. Hasonlóképpen két kerület határán épül a kispest-erzsébeti fürdő. A XIX. kerületi Pannónia utcai létesítmény medencéinek, kádjainak és vetkőzőhelyeinek adatai megegyeznek az Árpád úti adataival. A budafoki István téren építendő tisztasági fürdő ugyan kisebb lesz, mint az előző kettő — csak tíz káddal, három medencével és nyolcvan vetkőzőhellyel fog rendelkezni —, de kis uszodát is építenek mellé. Elsősorban a Gellért-fürdő tehermentesítése végett. Budafok-Nagytétény lakói számára tudniillik jelenleg a Gellért a „legközelebbi" . .. Távolabbi terv egy Keleti pályaudvarkörnyéki fürdő, amely az egykori Dohány utcai Hungária utóda lenne. A Mező Imre út körzetébe tervezik, húsz káddal, három medencével és százötven vetkőzőhellyel. A húszéves távlati elképzelések között egyelőre csupán szerény javaslat: Csillaghegy, Békásmegyer, Rákosfalva-Sashalom, Rákoscsaba-Rákoskeresztúr, Pesthidegkút-Remete szintén igényelne kisebb kapacitású tisztasági fürdőt. A megvalósításra azonban nyilván csak a fentiek után lehet mód. * Miközben a tervek között tallózok, hirtelen eszembe jut: a távlatok árnyékában mennyire jelentéktelenné zsugorodik pályaudvari epizódom. Kézmosás és fürdőépítés ? A papíron — el kell ismernem — furcsán festenek egymás mellett. Mert nem azonos nagyságrendű problémát fémjeleznek. De éppen ezért félő, hogy a nagyobb erőfeszítést kívánó teljesen elvonja a figyelmet a kevésbé jelentősről. 31