Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: A Névtelen jegyző nyomában

aOzerkesztö postája Vámos János Budapest, XIII., Csanády u. 5. Szíves meghívásait köszönjük. Ha ezeknek mégsem teszünk eleget, azt ne tekintse részünkről érdektelenségnek vagy hanyagságnak; szerkesztőségünk igen kis létszámú, emiatt az ilyen jellegű eseményeken és rendezvényeken nem tudunk résztvenni. Ellenben szívesen állunk rendelkezésére, ha úgy gondolja, hogy munkájában segíthetünk. Amint a folyóiraton is feltüntettük: minden hétfőn 10 és 13 óra között a VII., Lenin krt. 5. I. emeleti szerkesztőségi szobánkban kereshetnek fel bennünket szerzőink és olvasóink. Dr. Zábrák Gyula Budapest XI., Ulászló u. 12. Nagyon örülünk, hogy a februári számhoz mellékelt kérdőív Önben is egy sor gondolatot indított el. És mindjárt megnyugtatjuk: egyáltalán nem „feleslegesek" ezek a gondolatok. A sok ,,miért?"-re ehelyt nem válaszolhatunk; de kérdéseit, ötleteit feltétlenül hasznosítani tudjuk további munkánkban. Sőt, arra is szívesen bíztatnánk, hogy — ha kedve és ideje van rá — egy-egy ilyen kérdés-csoportot próbáljon megközelítően felderíteni, legalábbis „körbejárni", mindezt cikkformába önteni; hiszen „Fórum" rovatunk elsősorban az ilyen jellegű anyagok számára kíván helyet biztosítani. Szigeti Imre 35 Nelson St. Woollahra 2025. Ausztrália. Köszönjük érdekes ötletét, és megpróbáljuk az említett albumot, vagy a Borsszem Jankó idevonatkozó példányait fellelni, azokból a reprjkat megcsináltatni. A kitöltött kérdőívet is megkaptuk. Bármikor szívesen vesszük sorait, onnan, „a föld másik oldaláról." Zachár Ottó Budapest. Ha azt írnánk, hogy levele — pontosabban: tanulmánya — örömet okozott a szerkesztőknek. ezzel keveset mondanánk. Inkább megilletődtünk azon az ügyszereteten és hozzáértésen, ami mondanivalójából érződik. Nagyon szívesen vennénk, ha mielőbb személyesen is felkeresne bennünket! És máris hozzátennénk: a „Fórum" rovatból régóta hiányoljuk írásait. Hiszen szemmel láthatólag bőven akadna mondanivalója pl. a városrendezési elképzelésekről. A Vásárvárosról és a Nemzeti Színházról írott sorait idézzük: „Olvasom: marad a BNV a Városligetben, nem költözik el. A hír két szempontból is kellemetlenül érintett. Először: váratlan volt ez a pálfordulás, hiszen évek óta bizonyosak voltunk a BNV kitelepítésében. E szándék megváltozásáról semmit sem lehetett hallani. Másodszor: valószínűleg azért döntöttek annakidején a vásár kitelepítéséről, mert mai helye nem megfelelő. Ez most is így van. Ha kiszemelt új helye másra kell, úgy másik terület után kell nézni, bármilyen nehéz is a feladat. Arra gondolni sem merek, hogy a jelenlegi helyzeten pénzügyi megfontolásból nem változtatnak . . . Szerintem a Vásár két okból sem maradhat mai helyén. Az elsőt sokan leírták már: a Li'et jellegéhez nem illik a BNV. Néhány hetes üzeme miatt óriási helyet foglal le egész évre, kettévágja a területet, kerítése pedig teljességgel idegen a Liget szellemétől. Úgy gondolom, a felvonulási tér kialakításakor éppen eleget vettünk el; újabb területcsökkentés — főleg ilyen rossz hatásfokkal — nem engedhető meg. A másik ok: a hely a Vásár számára sem ideális. Amennyi hangulatot jelent a parkjelleg, a sok régi fa, legalább annyi hátrányt is a környezetből következő megkötöttség, az épületek elrendezésére, magasságára stb. vonatkozóan. Hátrány az is, hogy az egész Vásár mint látvány, nagyon elrejtett, hasonlóan a Népstadionhoz. Távolabbról egyáltalán nem élvezhető. Ezenfelül: ez a terület nem is fejleszthető. A mai állapot véglegesítése esetén a Vásár is, a Liget is csak rosszul járna. S nem tudom megállni, hogy ne írjak a Nemzeti Színház új helyéről is — bár feleslegesen (?), hiszen, sajnos, véglegesen kijelölt. Érdemes megfigyelni, hogy a Nemzeti hogyan került egyre messzebb a város központjától. Széchenyi még a mai Roosevelt térre képzelte, körülbelül oda, ahol ma a szobra áll. Megvalósulása — bár a Belvároshoz közel — mégis a külvárosban történt; majd tovább vándorolt a Rákóczi úton. Mai ideiglenes helye már a hajdani városárok közelében van; végleges otthona azon jóval túl esik. Szerintem egy Nemzeti Színház csak városközpontban állhat, forgalmas helyen, lehetőleg téren, értékes, de legalábbis érdekes építészeti együttesbe ágyazva. Ezek az általam vélt kívánalmak nincsenek meg a Nemzeti új helyén. A környék építészetileg igénytelen, a színház kapcsolatba sem tud lépni vele. Bevallom, a Nemzeti lebontásakor úgy hittem, a Haas palota helyére építik fel az új színházat, esetleg a Vigadóval összeépítve. Az ott rendelkezésre álló terület, illetve beépíthető térfogat valószínűleg elég lett volna. A Vörösmarty tértalán legszebb, legarányosabb terünk. Valószínűleg nem véletlen, hogy az első pesti (német nyelvű) színház itt épült. Ezen a lehetőségen kívül még mindig van a Belvárosban alkalmas hely. Elsősorban a volt Lloyd palota helyére gondolok, ahova most, tudomásom szerint, MALÉV székházat terveznek. Ez a környezet városképileg értékesebb lévén, alkalmasabb lenne a Nemzeti Színház számára, mint a Városliget . . . Ezeket inkább csak „illusztrációként" írtam le, mert helyesnek találnám, ha az ilyen jellegű, nagyobb horderejű városrendezési kérdések megoldása az érdeklődő és városszerető közönség tudtával, olykor elgondolásai figyelembevételével történnék ... El kellene érniök, hogy a „Budapest" a főváros fejlesztésével-rendezésével foglalkozó szakemberek és a városát szerető lakosság véleménycseréjének is fóruma legyen. Hiszen ez utóbbiak között is sok a szakember, és az autodidakták tudása sem lebecsülendő. A döntés joga természetesen a felelős szerveké; de a minél több variáció felszínre bukkanása az optimális megoldást feltétlenül elősegíthetné." Amint látni, illetve olvasni fogja: most a Margitsziget átalakításáról készült tervezetet ismertetjük; következő számunkban az óbudai rekonstrukciót, majd a továbbiakat. És nagyon reméljük, hogy a tervezetekhez hozzánk beérkező illetve folyóiratunkban közölt észrevételek iránt az illetékes szakemberek kellő figyelmet tanúsítanak és azokra reagálnak is. Mert csak így alakulhat ki az a gyümölcsöző véleménycsere, amit Ön oly sok olvasónkkal együtt — joggal hiányolt eddig. Végezetül szeretnénk megismételni meghívásunkat, hogy személyesen is megbeszélhessük további együttműködésünket. Kovalcsik József Budapest X., Ónodi köz 1. Kérésének szívesen teszünk eleget. Ezúton kérjük tehát olvasóinkat, ha valamelyiküknek megvan és nélkülözni tudná az 1966 januári számot, a fenti címre szíveskedjék eljuttatni. Kovalcsik József ugyanis szeretné beköttetni az 1966-os évfolyamot is, de ez az egyetlen példánya hiányzik. Sajnos, sem szerkesztőségünk, sem a Kiadóhivatal nem rendelkezik már felesleges példánnyal (ez volt az újonnan megindult „Budapest" első száma). Szíves segítőkészségüket kérjük tehát, és azt hálásan köszönjük. Dr. Helfferich Frigyes Budapest /., Tóth Árpád sétány 30. Szeretnénk előre is felhívni figyelmét a júliusi számunkban megjelenő cikkre a magasházakról, éppen Granasztói Pál tollából, akinek állásfoglalását sürgeti ez ügyben. S bármikor készséggel helyt adunk az Ön részletesebben kifejtett gondolatainak is, „Fórum" rovatunkban. K. Z. Budapest. Vincze Oszkár „Ember a metropolisban" című, márciusi számunkban megjelent dolgozatában a 21 emeletes müncheni Arabella-házról szólván, sajnálatos nyomdai hiba illetve korrigálási felületesség a „23 méter magas" megjelölés; természetesen, a helyes szöveg: „63 méter." Hogy a szerző szerint Le Corbusier Marseille-i házkísérlete „fiaskóval végződött", ez a vélekedése — szerintünk — nem tekinthető „szakmai" hibának, hiszen máig vitatkoznak az ilyen óriásházak létjogosultságán. Szerzőink állásfoglalását tiszteletben tartjuk. S ha nincs is lehetőségünk „építészeti szerkesztői állás" létesítésére, arra mindenkor módunk van, hogy szerkesztőbizottságunk illetékes szakembereihez — például Granasztói Pálhoz — forduljunk olyan kérdésekkel, melyekben mi szakmailag valóban járatlanok vagyunk. (Egyébként sajnáljuk s nem értjük, hogy mint folyóiratunk „régi tisztelője, sőt, cikkírója", miért csak monogrammal jegyezte levelét. Már több ízben szóvá tettük, hogy csak teljes névvel és lakcímmel ellátott leveleket olvasunk el és csak azokra válaszolunk.) Kom Endre Budapest XIV., Ilka u. 20. Elnézését kérjük, amiért a Margitsziget átalakítási terveivel kapcsolatos aggályaira ily későn reagálunk. Az igazat megvallva, reméltük, hogy ezek alaptalanok; s miután betekintést nyertünk a részletes tervezetbe — melyet, ha teljes terjedelmében nem is, de fő vonásaiban e számunkban ismertetünk —, úgy érezzük, ez megnyugtató válasz az ön kérdőjeleire is. Ha mégis tévednénk, úgy megkérjük, hogy a tervezet ismeretében közölje továbbra is fenntartott ellenérveit, s mi vélekedésének szívesen helyet adunk „Fórum" rovatunkban. Bölcskey Lászióné Pomáz, József Attila u. 9. Nagy érdeklődéssel olvastuk levelét s ha megengedi, idézzük sorait: „Szeretném megköszönni Szentes Lajosnénak a rákosszentmihályi kastélyról írott cikkét, ami számomra különösen kedves, és felejthetetlen családi emlékeket idéz. Ott született édesanyám, ott élt nagyapám. A kastélyban gyakori vendég volt Ferencz József és Erzsébet királyné — tehát nem csak Mária Terézia, akiről a „szájhagyomány" beszél —; két szoba állandóan nekik volt fenntartva, ott öltöztek át, onnan indultak a nagy vadászatokra. Amikor nagyapám magtára leégett, s a bérleményt felmondva Pomázra költözött — akkor a király neki egy brilliánssal ékített nyakkendőtűt, a királyné pedig nagyanyámnak egy ,,E" betűs brilliáns melltűt ajándékozott. Ezeket az értékes emlékeket máig őrzi családunk. Ennyivel szerettem volna kiegészíteni a rákosszentmihályi kastélyról írottakat." Tarnai Zoltán Budapest, VII., Rákóczi út 96. Két kisebb javaslatának szívesen nyilvánosságot adunk: „Örvendetes, hogy egyre több helyen alkalmazzák díszítő elemként a főváros új címerét. Jóleső látni robogó járművek oldalán, a különféle kiállítások, rendezvények meghívóin stb. Talán nem megvalósíthatatlan a javaslatom: a főváros határánál, a helységjelző táblákra is helyezzék el Budapest címerét! A másik: nem ártana megőrizni valamit az elmúlt évtizedek világítástechnikájából. Itt-ott, az arra kijelölt alkalmas városrészben meghagyhatnának egyegy gázlámpasort, néhány öntöttvas kandelábert — mint ipari műemléket. Pénzbe sem kerülne, s néhány újabb évtized múlva már kultúrtörténeti érdekesség lenne." (Balla Demeter felvétele) 46