Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Siklós László: Halló, taxi?

Magasix MÁG gyártmány LANDAULETTE karosszériával sorrendjében, töredékmásodperces pontossággal sorbaállítja. ii. A vállalat új állomásokat épít. A jelenlegi 150-et 200-ra bővítik; főként a külvárosok ellátását akarják javítani. S ha lesz állomás, remélhetőleg a sofőrök be is állnak oda. A gépkocsivezető A zavartalan utazáshoz, egyebek mellett, jó autó és jó sofőr kell. Az elmúlt években mindegyikben volt hiány. Nemrég mentek nyugdíjba azok az idős sofőrök, akik már az 1910—1920-as években taxiztak. Ők még tudták, hogy a követelmény milyen magas. Az 1911-ben hozott szabályrendelet szerint: „A géperejű bérkocsit a székesfőváros területén csak oly férfi vezetheti, aki az 57.000/1910 számú belügyminiszteri rendeletben előírt arcképes vezetői igazolványon kívül erre külön jogosítványt kapott. . . Ilyen jogosítványt az kap, aki a székesfőváros területén és környékén helyi ismerettel bír, sikeresen elvégezte a BM. tanfolyamát, vagy legalább kétéves gyakorlata van." A követelmény azóta megnőtt: zsúfoltabbak az utak, gyorsabb a tempó. A biztonságos vezetés Zastava-Fiat kiváló képességű embert kíván, aki ért a vezetéshez és a kocsihoz, aki ismeri a várost, aki figyelmes, készséges. A napi 10 órás vezetés, az éjjel-nappali, vasárnapi, ünnepnapi szolgálat nagy megterhelés. S éppen a gyakorlott sofőrök léptek ki a vállalattól. Oka: a megbecsülés hiánya, az utasokra szabott tilalom visszahatása, és a bérpolitika, amely szerint alacsony alapfizetéssel mentek volna nyugdíjba. Mivel hiányzott a sofőr, nem válogathattak a jelentkezők között. A gyakorlatot egy évre szállították le. De 1969-től újból megválogatják a sofőröket. Szigorú szakmai és erkölcsi szempontok szerint alkalmazzák őket. Minden panaszt, bejelentést kivizsgálnak. Tavaly már küldtek el gépkocsivezetőt fegyelmivel. Pedig ma sem teljes a létszám. A 2350 főállású gépkocsivezető mellett 400 mellékállású dolgozik. Aki hivatali, gyári munkája után kétnaponként négy-négy órát vezet, szombaton vagy vasárnap nyolc órát. A vezetés felelősség. A főváros lakossága már 1913-ban attól félt, hogy a „száguldó" gépkocsik szerencsétlenséget okoznak. Most már valóban van mitől félni. A többi járműével együtt növekszik a taxi baleseti statisztikája is Díjszabás — és borravaló Az 1911-es szabályrendelet szerint egy vagy két személy fuvarozása nappal, vámsorompón belül, az első 1000 méteren benzines gépkocsival 1 Korona, vülamos bérkocsival 1 Korona 60 fillér. További 500 méterenként 30 fillér. Ha kettőnél több személyt szállít, ha pályaudvarról, hajóállomásról indul, ha temetési menetben hajt, lóversenyre megy, ha vámvonalon kívül, vagy a budai hegyekbe, s bárhová éjszaka közlekedik — a viteldíj 350 méterenként ugrik. A mai fuvardíj az Autótaxinál és a Volánnál: I-es díjszabás szerint fuvarozlak hajnali 5 órától 23-ig, a taxiállomásokról és az utcákról. A kocsi 6 Ft-tal indul és 350 méterenként 1 forintot ugrik. II-es díjszabás szerint közlekednek éjszaka 23 és 5 óra között, valai.iint előrendeléssel, pályaudvartól, hegyre föl, nemzetközi vásártól, sportrendezvénytől és amikor Nagy-Budapest határán áthaladnak. Ilyenkor 296 méterenként ugrik az óra egy forintot. A pesti utas időnként sokallja a fuvardíjat. De sokallta már 1927-ben is. amikor összehasonlították az európai nagyvárosokban érvényes díjszabással, és kiderült, hogy nálunk a legdrágább. Néhány éve eltűntek a kiskocsik, pedig azon egy fuvar feleannyiba került, panaszolják sokan. Polski-Fiat A kiskocsinak számító Moszkvicsok kiöregedtek, és a vállalat elve: a nagy kocsi jobban szolgálja az utas kényelmét, és a viteldíja csak 17 százalékkal több, mint a kiskocsié volt. Ha valaki mégis kiskocsit akar, ott a Volán minitaxija. Ezen olcsóbb az utazás, az első tíz perc 10 forint, minden további megkezdett 5 perc 5 forint. A viteldíjon kívül van még valami. A borravaló — ami annyi más szolgáltatásnál is polgárjogot nyert — itt szinte kötelező. De ezért elsősorban gáláns nagyapáinkat szidjuk! (Es mintha a sofőrök bérezésébe eleve bekalkulálnák ...) A botlás az első napon, 1913 júniusának vasárnap délelőttjén történt. A krónikás ugyanis a következőt jegyezte fel: „Egy séta, amely nem tartott egészen 20 percig, hat Koronába került és még hozzá külön a borravaló." 17