Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Vargha Balázs: Babits Mihály Budapestje

szoros rokonságot mutat a Magyarországon kedvelt, színesen festett és aranyozott pergamen kötések díszítésmódjával. A gyűjtemény anyagát az országos kötésnyilvántartás teszi teljessé. A bőrmunkák együttesének jellegzetes darabjai a középkor végéről származó domborított és metszett díszű tokok, dobozok, minnekästchenek. Aprólékos figurális díszítésük a kor jellegzetes alakjait és viseleteit örökítik meg (i. sz. kép). A XI. sz.-tól vált szokásossá Európában, hogy a feudális otthonok falait aranyozott, ezüstözött és színes festésű bőrökkel tapétázzák. Ez a spanyol eredetű művészet nálunk is korán elterjedt. Ugyanilyen díszítésű bőröket használtak olykor párnák és egyházi viseletek készítésére is. Az elefántcsont gyűjteményben a Szt. Galleni kötéstáblától néhány nemzetközüeg nyüvántartott románkori alkotás vezet át a gótikus faragványokhoz (4. sz. kép). Sok szép faragott elefántcsont küllő található a legyező gyűjtemény darabjai között. A derűs világot bemutató együttes emlékei jobbára a XVIII. és a XIX. szból származnak. Leggyakoribbak a csillogó csont vagy gyöngyház küllőkön elhelyezett festett pergamen legyezők, mitológikus vagy rokokó kerti jelenetekkel (5. sz. kép). Hímzések és ragyogó flitterek teszik a díszítést változatosabbá. A legyezők festett lapjai sokszor komoly művészi alkotások. Játékosságban rokon a legyezőkével a táncrend gyűjtemény. A táncrend-együttes inkább művelődéstörténeti érdekességű. A társadalmi élet kellékei voltak a különböző anyagokból: gyöngyházból, teknőcből, elefántcsontból vagy lakkból készült szelencék. A faragott díszek mellett gyakori volt a XVIII. sz.-ban, hogy a sötét teknőcszelence felületét csillogó arany alakokkal népesítették be (6. sz. kép). Előfordul, hogy a szelencék tetejét miniatűr jelenetek vagy portrék díszítik. A fent említett miniatűrös szelencék a több száz darabos miniatűr gyűjtemény kiegészítői. Ezek a képek színvonalas alkotások, sok esetben a XVIII. vagy XIX. sz.-i mester szignatúrájával. Szokatlan együttes a viasz domborművek gyűjteménye. Legnevezetesebbek Antonio Abondio gyűjteményünkben található művei. Kettőt ezek közül 1565-ben II. Alfonz ferrarai herceg Ausztriai Barbarával kötött házassága alkalmával készített (7. sz. kép). A XIX. sz.-ban is szokásos volt még a viasz domborművek készítése, olykor a polgári családok tagjai is ilyen képmást rendeltek magukról. Szerényebb művészi kivitelűek a metszetes előképre visszatekintő szalma intarziák, s 6 a csillogó papírokkal díszített ún. kartonnage munkák. A kisgyűjtemény állandóan gyarapszik; főként a hézagokat igyekszünk betölteni. A sokféle mester által sokféle anyagból és technikával készült alkotások konzerválása, tárolása és restaurálása is szerteágazó problémát jelent. A gyűjteményekben levő emlékek részben ún. komplex kiállításokon láthatók, jelenleg például Nagytétényben. Rendezünk azonban egy-egy egységet önállóan bemutató kiállításokat is az Iparművészeti Múzeum épületében.