Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Ják Sándor: Az Országgyűlési Könyvtár

Párizsban, a rue Royale egyik bolthelyiségében jól menő ikon-szaküzlet működik. Pénzes sznob vagy lelkes műértő kedvére válogathat itt, száz vagy ezer frankjaiért, a Szent Györgyök, Szent Miklósok, a szmolenszki vagy vlagyimiri Szent Szüzek képmásai közt. Ikonokat kínálnak bukaresti, belgrádi kirakatok is. Ikon a divat. Nem nagyon régóta. A reneszánsz természet-ábrázolás esztétikájától áthatott európai ízlés sokáig közönyösen, értetlenül tekintett Bizánc és Kelet-Európa máselvű festészetére, a fejlődés primitív fokán megrekedt, provinciális kuriózumnak tekintette azt. E gőgösen egyoldalú szemlélet következtében, mely vívmányt, szépséget, életerőt csak a nyugat-európai reneszánsz hozadékában látott, az ikon művészet tudományos feldolgozása is viszonylag későn, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben bontakozott ki. A közvéleményben pedig csak azóta tapasztalunk fordulatot, mióta az európai ízlés általános forradalmáról beszélhetünk, mióta az európai művészet századunk elején kezdett elfordulni a természethűség reneszánsz elvétől, s megújulását az expresszív kifejezés vagy az elvont formaképzés útjain kereste s keresi. Azóta, hogy a német expresszionizmus megteremtette nyárspolgár-vadító, híres kék lovait, Gauguin hitelt szerzett a színek öntörvényű dekorativitásának, s a különféle izmusok elindultak a látvány-látszat mögötti világ meghódítására, azóta az ikonok piros paripái, magánvaló szépségű, heves színfoltjai, konstruktív képszerkezetei sem tekinthetők alacsonyabbrendű, primitív együgyűségnek. ízlésünkben mind nagyobb szerepet kap a pluralitás; miután megszoktuk, mert meg kellett szoknunk, hogy Picasso vagy Klee műveit nem ítélhetjük meg Leonardo vagy Tizian művészetének elvei szerint, befogadó képességünk kitárult, ki kell hogy táruljon az ikonok nem-leonardói művészet-elve előtt is. Rubljov, az ikonok klasszikusa, semmivel sem kisebb rangú művész, mint olasz kortársa, Leonardo; nem azért, mert hasonlít rá — éppen azért, mert más. A legszebb ikonokat ma már sűrűn látogatott múzeumok őrzik: a Tretyakov két lenyűgöző terme és a moszkvai Rubljov Múzeum, az Andronyikov kolostorban, ahol hajdan a mester élt és dolgozott; a Tecklinghausen! vármúzeum Nyugat-Németországban, valamennyi ikongyűjtemény közül a leggazdagabb; Athén, Belgrád, Szkopje, Szófia, Bukarest állami és egyházi múzeumai és holland magángyűjtemények; a velencei Görög Intézet képtára, ahol Grecónak, Krisztust gyászoló istenanya, italoa krétai származású, velencei iskolázottságú, végül Toledóban letelepedett nagy Görögnek ikonfestő kortársait, e festők gyakran oly grecói világát tanulmányozhatjuk; s annyi sok más pazar gyűjtemény közt is — kicsinysége ellenére — talán az első, a legszebb: az ohridi, a gyémántfényű nagy tó felett, a Szent Kelemen templomban, hová mediterrán bájú utcák erős kaptatóján haladunk föl, ámulni a Golgota-ábrázolások gyötrelmes szépségén, szembenézni az óriás Madonnák és Krisztusok szembenéző, méltóságos-merev tekintetével, elmerülni, megsemmisülni a szentek lobogó ruharedőinek titkosírás-rajzában, nem evilági örvényeiben. Iparművészeti Múzeumunk nem versenyezhet a híres gyűjtemények gazdagságával; nem is rég — alig több mint tíz éve — gyűjti, vásárolja az ikonokat, igen szerény anyagi eszközökkel. A hozzáértés azonban e rövid idő alatt is szép eredményt hozott: mintegy kétszáz darabból áll már az ikongyűjtemény. Nagyobb része az orosz ikonfestészet körébe tartozik, de vannak krétai, grúz, román stb. származású darabjai is. A legrégibbek (körülbelül harminc) a XVI—XVII. századból valók, a többség újabbkori. Köztük egy teljes ikonosztáz, Nagyszőllősről, XVIII. századi: negyven festményből álló szentképfal. A tájékozatlan közvéleményben az ikonművészet úgy szerepel, mint szigorú szabályok közé szorított, iskolás modor, kötelező hagyományok monoton ismétlése. Mennyire más a valóságban : a kánonok, melyeket Athos szerzetesei s mások írásba foglaltak, csak a szent jelenetek ábrázolásának fő vonásaiban kötötték meg a festők kezét, s lehetőséget hagytak, hogy korok és alkotó egyéniségek megteremtsék a maguk változatait. Arany cirádák már-már absztrakt ragyogása uralkodik az egyik képen; a másikon olaszos chiaroscuro mintázza meg az arcot s kezet. Változatos az ikonok anyaga, rendeltetése is. Múzeumunkban számos ezüst és bronz ikon található, zarándokok, harcba induló katonák hordozható kegytárgyai; az üvegikonok naiv áhítata a Kárpátok fatemplomainak volt sajátja, rusztikus ízlést elégített ki; egy-egy különösen gazdagon díszített darab előkelő családok házi szentélyéből került elő. Gazdag gyűjtemény máris az Iparművészeti Múzeum ikongyűjteménye, de rejtett kincs: elzárva egyelőre a közönség elől. Helyhiány; pénzhiány (restaurálni kellene a sérültebb darabokat); a szaktudás, a szándék megvan: 1971-re terveznek egy nagyszabású ikonkiállítást, reméljük, sikerül. Pantokrator (részlet), dél-görög, XVI. század ;. XVI. század Blacherniotissa istenanya, balkán, XVII. század Hodigitria—Eleussa, italo-bizantin ikon, XVI. század