Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Ják Sándor: Az Országgyűlési Könyvtár

A Dunára néző Országház főhomlokzatában elhelyezett Országgyűlési Könyvtár — neve és elhelyezése ellenére — nyilvános közkönyvtár; a legújabbkori történelemtudomány, valamint a jogtudományok országos tudományos szakkönyvtára, amely szerves része a magyar könyvtári hálózatnak, és mindenkinek a rendelkezésére áll. Az olvasótermek asztalai körül, a kis fényköröket bevilágító lámpák mellett a legkülönbözőbb foglalkozású olvasók ülnek: a kutató-szobákban főleg a jog- és történelemtudományt tanulmányozó kutatók és nagynevű tudósok böngészik a különféle nyelvű könyveket, folyóiratokat ... Az egyiket a svéd örökösödési jog; másokat egy ENSZ-határozat, esetleg a Hágai Nemzetközi Döntőbíróság valamely állásfoglalása érdekel; akad olyan olvasó is, aki a The Times száz évvel ezelőtti példányait forgatja ... s így tovább. * A 400 ezer könyvvel rendelkező Országgyűlési Könyvtár története a reformkorig nyúlik vissza. Amikor a nemzeti ellenállás erősödni kezdett, a pozsonyi országgyűlés ifjúsága tanulmányozni kívánta az utolsó századok törvényjavaslatait. Hogy ezt számukra megkönnyítsék: 1825-ben az Országgyűlés olvasószobákat rendezett be. 1834-ben pedig Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós támogatásával az Országgyűlés ifjai megalakították a „Társalkodó Egyesületet"; ennek már könyvtára is volt. 1849-ben a kulturális célok közé felvették az országgyűlési könyvtár alapítását is, létrehozására azonban a szabadságharc bukása következtében nem kerülhetett sor. 1866-ban azonban az Országgyűlés 1000 forintot szavazott meg könyvvásárlásra; a könyvtár ekkor kezdte meg működését. Ez akkoriban a világ ötödik parlamenti könyvtára volt. A könyvtárat 1869-ben a Nemzeti Múzeum épületében helyezték el, majd 1873-ban a Sándor utcai képviselőházba került; onnan költöztették át 1902-ben az Országház épületébe. 1912-ben a főrendiház könyvtára beolvadt a képviselőház könyvtárába; a könyvállomány ekkor elérte az 50 ezret. A könyvtár alapításától kezdve zárt jellegű volt. A főrendiházi és a képviselőházi tagokon kívül csak a kiváltságosak látogathatták, külön engedéllyel. Az olvasók száma egyik-másik évben még a négyszázat is alig érte el. 1952-ben a minisztertanács nyilvános közkönyvtárrá nyilvánította az Országgyűlési Könyvtárat, és 1953-ban a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe került, beépült az általános könyvtári hálózatba s igazgatójának Vértes Györgyöt nevezték ki. Az Országgyűlési Könyvtárat 1969-ben naponként átlag 270-en látogatták — ez egy évben százezernyi látogatásnak felel meg. * Az érdeklődés nagyarányú megnövekedése szükségessé tette megfelelő olvasótermek kialakítását és az egész könyvtár korszerűsítését. Először a díszes galériájú raktártermet alakították át olvasóteremmé; polcain több ezer kötetes kézikönyvtárat helyeztek el. Az elmúlt évek során a raktárban a fapolcokat folyamatosan TAHIN GYULA felvételei Az Országgyűlési Könyvtár 16