Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Siklós László: Egy új iskolatípus: a Műszaki Főiskola

Forgácsolás elméleti és gyakorlati tudást-nézőpontot egyszerre, aminek a birtokában irányítani is tudtak volna. Az utóbbi évek követelményei szerint — felsőfokon. Ezek a szakemberek inkább a tapasztalat, a gyakorlat oldaláról közelítették, s közelítik meg a problémát, és nem váltak a diplomás mérnök elképzeléseinek egyenrangú segítőtársaivá, terveinek valóraváltóivá. Ehhez hiányzott a megfelelő szintű elméleti tudás. Vagy épp megvolt a tudásuk-látókörük, de iskolai végzettségük alapján nem ismerték el működésük létjogosultságát. Magyarul, nem volt rangjuk. Ezért sok gyárban, üzemben, hogy a gyártmányok előállítása és az üzemelés megfelelő szinten történjen, az üzemszervezést, a gyártási folyamatok ellenőrzését stb. egyetemet végzett mérnök vette át. Ez csak egy részről jelentett megoldást. Amikor a friss diplomás mérnök bekerül első munkahelyére és a gyártási folyamatban kap megbízást, elkeseredik. Nem tud kifejteni képzettségének megfelelő szintű munkát. Ahelyett, hogy kutatna, tervezne, új megoldásokon törné a fejét, új konstrukciók, gyártmányok fejlesztésével törődne, illetve azzal bíznák meg — aprólékos, gazdaságossági követelmények szerint ellenőrzi a műhelyt, a laboratóriumot, részt vesz a gyártási folyamatban. Holott ezen a területen magas képzettségére a legtöbbször nincs szükség. Ambícióját elveszíti s hamarosan a nehezen szerzett tudása is kárba vész. Ez már nem egyéni ügy. Azért sem, mert ugyanakkor mérnökhiány van. A fentiek tükrében látjuk, hogy a hiány látszólagos. Bizonyítja ezt az, hogy sok üzem, gyár személyzeti osztálya fölismerte, tulajdonképpen nem mérnökre, hanem középszintű műszaki káderre van szüksége. S ha ilyet találnak, az nem lesz elégedetlen, mert abba a munkakörbe veszik fel, ahol a megfelelő beosztását és pénzét megkapja. Na, de van ilyen ember? Képeznek ilyet egyáltalán? Képzés, képesítés 1969. március 3-án rendelte el az Elnöki Tanács a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola létrehozását, illetve azt, hogy ott gyenge- és erősáramúüzemmérnököt képezzenek. Az eddig Felsőfokú Gépipari Technikumként működő intézmény 1969 szeptember elsején kapott rangot és új képzési célt. Neve: Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola. Háromféle üzemmérnököt: gépgyártástechnológust, általános gépészt, üzemszervezési és termelésirányítási szakembert képez. 1969 őszétől a Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán is képeznek üzemmérnököt. A többi szocialista országban is végbemegy a magasabb szintű műszaki káderképzés kialakítása, bár másként, mint nálunk. A Szovjetunióban régóta működnek műszaki főiskolák (más rendszerűek); az NDK-ban — az ipar robbanó, forradalmi változásának következtében — az utóbbi években húsz-harminc főiskolát létesítettek, ezeket középiskolai szintről emelték fel. Lengyelországban az egyetemeken volt kétlépcsős képzés: aki csak az első három évet járta, abból üzemmérnök lett, aki öt évet tanult, abból diplomás mérnök. A magyarországi egyetemeken ismeretlen volt a kétlépcsős rendszer — az üzemmérnökképzés —, ezért kellett új intézményt létrehozni. A vegyipari üzemmérnök képzés az egyetem működéséhez igazodik. Itt még nincs hagyomány. A két főiskola viszont — magasabb szinten — megkezdett útját folytatja. Ezért e cikk a továbbiakban elsősorban velük foglalkozik. A felsőfokú technikum elvégzése után a tanulók „szaktechnikusi" oklevelet kaptak. A főiskola 11