Budapest, 1970. (8. évfolyam)

4. szám április - Babonák és hiedelmek a középkori Budán

Szentek és ereklyék, babonák és hiedelmek a régi Budán Pálos barát alakja egy budai kályhacsempén, XV. sz. (Lőrinczy György felvételei) Karinthy Frigyesnek híres axiómája — humorban nem ismerek tréfát! — jut az ember eszébe, ha a középkor babonáival, hiedelmeinek világával foglalatoskodik. A vakbuzgóság — ereklyék dolgában — néha még a kegyeletet sem ismerte! Ilyen volt a tudománytörténet jeles alakjának — az utóbb szentté avatott — Aquinói Tamásnak (|1274), illetve földi porhüvelyének tanulságos esete. Az „angyali doktor" „Az istenészet summája" c. főművében az ókori Arisztotelész bölcseleti realizmusát igyekezett egyháza hittételeivel egyeztetni. Nos, ami vele, illetve tetemével történt, mind a bölcselettől, mind a realizmustól meglehetősen távol esett! Feljegyezték ugyanis, hogy akkor, amikor meghalt — s ebben az időben már szent életű ember számba vették —, bencés rendtársai meg sem várták, hogy teste kihűljön, hanem nagy sietve kifőzték tetemét. Hogy csontjaihoz, mint ereklyékhez mihamarabb hozzájussanak! Akiből kishíján vértanút csináltak Kishíján még gonoszabbul járt egy magyar ember. A „pokoljáró" Vesszős György volt az! Vele az történt — úgy az 1350-es években —, hogy jó budavári otthonát elhagyva, messzi Írországba zarándokolt. Itt meg sem állt Szent Patrick barlangjáig, a középkor eme híres zarándokhelyéig. Bűnei bocsánatát remélte a kénkövekkel teli barlang megjárásától! Útját végig is járta. Amikor kitámolygott a barlangból, annak szájánál óriási néptömeg sereglett össze. Szerencséjére, a zarándokok között volt a britek királya is. A királyi jelenlét annyiban volt javára Vesszős Györgyünknek, hogy a brit uralkodó mentette meg a „pokoljáró" életét. Az egybegyűlt lelkes zarándokok ugyanis — amikor meglátták, hogy Veszszős György sértetlen tér vissza az alvilágból — lerángatták ruháit. Majd pedig kést emeltek rá s meg akarták ölni, hogy így vértanút csináljanak belőle! Vértanút pedig azért, hogy csontjait eltegyék — ereklyének! A vértanúk, hitvallók, szentek ereklyéinek ugyanis — hisz' nem „csak lélek" vagyunk! — csudatévő erőt tulajdonítottak. Tehát a gyakorlatban nagyon is istenítették az elméletileg mélyen megvetett testet, anyagot! Szent Margit tunikája 1474-ben Fremberger Tamás — Habsburg Miksa hercegnek, a későbbi német-római császárnak (f 1519) — káplánja jegyzi fel: a kölni székesegyházban egy csudatévő tunikát, illetve egy csudatévő tunikának bal ruhaujját őrzik. E tisztes ruharészt 41 Szent jános egy XV. századi pecséten (Vármúzeum, Kumorovitz-gyűjtemény)