Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Bajor Nagy Ernő: Antikvárium-látogatóban

„Használt könyvek vétele .

.

F

e

j

e

s László felvételei Bajor Nagy Ernő antikvárium-látogatóban Használt könyvek vétele. Ide nem teherautón érkezik a portéka, hanem többnyire aktatáskában, néha bevásárló szatyrok mélyén, gyakran diákszokás szerint csak úgy a hónalj alá szorítottam A bejárat — ebben a felvásárló cég tapintata elegyül a kényszerű adottsággal — egyik Múzeum körúti bérház udvaráról nyílik. így az ember, aki jobbára röstelli, hogy könyvet ad el, diszkréten besurranhat, senki sem gondolja róla, hogy mi járatban van. Ki tudja miért, de úgy alakult nálunk a dolog, hogy könyvet vásárolni az társadalmi megbecsülést kiváltó gesztus, újságok dicsérik a gyűjtőket, mozgalmak biztatják az embert: végy minél több könyvet. .. Könyvet eladásra fölajánlani viszont... Hacsak nem valami szemrevaló hagyaték könyvtár az ... vagy egy mammutkönyvtár kiselejtezett hányada — a könyveladás bizony csaknem ugyanaz, mint amikor az állampolgár a zálogházzal köt kétoldalú, ámde reánézve picikét kényelmetlen ügyletet. Ezt az antikvárium fölvásárló helyiségében is érzem. Némelyik ügyfél három nekifutásra sem mondaná ki, hogy eladásra hozott könyveket. Ilyen változatait hallom az érdeklődésnek: „Itt lehet átadni könyvet? ... A könyvbeadás hol történik ? ... Ez a könyvátvételi hely?" Elgondolkodtató az is, hogy az eladónak igazolnia kell személyazonosságát. Koronaékszereket a kölcsöntkérő személyének különösebb firtatása nélkül bevesz a zálogház, ámde Mándy Iván Fabulya házasságai című kötetét (antikvár ára 5 forint) csak úgy adhatom el, ha igazolom a nevemet, foglalkozásomat, lakcímemet. Hát nem adom el. Alku itt ritkán fordul elő. A bolt embere 17