Budapest, 1970. (8. évfolyam)

4. szám április - Dr. Antal Zoltán: A Szovjetunió és Magyarország gazdasági kapcsolatai

Amíg a fejlett tőkés országokba irányuló gép- és berendezés kivitelünk 6%, addig egyedül a szovjet piacon termékeink 55 %-át értékesítjük. A külkereskedelmi forgalom fejlődésével kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy a forgalom évi átlagos növekedési üteme a hatvanas évek közepe óta csökken, jóllehet a külkereskedelmi forgalom még mindig a Szovjetunióval növekszik leggyorsabban. (2. táblázat) A forgalom növekedésének alakulása (%) 2. táblázat 1951—1955 1956—19S0 1961—1967 1951—1967 összforgalom 9.2 11,2 9,5 9,9 Szocialista országok 12,1 13.2 8,7 11,0 Szovjetunió 7,6 17,2 n,5 12,0 Helytelen lenne azonban a kereskedelmi forgalom növekedésének csökkenő üteméből bármilyen negatív jelenségre következtetni. Az ütem csökkenése a forgalom mennyiségi növekedésének következménye. Az áruforgalom szerkezete A fentiekben rámutattunk a szovjet piacok j elentőségére és a két partner kölcsönös érdekeltségére. Teljesebbé teszi a képet, ha megvizsgáljuk a forgalom szerkezetét. 3. táblázat Az egyes árufiicsoportok %-os aránya a magyar—szovjet külkereskedelmi forgalomban 1950—1967 között Árufőcsoport 1950 1955 i960 1965 1967 Export Gépek és berendezések 43,0 63,1 59,4 50,4 45,0 Anyag 23,0 12,2 10,2 11,3 11,4 Mezőgazdaság és élelmiszeripar 13,2 11,1 6 1 '1,7 13,1 Fogyasztási cikk 20,8 13,6 23,7 26,6 30,5 Import Gépek és berendezések '7,1 14,1 32,0 30,6 31,0 Anyag 79,4 84,5 60,4 61,2 61,2 Mezőgazdaság és élelmiszeripar 3,3 0,1 5,9 6,3 6,0 Fogyasztási cikk 0,2 i,3 i,7 1,9 1,8 A táblázatból megállapítható, hogy a Szovjetunióból származó behozatalunk döntően nyersanyagból áll; ez a csökkenő tendencia ellenére még mindig 60% fölött van. (Itt jegyezzük meg, hogy a szocialista országokból származó nyersanyag-import több mint 50%-át a Szovjetunió adja.) A nyersanyag behozatal arányának csökkenése az egész magyar külkereskedelmi forgalom szerkezetében határozottan megfigyelhető és kedvezőnek mondható. A tendencia összefüggésben van a népgazdaság szerkezetének javulásával, a technológia fejlődésével, a fajlagos anyagfelhasználás csökkenésével. A szovjet gépimport 1959-től állandóan az összimport 30%-a fölött van. Ebben közrejátszik a Szovjetunió egyre aktívabb gépexportja. A behozatal legjelentősebb tételei a következők: traktor, különféle tehergépkocsi, személygépkocsi, vasúti Diesel-mozdony, gőzturbina, és sokféle komplett gyárberendezés. A Szovjetunió belső gazdasági szerkezetében mind nagyobb szerep jut a géptermelésnek; ennek következtében a legbonyolultabb géptípusokból is mind nagyobb mértékben elégíti ki saját gépszükségletét. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatala 1950— 1958 között a mezőgazdasági termelés változékonysága miatt eléggé ingadozott; az idő tájt főleg a gabona- és húsimport volt jelentős. A kollektivizálás befejezése után a hazai termelés fokozatosan stabilizálódott; ma már leginkább a takarmányhiányt fedezzük behozatallal. A fogyasztási cikkimport meglehetősen alacsony hányaddal szerepel, lényegében a választékcsere szintjén mozog. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk vezető árucsoportja a gép és berendezés. Ennek az árucsoportnak a kivitele 1950—1967 között 6,5-szeresére nőtt, aránya azonban fokozatosan csökken. Ezzel összefüggésben említjük meg: a vezető tőkés országok is törekszenek a szovjet piacot meghódítani, továbbá a Szovjetunió igénye is fokozatosan más árufőcsoportok irányába tolódott el. A magyar gépiparnak ilyen feltételek mellett is meg kell tartania a szovjet piacokat; ehhez nyújt lehetőséget a nemzetközi gépipari szakosítás. A Szovjetunióban a magyar élelmiszeripari berendezések (konzervgyárak, vágóhidak stb.), a kisebb teljesítményű Diesel-mozdonyok, a személyvagonok, a különböző méretű folyami hajók, az uszályok és a kikötőberendezések iránt van érdeklődés. A gépkivitel tehát erősen koncentrálódik a speciáüs közúti, vasúti és vízijárművekre, az általános gépipari termékekre, a híradástechnikai berendezésekre és a műszeripari termékekre. Anyagexportunk fő tétele az 50-es évek közepéig a bauxit és a timföld volt. Az utóbbi 10 évben az árucsoport kivitel mintegy fele a gyógyszer export; ez 1968-ban a Szovjetunióba irányuló összexport 8,6%-a volt. A gyógyszer igen gazdaságos exportcikk, így érdekeink fűződnek a kivitel fokozásához. Egész gyógyszertermelésünk 75%-a kerül exportra, ebből a Szovjetunió részesedése ma már eléri a 70%-ot. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kiviteli aránya lényegesen nem változott, annál jelentősebb azonban a kivitel szerkezeti átalakulása. Az 50-es években főleg húst, vajat és időnként gabonát exportáltunk, jelenleg pedig friss gyümölcsöt, zöldséget, konzervet és bort. Az utóbbi cikkek exportjának növeléséhez a jövőben is komoly érdekeink fűződnek. A fogyasztási cikk-export egyre nagyobb súllyal szerepel az összkivitelben. 1958 óta a fogyasztási cikkek exportjának növekedése meghaladja a Szovjetunióba irányuló összexport növekedését. Jelentősebb tételeket a cipő, kötöttáru és egyéb textiláru jelent. A magyar-szovjet kereskedelmi forgalom elemzésénél meg kell említenünk, hogy mindenekelőtt a kivitelben igen nagy szerepet játszanak a budapesti üzemek. A Budapesten gyártott hajók több mint 90%-a állandóan szovjet piacra kerül; innen kerül ki a gyógyszeripari, textilipari, gépipari, konfekcióipari, élelmiszeripari stb. termékek túlnyomó, vagy nagy része. A budapesti üzemek termelő kapacitásában rendkívül nagy a szovjet megrendelések szerepe. Amire a legnagyobb szükségünk van 1962. november 15-én írták alá a szovjet—magyar timföld- és alumíniumegyezményt. Ennek értelmében Magyarország 1967-től kezdődően folyamatosan bővíti timföldszállításait a Szovjetunióba, a kinyert alumíniumot pedig a Szovjetunió teljes egészében hazánkba szállítja. 1970-ben már 85 000 tonnát, a későbbiekben 165 ezer tonnát. Az egyezményben összekapcsolódik a Szovjetunió kedvező villamosenergia termelő helyzete a magyar bauxitvagyonnal, illetve az arra épülő timföldtermeléssel. A Szovjetunió szibériai területein levő nagyszámú, nagyteljesítményű vízi erőművekben igen olcsón termelik a villamosenergiát, ezért az alumíniumelektrolizis 65%-a már 1970-ben is Szibériában összpontosul. A gyorsan növekvő szibériai alumíniumkohászati üzemek elszívják az uráli és európai timföldgyárakból a fölösleget. Ilyen körülmények között fogadhatja a volgogradi alumíniumkohó a magyarországi timföldet. Nagy volumene miatt ki kell emelnünk a szovjet vasérc, kohókoksz, fa és nyersolaj importot. A Szovjetunió áruvasérc termelése jelenleg megközelíti a 200 millió tonnát évente (a Krivoj Rog-i medence részesedése ebből 110 millió tonna). Az összes termelésből mintegy 30 millió tonna kerül évente az európai népi demokratikus országokba. Magyarország behozatala 2,9 mülió tonna, átlagosan 54%-os vastartalommal. Hozzá kell fűzni, hogy a Krivoj Rog-i vasércmedence termelésének ma már 40%-a vaskvarcitból származik, amelyet hatalmas dúsítók tesznek alkalmassá a gazdaságos felhasználásra. Fejlesztik a Kurszki Mágneses Anomália területének néhány bányáját. E két fő vidékről kapja Magyarország és a többi népi demokratikus ország is a vasércet. A Szovjetunió legnagyobb kohókoksztermelő körzete Ukrajnában van. Ez a Donyec-medence évi több mint 200 millió tonnás feketekőszén termelésén alapul. Főleg Ukrajna kokszolóiból kapja Magyarország is a vaskohászathoz nagyon fontos kohókokszot, évente 350-370 ezer tonnát. A Szovjetunió felszínének több mint 1/3-át borítja erdő, ez több mint 7 millió km2

-nyi területet jelent. E nagymennyiségű természeti kincs alapján évente mintegy 2 millió m3

különböző faipari terméket hozunk be a Szovjetunióból (1969-ben 1,1 millió m3 fenyőgömbfát és 0,84 mülió m3 fenyőfűrészárut). Rendkívül nagy jelentősége van a Szovjetunióból jelenleg behozott évi 4 millió tonna olajnak; ez 1975-re feltehetően 6,5 millió tonnára növekszik. A második vüágháború után a Volga mentén az egymással szomszédos Tatár Autonóm Köztársaságban, a Bas-11