Budapest, 1970. (8. évfolyam)

3. szám március - Nagy Margit: A középkor küszöbén

Petőfi emlékek Petőfi, a nemzetőr Az Irodalomtörténeti Múzeum P. 79. jelzet alatt páncélszekrényében őriz egy négy lapból álló megfakult kéziratos névlistát. Kaligrafikusan cirkalmazott címe szerint ,,A pesti Nemzetőrség sorozati jegyzéke" az, 1848-ból. Az Irodalomtörténeti Múzeumban őrzött sorozati jegyzék a Pesti Nemzetőrségnek csak egy részét — a IV. zászlóalj IV. századának tiszti és legénységi állományát tünteti fel. E IV. zászlóalj IV. századának lélekszáma, Szász őrnagy parancsnokot is beleszámítva, 229 fő. A jegyzék a nemzetőröknek nevét, lakását, foglalkozását tünteti fel. Lapozzunk bele! Kik kötöttek kardot 1848-ban Pesten a szent szabadság oltalmára? Szász őrnagy parancsnoknak helyettese báró Podmaniczky Lajos kapitány. Egy főhadnagy — Ehrlinger Péter ügyvéd — és két alhadnagy — a Képíró utca 18-ban lakozó Prüchler József pék és Loidl György vendéglős, a Kecskeméti utca 405. helyrajzi számú ház lakója — szolgál a parancsnokság állományában. A tisztesek neve közül Giergl Ferentz Ezüst Műves neve ismerős. (Ivadéka az a Giergl Kálmán építész, aki a Zeneakadémia és a Klotild palota épületét tervezte.) A legénységi névsorban elsőként Szappanos József orvos-sebész nevét vetette papírra a nemzetőr-számvivő. Ismerős Ráth Károly nemzetőr is. Foglalkozása: Házi Úr. Mint jeles történetbúvárt ismerjük. A nemzetőrök sorában találjuk Antal Mihályt, a M. Tud. Akadémia tagját. És jónéhány ügyvédet. így Bajza Józsefet is, Petőfi költőtársát. Látnivaló: a nemzetőrség tisztjei, tisztesei sorában arisztokrata éppen úgy akad, rtunt ügyvéd és iparos. A legénységi állományban pedig vallásfelekezettől és foglalkozástól, vagyonosságtól menten a társadalomnak minden rétegét megtalálok. így ott olvassuk Müller Samu tzipésznek, Braun Lipót zongora mesternek, Gőbl János kisded-óvárnak, Fraun Henrik doctornak, Török Károly színésznek, Menczer Károly, „zenész a Magyar Színháznál", Suhajda János egyetemi tanárnak, Chappon Lajos Vívó Tanárnak, Derékházy József zálogházi tisztnek, Quappil József Vendéglősnek, Troli István czukrásznak, Stojanovits Lázár Tanárnak, Gergeli József gyógyszerésznek, valamint két Kierner-testvérnek nevét. Egyikük Arany Műves. A másik: Puska Művész! A lakóhelyek rubrikájában 1848 vívmányaként már a Mártzius 15. tér is szerepel. Az idő távolába tűnt nevek közül kiragyog egy: Jedlik Ányos Pap tanáré ez. A dinamó feltalálójáé. Lakása az egyetemnek a székháza: Egyetem tere 315. sz. Nyomban Jedlik mellett újra csak iparos, Szlatini Lajos — jóravaló csizmadia mester — tisztes neve áll. De velük menetel Fritz uram, érdemes Szakáts mester is. Meg — ismerős név! — Kugler Jakab Szatócs is, a Kecskeméti utca 401-ből. És a sort, a 218. nemzetőri számmal meghatóan zárja le egy név: „Petőffy Sándor nemzetőr. Koszorús költő. Lövész utca 391." Petőfi, a násznagy Petőfi pesti baráti körének 1844 óta egyik legbensőbb tagja Várady Antal pesti ügyvéd volt. Várady nem csak szívét — de ami annál ritkább és nehezebb: — lakását és erszényét is megosztotta Petőfi Sándorral. 1846. május 22-én Petőfi Várady Antalhoz írta azt a félig komor, félig tréfás hangú verses levelét, amely, nek záró szavaiban mintha már 1848 hangjai csendülnének fel: De hinni kezdem, hogy dicső napoknak Érjük maholnap fényes hajnalát Midőn a népek mind fölemelik A föld porába gázolt fejüket, S végig mennydörgik a föld kerekén: „Legyünk rabokból újra emberek." Ebben a Várady Antalhoz írt költői levélben Petőfi azért korholja Váradyt, mert barátja — a kor ostoba szokásá- , nak hódolva — párbajt vívott Ruffy Idáért. Nos, Petőfi, Várady Antal és Ida dolga talán nem is kívánkoznék a vizsgálódás elé, ha egy kicsiny anyakönyvi adat nem tenné teljesebbé Petőfi baráti körének ezt a meghitt, idilli képét! Az Esztergom-belvárosi r. katholikus plébánia-templom megfakult esketési anyakönyvében, 1846. június 29-i dátummal erre az anyakönyvi bejegyzésre akadunk: „Házasságra összve adottak vezeték- és kereszt-neve, hitvallása, élet-neme, születés- és lakóhelye: Nemes Várady Antal, helvét vallású, köz- és váltójogi ügyvéd, paszabi, Szabolcs vármegyei születés, pesti lakos. Ruffy Ida kisasszony, római katholikus, fajkürthi születés, itteni lakos. Tanúk vezeték- és kereszt-neve, életneme: Petőfi Sándor, költő, pesti lakos és Ásvai Jókay Móritz, pesti lakos . . ." így tehát Várady Antal pesti ügyvéd, alig egy hónappal — a barátaiért mindig aggódó — Petőfinek verses levele után, 1846 napsugaras Péter-Pál napján hitvesévé tette a versek Idáját, Ruffy Idát. Az,,összve adottak" boldogan éltek, míg meg nem haltak. (Várady 1885-ben halt meg Pesten. Özvegye őt is túlélte.) Petőfi végzetét ismerjük. Jókai — mint Hatvany Lajos Petőfi-műve is említi — még öreg ember korában is meghatottan emlékezett vissza erre az esztergomi lagzira! Hogy is ne! Hiszen Kollár István, az eskető plébános úr nagyon megcsóválta fejét, amikor megtudta: mind a Pestről jött vőlegény, mind pedig egyik tanúja — akkor még Ásvai Jókay Móritz — kálomista! A másik tanú meg, Petőfi Sándor éppenséggel lutheránus! De aztán Idácska mégis csak meglágyította szívét! S elfogadta az,,eretnekek" tanúvallomását. Ki volt Pató Pál úr? Talán komáromi útjai során, talán 1846-ban, Várady Antal esztergomi lakodalmára utaztában találkozott Petőfi azzal a férfiúval, akiben a magyar Oblomov alakját, a semmittevő hétszilvafásnak világirodalmi értékű karikatúráját látta és láttatta meg. Magyar Szölgyén község annaleseiben akadunk a következő feljegyzésre: ,,Az 1848. évi törvények életbe léptetésekor a belügyminiszter elrendelte a nemzetőrség megszervezését. Szölgyénben Pathó Pál alszolgabíró lett a nemzetőrség parancsnoka. Erről a nemes Pathó Pálról, ki előbb a község jegyzője volt, azt tartja a szölgyéni hír, hogy a Petőfi ismert versében szereplő Pathó Pállal azonos. Petőfi tényleg járhatott Szölgyénben, a pozsonyi diétára utaztában." A szölgyéni temetőben egyébiránt még ma is ott romladozik ,,T. Patthó Páll úr" sírköve! Ennek felirata szerint az alszolgabíró 1855. április 28-án, 62 éves korában halt meg. Igaz-e vagy nem a magyar-szölgyéni Pathó Pál úrról, mint a Petőfi-vers modelljéről szóló hagyomány, nem tudjuk. Az, hogy Petőfi életében nem adta közre ezt a szatírát, arra mutat, azért tette ezt, mert — már csak a realitás kedvéért — sem akarta az aposztrofált Pathó Pál nevét megváltoztatni! De meg azért sem tette közzé e versét, mert jól tudta: annak modellje — mint a szölgyéni sírkő is igazolja — még él! Sőt, utóbb nemzetőr lett. A Pató Pál vers először csak a költő — s az aposztrofált Pathó Pál uram — halála után jelent meg az első Petőfi-antológiában. Mindenesetre hozzá fűzhetjük: az esztergomi Állami Levéltár máig őrzi egy bizonyos — régebbi — Pathó Pál nevezetű férfiúnak címeres levelét. Ez a régi Pathó Pál a Rákó-Zi szabadságharc leverése után, 1714-ben III. Károly királytól kapott nemességet és címert. Az azután a megyei iratokból megállapítható, hogy e labanc Pathó Pálnak ivadékai egészen az 1855-ben meghalt Pathó Pálig Magyar Szölgyénben laktak s kisebb szereplői voltak a megyei életnek. Petőfi „első és egyetlen Maecenasa" A nagy Márciusi Forradalomnak, Petőfi Sándor körének két elfeledett alakját idézem fel. Úgy gondolom, egyik is, másik is, megérdemelne egy budapesti utcanevet! Az egyik felöltöztette a forradalom Magyarországát. A másik megnevettette, az öröm óráiban. A gyászéban pedig — valamicskét — felderítette. Egyben azonban egy e két férfiú! Abban, hogy mindkettőnek neve Gáspár vala. Meg abban, hogy mindkettő Petőfi barátja volt. 1844 kora tavaszán, szakadtas nyári ruhában, csont-soványan, gyalogszerrel — apostolok lován —• érkezik Pestre Petőfi Sándor. Kiszolgált baka, leszerelt obsitos. Hányatott színész sors, tífusz, koplalás e fázott embernek didergő árnyéka. Hóna alatt ólmos botja, markában egy köteg vers — ez a bátyú ja. ,,Egy heti vándorlás után Pestre értem — írja a költő. — Nem tudtam, kihez forduljak? ... A végső ponton álltam. Elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amellyel a kártyás utolsó pénzét teszi fel, hogy élet, vagy halál ..." Vörösmarty Mihály elolvassa Petőfi verseit. Elhatározza: rábeszéli a Nemzeti Kör tagjait a Petőfi versek kiadására. De mi is volt ez a Nemzeti Kör? Előbb, 1838 körül, a nagy víz idején a Magyar utcai Lamacs-fogadóban talált otthont néhány hazátlan pesti színész. Megyery, Lendvay, Szentpétery, Szilágyi, Fgressy. Hamarosan oda járogat Vörösmarty tisztelőinek kicsiny csapata is. A nemzeti nyelv éppen úgy szívügye a poétáknak, mint az aktoroknak! Vörösmartyn kívül az öreg Fáy András, Tóth Lőrinc, Garay János, Erdélyi János, a „gyufás" Irinyi, Kazinczy Gábor, Várady Antal, Bajza József ügyvéd, egyben költő, és jó néhány más fiskális, iparosember, orvos, nem egy paptanár találkozik itt. (A Nemzeti Kör 1847-ben alakult át Ellenzéki Körré. Majd 1848 márciusi napjai után Radical Kör lett a neve.) Vörösmarty terve azonban csődöt mond. Jókai mondja később: ,,a derék költő-vezér csak magáról tudott ítélni ! Petőfi versei kiadásának tervére felröffent a Nemzeti Kör minden versfaragó tagja. Rátámadtak az öreg úrra: — Mi dolog ez? Költő-dajkák lennénk mi? Versírók kisded-óvódája akar a Nemzeti Kör lenni? Kapaszkodjék ki-ki maga! Minket sem segített senki! És a poéták, írástudók árulása ekkor is bekövetkezik, ha elő nem áll egy emberséges, derék magyar szabómester és azt nem mondja: ,,— ... én megbízom abban, amit Vörösmarty mond! Rosszat nem ajánlhatott!" És azután: ha más nem is, de ő egyedül, egymaga viseli a Petőfi kötet nyomtatási költségét! Sőt, még harminc kemény pengő forintot is előlegez a költőnek, hogy megéljen egy ideig! A Pest városi nemzetőrök 1848-ban 40