Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Osgyáni Csaba: Posta-gondok

tal közül 151 lát el felvételi szolgálatot. Ezek területileg eléggé szétszórtan helyezkednek el a főváros különböző kerületeiben; egy-egy hivatal átlagosan tizenkétezer lakos postaküldeményeit veszi át. Ez a szám persze csak papíron igaz. Számos felmérés igazolta, hogy egy-egy postahivatal forgalmát az határozza meg, hogy milyen közlekedési gócban található, s nem az, hogy a körzetében hányan laknak. A kelenföldi lakótelepen levő postafiók például igen gyér forgalmat bonyolít. A 137-es hivatalt pedig egy mellékutcából két házzal kijjebb költöztették, a Szent István körútra, s azóta az ott dolgozók alig bírják energiával. Az emberek munkába menet, munkából jövet, bevásárlás, séta közben; rövidebben: egyéb teendőik végzése közben adják fel a leveleket, csekkeket. A leveleket, ha bélyeget már ragasztottak rá, útközben valamelyik postaládába is bedobhatják: a fővárosban 1160 géprendszerű és 322 kulcsos levélszek. rény található. Az 1953. évihez képest 95 százalékkal több ajánlott levelet, 78 százalékkal több csekket, 64 százalékkal több utalványt és 31 százalékkal több csomagot adtak fel az elmúlt évben a fővárosban. Azóta rendezték a bérmentesítési díjakat, ennek eredményeként az itt feladott ajánlott és express levelek, táviratok és légipostai küldemények száma nem egészen a négyötödére csökkent. A postának jelenleg még ez is nagy megterhelés. A postaalkalmazottak munkáját a felvevő hivatalokban 169 naplózó, pénzszámoló, bérmentesítő és összeadó gép könnyíti, az előcsarnokokban pedig 535 árusító automata áll rendelkezésre. Ami még akkor sem sok, ha valamennyi kifogástalanul működne is. A főváros 152 hivatalában felvett és az utcai levélszekrényekből egybegyűjtött leveleket a Keleti és a Nyugati pályaudvaron található 72. sz., illetve 62. számú postahivatalba szállítják. Itt válogatják külön a különböző vidékekre szállítandó küldeményeket, — körülbelül ugyanazokkal a módszerekkel és technikai segítséggel, mint a századfordulón. A segítő eszközök: kézikocsi, lift, szállítószalag, spirálcsúszda. Korszerűek a kötegelőgépek, amelyek a levelek bélyegzését és kötegekbe rendezését végzik — kapacitásuk viszont véges. Ennél is szerényebbek a csomagtovábbítás technikai lehetőségei. Ennek a munkának a zömét a Bp. 78 sz. Postahivatal végzi, egy hat irányba futó szállítószalaggal ellátott gép segítségével. Maga a gép is korszerűtlen már, kapacitása pedig csupán a forgalom töredékének ellátására elég. Egy automatizált, 84 irányba osztó gép terveit elkészítették már, de egy-két éven belül — építési nehézségek miatt — nem tudják üzembe állítani. IV. Deicző Gábort a szolgáltatásokról kérdem. — Annyi féle, hogy szinte lehetetlen felsorolni — válaszolja. — Levelek, csomagok, könyvelt küldemények, táviratok, hírlapkézbesítés, nyugdíjkézbesítés, távbeszélő, rádió, televízió díjak beszedése, totó-lottó, fiókbérlő szolgálat. . . és még sokáig sorolhatnám. Ráadásul különféle társadalmi hatásokra változik egy-egy szolgáltatásunk jellege is. Ma már ritkábban küldenek külföldről használt ruhát, noha egy időben Dunát lehetett volna rekeszteni velük. A javuló fővárosi közellátás véget vetett a burgonya és zöldségdömpingnek, ma már nem emelkednek demizsonhegyek sem, szállításra várva. Szóval ezek szeizmográfként jeleznek sokmindent, ami — elsősorban— az emberek egzisztenciális biztonságérzetére utal. V. A felvétel zömét a forgalmi gócban fekvő postahivatal látja el. A kézbesítés viszont annál gyorsabb, megbízhatóbb, minél több, a körzetének centrumában levő hivatalból induló postás végzi ezt a feladatot. Régebben a főváros valamennyi pontjára a 70. számú hivatalból szállították a csomagokat. Ha a címzett nem volt otthon, cédulát kapott, hogy csomagját a 70-esben, vagyis a Keleti pályaudvaron veheti át. Manapság egyre kevesebben tartózkodnak otthon egész nap, s ez a kézbesítők dolgát is megnehezíti. A József Attila lakótelepen egy éve kezdték el a következő kísérletet: megbíztak egy ott lakó nyugdíjast, akinek a postás átadja azoknak a leveleit, táviratait, akiket nem talált a lakásukon. Ez a kisegítő alkalmazott különösebb fáradság nélkül többször is megkísérelheti a küldeményt rendeltetési helyére juttatni. A kézbesítőszolgálatot jelenleg 25 hivatal látja el a fővárosban. A lakosság szaporodása, az új lakások miatt viszont nem elég e hivatalok teljesítőképességén javítani; a negyedik és ötödik ötéves terv időszakában nyolc új kézbesítőhivatalt kell építeni, az I—II. és XII.; a X., a XIII., a XV., XVI., XVII. és XVIII. kerületben. A kézbesítést a fővárosban 1015 alkalmazott végzi. Hogy a közel 580 ezer lakáshoz eljussanak, 63 ezer emeletet kell megmászniok. Egy postás átlagosan 586 lakásba hordja a küldeményeket. 1968-ban 88,2 millió levelet kézbesítettek, 8,6 millió postautalványt fizettek ki, 2,4 millió rádió és 4,5 millió televízió előfizetési díjat szedtek be. Ahol lehetséges, a kapu alatti levélszekrénybe dobják a küldeményt. A fővárosban már 110784 ilyen levélszekrényt szereltek fel. Budapest lakossága különös rekordot ért el: az újságok közel fele előfizetés útján fogy el. Ez persze sokkal több munkát és sokkal több gondot jelent a hírlapkézbesítőknek. 1206-án vannak, a legtöbbjük nő, aki a hajnali órákban kezdi és korareggelre fejezi be munkáját. Azaz: ilyenkor rendszerint az otthoni teendőkre kerül a sor. . . Az újságok egyre terjedelmesebbek, tehát egyre súlyosabbak ; a pesti ember pedig nem tud ellenállni a csábításnak, s egyre több újságot járat. A hírlapkézbesítő a hajnali órákban, sokszor rosszul kivilágított lépcsőházban, a hátán jókora batyuval rója az utat. Emiatt sokan munkahelyet változtatnak. Az új alkalmazottnak idő kell, amíg biztosan kiismeri magát, addig bizony többször is elcseréli a lapokat. A Budapesti Postaigazgatóság vezetői erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a hírlapokat a lakásokba juttassák. A fejlesztési osztályon Oláh Ferenc viszont azt mondja, hamarosan csak a kapu alatti levélszekrényekbe tudják majd bedobni az újságokat. VI. A Budapesti Postaigazgatóságon 7712 ember dolgozik, közülük 1330 a vidéki. 1967-ben 93-mal, 1968-ban 257-tel, 1969-ben pedig már 306-tal kisebb volt ez a létszám, mint amekkorára szükség lett volna. A munkát viszont el kell végezniök, ha kevesebben vannak is. A kézbesítőket mindinkább megviseli a nehéz, fáradságos munka. Gyakoriak a szív- és a lábmegbetegedések. A nők arányszáma az utóbbi nyolc évben 31,7-ről 40,6 %-ra emelkedett. Olyan munkakörökben is, ahol férfi erőre lenne szükség. A kedvezőtlen, rendszertelen szolgálat és az ehhez képest szerény fizetés nem marasztalja az idősebbeket. A fiatalokat még kevésbé. A hivatalok többsége a régi épületekben székel. Itt egyre inkább összezsúfolódnak. Nemrégiben adták át az Üllői úton a Bp. 1 oo-as hivatalt, ahova 150 dolgozót a 70-esből helyeztek át. Itt szociális, munkahelyi körülményeik jobbak lettek. A 1 oo-as toronyépületében 500 fős munkásszállás is helyet kapott Az épülő Déli pályaudvari postakombinát 250 dolgozónak ad majd otthont. 1969-ben a posta 21 millió forintos kamatmentes kölcsönt biztosított a dolgozóinak lakásépítésre; három milliót a Budapesti Postaigazgatóság kapott. VII. A Budapesti Postaigazgatóság mostantól évente harminc millió forintot fordít korszerűsítésre. Készülőben az említett Déli pályaudvari, valamint a Keleti pályaudvaron felépítendő nagy postakombinát terve. Ez a tizenöt év múlva elkészülő postakombinát már automatizált levél- és csomagirányítást feltételez — aminek napjainkban még nyoma sincs. 1972-ig szeretnék a 72-es hivatal munkáját gépesíteni. Terv szerint 1973-ban térnek át a kódrendszerű irányításra. Az egyes vidékeket, községeket, városokat s iámmal jelölnék, s ennek megfelelően kellene a küldeményeket megcímezni is. így a kezelőknek több technikai tudással, de sokkal kevesebb konkrét, földrajzi-helyrajzi ismerettel kellene rendelkezniük. A postaszolgáltatások gépesítését különböző országokban különbözőképpen valósították meg; valamennyi módszer alapfeltétele a szabványosítás. Aki nem a szabvány előírásai szerint címezi meg a levelet vagy a csomagot, pótdíjat fizet. A gépkihasználás lehetőségét korlátozza, ha például a csomagok különböző formájúak. Magyarországon most mindenféle csomagot átvesznek a postán. A csomagok harminc százalékát a gépek nem tudják kezelni. A szállítás könnyítésére és gyorsítására célszerű gépkocsitípusokat kísérleteznek ki. Hamarosan elkészülnek az első tartálykocsik. A táviratokat az ország egyik végéből a másikba szinte percek alatt továbbítják — a kézbesítésre viszont hosszú órákat kell várni. Most foglalkoznak annak a gondolatával, hogy mozgó táviratközvetítő állomásokat, s rádiótelefonnal felszerelt kézbesítőbrigádokat állítanak munkába. Tervezik önkiszolgáló postahivatalok és postapavilonok létesítését, ahol automaták árusítanák a különféle cikkeket, s a szabvány küldeményeket is automaták vennék át. Nem kellene hosszú percekig sorbaállni, a küldemény gyorsan jutna rendeltetési helyére. Tervekben, korszerűsítő elképzelésekben bővelkedik tehát a Postaigazgatóság. Egyelőre azonban — mindezek megvalósulásáig — a gondokban. 13