Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Siklós László: Egy új iskolatípus: a Műszaki Főiskola

Dr« Zách Alfréd n 100 éves Meteorológiai Intézet Naponta halljuk és olvassuk a Meteorológiai Intézet jelentéseit és előrejelzéseit — ám ennek az intézetnek hollétéről, múltjáról, munkájáról a város lakói vajmi keveset tudnak. Pedig a rendszeres meteorológiai megfigyelések már 190 esztendővel ezelőtt megindultak Budán. A Magyar Meteorológiai Szolgálat pedig 1970. április 8-án ünnepelte 100 esztendős fennállását. „A rendszeres megfigyeléseket vállaljuk" 1780-ból már pontos időjárási feljegyzésekkel rendelkezünk. Ezek Kitaibel Pál vüághírű botanikus hagyatékából kerültek elő. Amikor Mária Terézia a nagyszombati egyetemet 1777-ben Budára helyezte, annak a csülagdája igen előkelő helyre, a királyi palota kupolájába került. A palotában bőven akadt hely, hiszen Mária Terézia soha sem lakott benne. 1778-ban Károly Tivadar pfalzi választófejedelem feudális védnöksége alatt létrejött egy tudós társaság, amely célul tűzte ki a természettudományok művelését. Ez a nagyhírű társaság a németországi Badenben, Manheim városában alakult meg, ezért Manheimi Társulat a neve. Ennek kezdeményezésére 26 állomásból álló meteorológiai megfigyelő hálózatot szerveztek, a SOCIETAS METEOROLOGICA PALATINA-t. E hálózat legkeletibb tagja Buda lett. Mivel ebben a korban a csillagdák meteorológiai megfigyeléseket is végeztek, a választás az egyetem csülagdájára esett. A manheimi felszólításra a válasz az volt: „A rendszeres megfigyeléseket vállaljuk". Weiss Ferenc egyetemi tanár vállalta az észleléseket. A Manheimből érkezett műszerekkel 1781-ben a budai küályi palotában megindultak hazánkban a rendszeres meteorológiai megfigyelések. Az adatokat merített papírosra, lúdtollal írták. Az első megfigyelések nyomtatásban is megjelentek a Manheimi Társulat kiadásában. A 12 kötetes mű címe: EPHEMERIDES SOCIETATIS METEOROLOGICAE PALATINAE 1781—1792. E sorozat egyik példánya az Intézet könyvtárának féltve őrzött kincse. Ez a megfigyelési sorozat 1792-ben, az akkori háborús események következtében megszűnt. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azonban végeztek megfigyeléseket Budán a királyi várban. 1818. április 13-tól a gellérthegyi csillagdában folytatódtak az észlelések. Ez is igen előkelő hely volt a meteorológiai megfigyelések számára, olyannyira, hogy 1815-ben a csillagda felavatásán az osztrák és porosz császár, valamint az orosz cár is megjelent. Az 1849-es harcok idején az osztrákok a csülagdát tűz alá vették, elpusztult a csillagda és vele a meteorológiai állomás. Most már másodszor szakítja félbe háborús esemény a hazai meteorológiai megfigyeléseket. De az 1780-tól folyt feljegyzések lehetőséget adtak 1847-ben Berde Áron kolozsvári egyetemi tanárnak, hogy megjelenhessen az első magyarországi meteorológiai munka két kötetben: a „LÉGTÜNEMÉNYTAN" és a „KÉT MAGYAR HON ÉGALJ VISZONYAI S AZOK BEFOLYÁSA A NÖVÉNYEKRE ÉS ÁLLATOKRA". Nehéz feladat volt ez abban az időben, hiszen maga Berde Áron így panaszkodik: „Az égalji viszonyok kellő vizsgálata kivált magyar honban tömérdek akadályokkal van egybekötve. Valójában nem fojthatom el a panaszt, melyet a valódi tudományosság iránti részvétlenség ellen hazánkban még mindig méltán támaszthatunk". Akadémiai Észlelde 186 i-ben a Budai főreál iskolában dr. Schenzl Guidó igazgató vezetésével rendszeres meteorológiai megfigyelések kezdődtek, később ez az állomás „Akadémiai Észlelde" rangra emelkedett. Ha-13