Budapest, 1969. (7. évfolyam)

2. szám február - dr. Mészáros István: Középkori pest-budai iskolák

Budai ifjú a XV. század végén. Dombormű részlet Rekordáló diák. Budai kályhacsempe a XV—XVI. század fordulójáról Humanista oktatók Tanterv, központi tanügyi irányítás ekkoriban nem volt. Elsősorban az iskolák vezetőitől függött, hogy mennyire használták fel az oktatásban a legújabb tudományos eredményeket, mennyire engedték érvényesülni a friss művelődési áramlatok hatásait. Az kétségtelen, hogy a Mohács előtti évtizedekben az összes pest-budai iskola közül kiemelkedett a Boldogasszony-templom iskolája. Vezetői — akiket ismerünk — humanista műveltségű, nagy tudományú férfiak, akik kapcsolatban álltak a budai palota humanista körével, valamint a bécsi egyetemmel. Állíthatjuk, hogy hazánk legjelentősebb humanista városi iskolája volt ez a budai intézmény. 1480-ban Pancratius Rorbeck volt itt a rektor. Több adat vet fényt egyéniségére. Ismerjük ebből az esztendőből könyvtárának egyik könyvét: Regiomontanusät,s a híres csillagász kalendáriumát. Modern tudományos könyvújdonság volt ez akkoriban: 1474-ben jelent meg Nürnbergben. S a könyv egyik lapjára a következő bejegyzést írta tulajdonosa: „1480. jún. 16. Budán az Űr e napján kezdték építeni a polgárok az új iskolát, ugyancsak a Boldogasszony-templom mellett." Az iskolát bővítő rektor nagy tekintélyű, egyetemet végzett férfiú volt, akit „magister et liberalium artium professor"-nak címeztek. A neves bécsi humanista egyetemi tanár, Biccius Ciliensis is nagyrabecsülte ezt a budai iskolát, mert 1481-ben, a bécsi pestis idején ide küldte egyik tanítványát, tanulmányai folytatására. 1483-ban írt levelében arra kéri őt, hogy szóljon Mátyás királynak a nehéz helyzetben levő bécsi egyetem érdekében. 1513-ban is dicsérettel emlékeztek meg az iskola vezetőjéről, Ulríchus Tobriacher-iől. A jónevű bécsi humanista, Joachim Vadianus többször meglátogatta őt és a kor legnagyobb erkölcsi-emberi elismerését kifejező jelzőjét alkalmazta rá: „humanissimus". Emellett „kiváló képességű férfiú"-nak nevezte. Még nagyobb nevet szerzett magának ennek az iskolának az élén Bartholomeus Francfordinus Pannonus, az első magyarországi komédiaíró. A bécsi egyetemen tanult, ahol 1515-ben lett magiszter. 1517 körül Budán van; itt iskolarektor, ahogy innen írt leveleiből kitűnik. Ezek egyikében olvashatjuk panaszát: „Annyira szét vagyok szabdalva kellemetlen elfoglaltságokkal, az iskola dolgaival, hogy nem marad cseppnyi időm sem magam vagy barátaim számára". Két rövid, latin nyelvű darabját ismerjük ebből az időből: „Az Éberség és Tunyaság vitája" és „Tücsök" a címük. Humanista szellemben antik példák nyomán írt farsangi diákszínjátékok ezek, amelyeket bizonyára elő is adtak Pannóniai Bertalan budai diákjai. Nem kevésbé híres ember követte őt az iskola igazgatásában. A bécsi egyetemen tudományos fokozatot szerzett Simon Gryneus-t, a görög nyelv ifjú tudósát hívták meg a rektori székbe. Ismerjük 1533-ból egy volt budai diákjának hozzá írt levelét, amely így fejeződik be: kéri, ne feledkezzen el róla, „akit Budán is, Wittenbergben is oly gondosan tanított". Gryneus budai tartózkodása nem volt hosszú. 1523-ban luteránus felfogása miatt a dominikánusok jelentésére börtönbe került, s csak magasrangú magyar pártfogói közbenjárására engedték szabadon. Még ebben az évben Wittenbergbe ment: 1524-ben azután a heidelbergi, majd a bázeli egyetemen tanított. A Duna túlsó partján, Pesten 1516-ban vált meg az iskola rektori tisztségétől Gönczi Melczer András, akit a kassai iskola irányítására hívtak meg. Előzőleg a krakkói egyetemen végzett tanulmányokat. Kassán azután magas rangra emelkedett: 1535-ben a város főbírája lett. Jakabfi János pesti plébános még 1516-ban levélben számolt be Gönczi Melczer Andrásnak utódjáról. „A pesti iskola vezetését, mást elutasítva, bizonyos Ferencre bíztuk — írta —, leküzdve az ellentétes javaslatokat, mivel a polgárok között megoszlott a vélemény." Neves mesterei révén jó híre lehetett a Mohács előtti évtizedekben a várkápolna iskolájának. Említettük már, hogy 1450-ben Szerémi János volt itt a tanító. Mivel a tagozódás itt is olyan volt, mint a „kinti" iskolákban (azaz külön csoportot alkottak az énekesfiúk), ezért valószínű, hogy ő az udvarbeli apródok és énekesfiúk „általános" tanításátnevelését látta el, míg a gyermekek speciális zenei képzését és egyben, a férfiszólamokkal együtt, a teljes kórus vezetését zenei szakember végezte. A zenetörténet számon tartja II. Ulászló udvari muzsikusát, a német Grimpeck mestert, aki nyilván az énekesfiúkkal is foglalkozott. Létszámukra a kortárs uralkodó, Miksa császár bécsi udvarának adataiból következtethetünk: ebben az időben 11 férfi és 7 gyermek alkotta a kórust. (Azt is tudjuk, hogy Mátyás király énekkara összesen 24 énekesből állt.) Ismerjük II. Lajos udvarának két jeles „tanférfiát" is. 1520 táján jött a budai palotába — krakkói jogi tanulmányok után — a német Johann Lang, s itt a királyi udvarban „a gyermekek oktatásának és nevelésének prefektusa" lett. A királyi énekkart ekkor a jónevű sziléziai zeneszerző, a ma is ismert szép madrigálok komponistája, Thomas Stoltzer vezette. A közös rekordálásokban a királyi kápolna iskolájának növendékei is részt vettek, sőt, külön is megjelentek a király előtt, hogy őt dalaikkal szórakoztassák. Rájuk vonatkoznak a számadáskönyvekben az ilyen, iskolamegjelölés nélküli bejegyzések különféle kifizetett összegekről: „pueris cantoribus" vagyis „az énekesfiúknak". • 1520 körül a déli határszélen már sejtették, hogy a török hatalmas erővel készül Nándorfehérvár elfoglalására. A szalánkeméni naszádosok ezért küldöttséget menesztettek Budára, hogy utasításokat kérjenek, s megegyezzenek a „hópénz"-ben. A király a kincstartóhoz küldte őket, „ö azonban — írja Szerémi György — egy énekesfiút sem adott volna valamennyiükért." 1521. augusztus 28-án Nándorfehérvár már a töröké volt. 1526. május 26-án különleges ünnepség lehetett a budai palotában: nem énekesfiúk, hanem a hét iskola vezetője rekordált II. Lajos előtt. Ekkor a török már a Szerémséget dúlta, s nemsokára elérkezett a mohácsi csata napja: augusztus 29.1541-ben azután félhold került a Boldogasszony-templom keresztje helyébe, s százötven évre megszűnt az európai értelemben vett iskolázás Pest-Budán. Iskolásfiúk (a Kaym Orbán budai könyvkereskedő kiadásában 1517-ben megjelent nyelvtankönyvből) Énekesfiúk csoportja vezetőjükkel (a Kálmáncsehi-kódexből; készült Mátyás budai könyvfestő műhelyében)