Budapest, 1969. (7. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: Czeizing Lajos: Téli Budapest

VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1969 FEBRUÁR Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság tagja; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Fekete Gyula A nagykorúsodás évada Szerkesztő: KATONA ÉVA Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: szerda, péntek 16—18-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,—Ft félévre ... 60, — Ft egy évre . . 120, — Ft 68.4606 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Heincz Mihály: \ fő 'árosi hkásépítés helyzete 3 Granasztói Pál: Téli városképeink 6 Láng Péter: Budapest fejlesztésének programja a Tanácsköztársaság idején 10 Bajor Nagy Ernő: Albertfalvától a Gellértig 13 Honti Katalin: A Szabadság-hegy és vidéke .. 16 Kereszty András: Kewer, Burgundia — és Kőbánya 18 Nagy Lajos: Gubacstól a XX. kerületig ... 20 Germanus Gyula: Szülővárosom, Budapest 24 FÓRUM dr. Pásztor — dr. Saly: A kiskereskedelmi hálózat fejlesztésének távlatai 26 Bozóky Éva: A pedagógusok munkaideje ... 29 Amire a tévében nem jutott idő (válaszok) 32 Halász Zoltán: Mindennapi kenyerünk 34 dr. Mészáros István: Középkori pest-budai iskolák 37 A címlapon: Czeizing Lajos: Téli Budapest A hátsó borítón: P. N. mester: Mária, Szen^ Katalin és Szent Margit között(Szépművészeti Múzeum tulajdonában levő oltárkép. (Schiller Alfréd felv.) í Valamikor a huszonnegyedik betöltött életév számított a nagykorúság Rubiconjának. Azok a fiatal, de már évek óta teljes jogú polgártársaink tehát, akik a felszabadulás napjaiban születtek — s akikre minden évben oly sűrűn hivatkozunk ezen tájt —, a régi mérce szerint is elnyernék most már nagykorúságukat. Vajon az új társadalom, amely velük egy időben született, nagykorúsodott-e már? Akár régi, akár új mérce szerint? Könnyű ráfelelni, hogy: a társadalmak korát nem helyes a kurta emberi élet szakaszaihoz méricskélni, ám ez a válasz kitér a kérdés lényege elől: szocialista társadalmunk nagykorúsodott-e már? Elődjének, a magyar polgári társadalomnak születési idejét meg sem tudjuk határozni bizonyossággal. Csak azt vehetjük biztosra, hogy már születése pillanatában hosszú és ősz szakállt viselt, s a Horthy-korszak is aggastyánnak szülte újjá, idült, elhatalmasodott, gyógyíthatatlan betegségeivel együtt. Nem ám haldoklónak, végelgyengülésben szenvedőnek, hiszen végsőkig, szívósan ragaszkodott hatalmához, s még sírjába hullva is halált fröcskölt a temetkezőkre ez a zsarnok, szenilis csecsemő. Nos, a szocializmust azzal senki sem vádolhatná, hogy nem volt gyermekkora. De mintha kevesebb szó esnék mostanában a gyermekbetegségeiről; jelen időben legalábbis. S újabb keletű gondjaink-bajaink is valóban több joggal hasonlíthatók már a végletek közt hányódó kamasz kifogyhatatlan gondjaihoz-bajaihoz; a dialektika iskolásán szigorú képlete szerint váltják egymást oktalan nagy hitek oktalan nagy csalódásokkal, szertelen egyénieskedés szolgai epigonizmussal, egetverő nekibuzdulások feneketlen letargiákkal, tervek, ábrándok, reménykedések, a fásultság, a kiábrándulás, a cinizmus légszomjas évadaival; és növöget már imitt-amott a szakáll is, bár ez fiatalosan fekete körszakáll, és nagyobb rész még benne a tupír, mint a szőrzet. Teenager-szocializmus ? Jó volna úgy átérlelni a nagykorúsodásba, hogy megőrizze kamasz dinamizmusát, életerejét, friss energiáit, forradalmi hevét, s fokról fokra megszerezze hozzá a tapasztalt felnőtt szélesebb látókörét, a higgadt cselekvések biztonságát is. Örök ifjúság? Konzerv-tűz konzerv-lobogása? Tartósított forradalom? Nem is olyan lehetetlenség. Az egyes embernek, lám, sikerül; minden korok legjobbjainak köznapi tornája ez: legyűrni a vénítő időt, s örök-ifjan túlélni önmagukat is, hoszszú évszázadokig. Egész társadalmaknak, társadalmi rendszereknek még soha sem sikerült ez a torna. Mi is csak a nagy történelmi kísérlet elején tartunk még. * De nemcsak az ember biológiai születése számos. A felszabadulás táján születetteknek már-már szokványosán idézett életkorához én oda mérek egy másfajta életkort is: azokét, akik ugyanakkor már öntudatra, forradalmi cselekvésre, állampolgári nagykorúságra születtek meg, vagy születtek újjá. Éveik számától függetlenül; nálam pár évvel fiatalabbak is, s akárhánnyal idősebbek is. De elsősorban mégis az én korosztályom, amely a nagykorúsodás magánélményével együtt vált részesévé az élethossziglan ható nagy közösségi élménynek: a történelmi cse-1