Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Osgyáni Csaba: Otthontalanul — Vidéki munkások Pesten

tani csak aközött lehet: hallgatja-e az illető a műsort vagy nem? Egy-egy szobába ugyanis csak hangszóró jut, így mindenütt csak ugyanazt az adást hallgathatják. Emlékszem munkásszálláson eltöltött időmből: sokszor bosszankodtam, ha végre érdekesebb dokumentum- vagy zenei műsor kezdődött, s már a hangszóróhoz ültem — gyorsan más adóra váltottak, ahol magyarnótát, operettet közvetítettek. Esténként bekapcsolják a televíziót. Lényegében csak a bűnügyi filmek és a sportközvetítések idején telik meg a terem. A legtöbb munkásszálláson hetente kétszer vetítenek filmet. Ezekre rendszerint belépőt is kell váltani. A könyvtár? Itt különös jelentőséget kap a könyvtáros hozzáértése, emberismerete, türelme. A trükkjei, avagy a véletlen szerencséje. Ungvári Tamás „Az eltűnt személyiség nyomában" című esszégyűjteményét például igen sokan kikölcsönözték — kéthárom általánost végzett építőipari munkások. Az első húsz oldal ujjlenyomatoktól piszkos, a könyv többi lapja érintetlen. Mert a cím számukra krimit sejtetett. Vagy: Truman Capote „Hidegvérrel" című művének második kiadását egymás kezéből kapkodják ki. Az első kiadás is ott található a polcon; kézbe se veszik. Annak ugyanis nincs kés a borítólapján, mint a második kiadásnak. A munkásszálláson élők több műszakban dolgoznak. A kulturális programok nem tölrik ki egyformán a lakók szabad idejét. Aki szívesen jönne, annak a szabad ideje nincs mindig összhangban a programokkal. Hát még azé a munkásé, aki jobban érzi magát a kocsmában. Az idősebbje többnyire ezt választja. A fiatalok inkább a szórakozó helyeket. A kettő között lényegében nem sok a különbség. A Mogyoródi úton külön kis falut alkot néhány munkásszállás. Kereken hétezer ember él itt. Közelében nyolc kocsma működik. Az igazgató, Erős András mondja: — Egy alkalommal körülnéztem az egyik közelünkben levő kocsmában. Alig lehetett bejutni, akkora volt a tömeg. Kint is álltak. Mind szállóbeliek voltak. A faluban általában csak egy kocsma van, oda se fér be mindenki. A fővárosban nagyobb a választék. A faluban együtt iszik a rokonság, a barátok. A városban a magányos ember bármilyen társasággal sodródik. Hazafelé menet énekelgetnek, hangoskodnak kissé. Városban ez már többeket érint, s rendbontásnak számít. A szobákban is sokféle ember kénytelen meglenni egymással. Előbb-utóbb hajbakapnak. Az ital is megteszi a magáét ... Kísértés Városba — egyáltalán: idegen vidékre — menni egyenlő a világlátással, szerencsét próbálással, kalandozással. Már az utazás perceiben ott az izgalomra, mozgalmasabb életre való vágy. A város első pillantásra csalódást okoz. Ami a város jellegét, légkörét meghatározza, azt a vidéki egyhamar nem érzékelheti. Faluról visszahúzódottabb, lefojtottabb élet élményeit hozza magával. Pesten pótolni próbálná a mulasztásokat. Nem tudja, hogy konkrétan mit csinálhat, hol és hogyan. Csak a vágy munkál benne. S ha a környezet, a hozzáértő segítőkészség ezt nem tereli helyes mederbe? A különböző műsorok, a meghirdetett programok között önmaga nem tud eligazodni; hiányzik a tapasztalata, s nem utolsó sorban az alapműveltsége ahhoz, hogy ezek egyszerű feltálalása kielégítse kíváncsiságát. Az unalom az utcára, a vendéglőbe, más nyilvános szórakozóhelyekre űzi. Amelyek életmódot látni-tanulni vágyó emberek számára nem a legideálisabb iskolák. S általában költségesebbek, mint amennyit egy segédmunkás borítékja elbír. Az ipari tanulókról nem is beszélve. A szórakozóhelyek elszippantják pénzüket, idejüket, sokszor energiájukat is. Később már nem tudnak megfelelően dolgozni, tanulni sem. Munkaerőhiány van; csak annyi káruk származik tehát, hogy nem emelik a pénzüket. De ez is épp elég a bajhoz. A szobájában valaki megpillant egy székre dobott kabátot: tulajdonosa épp fürdik vagy a falnak fordulva alszik. Talál egy félig nyitva felejtett szekrényt. Nagy a kísértés. Az első lopott holmi árából esetleg napokig jól érezheti magát... Falun félti a jóhírét. Itt nem ismerik. Az egyik kerületi rendőrkapitányságon említették ezt az ötletet: ha valaki bűntettet hajt végre, hírét kellene vinni a falujába. Az otthoniak kíméletlenül ítélkeznek. Megszólnák az illetőt úton-útfélen: hát ezért megy ez Pestre dolgozni ? Ennek a büntetésnél is nagyobb erkölcsi nevelő hatása lenne. Kalandvágy Más a helyzet az idősebbekkel, más a fiatalokkal. A fiatalok jó része ipari tanulóként kezdi. Részint ugyanazok a hatások érik, mint az iskolában, részint nem. Tanárukat sem véletlenül hívják oktatónak. Ezekben az iskolákban az oktatáson van a hangsúly; a nevelés sokkal szűkebb keretek közé szorul, mint a gimnáziumokban, vagy akár a technikumokban. Itt sokkal inkább felnőttszámba veszik a tanulót. Csoportosan járnak, sokszor cél nélkül. A helyi galerik beléjük kötnek. Ilyenkor hosszú és kíméletlen helyi háborúkra kerül sor. A helybeliek megtámadják — jó százan — a munkásszállást, betörik az ablakokat. Szerencse, ha a felügyelő tanárok meg tudják' akadályozni az ipari tanulók reagálását. Az is előfordul, hogy fuzionálnak a helybeli galerikkel. A befogadást természetesen személyi erőpróba előzi meg. Békés polgárok, fiatal párok többnyire az áldozatok. A banda ezután elfoglalja a területet. Elbízzák magukat, azt hiszik, övék — például — a Margitsziget. Ebben a hitükben előbb-utóbb tévedniük kell, de addigra már sok van a rovásukon. És jókora zavar a fejükben is. A XIII. kerületi rendőrök gyakran razziáznak a Szigeten, hogy elejét vegyék egyes galerik letelepedésének. Az egyik ilyen igazoltatás alkalmával egy alakulóban levő, 20 fős csoportot oszlattak fel. Közülük öten már azok közül a fiatalemberek közül kerültek ki, akik néhány napja érkeztek a fővárosba munkát vállalni. A fiatalok csoportosan járnak — így fennáll annak a veszélye, hogyha egyikük belekeveredik valamilyen zavaros ügybe, magával rántja a többit is. (Biztosan igaz ennek az ellenkezője is.) Erős András igazgató mondja: — Gyakran kapok levelet a szülőktől. Hozzám fordulnak segítségért: nézzek utána, mi lehet a fiukkal. Mindig rendes, tisztességtudó gyerek volt. Most pedig már egy hónapja nem jelentkezik. Csak pénzt kér. Beszélek a fiúval. Az érvek hatnak rá. Egy kicsit megszédült, ennyi az egész; fel kell rázni, s magához tér. Igen nagy jelentősége van a személyes kapcsolatnak. De ki bírja ezt energiával ? Az idősebbek közül sokan szinte ki sem mozdulnak a szállóból. Igen fegyelmezetten élnek. Sőt, mintha fogságban lennének. A munkából hazamenet megveszik a napi adag kenyeret. Főznek valamit, vagy az otthonról hozott szalonnát osztják be. Esetleg barátságosabbá teszik a szobájukat, megnézik a tévét, lemennek a klubszobába kártyázni vagy rexezni. Ha kétezer a fizetésük, abból ezerötszázat hazaküldenek a családnak. Épp csak a munkásszállásra és a szűkös napi kosztra valót tartják maguknál. A vidéken maradt család békéje olykor ennek ellenére is felbomlik. Apa nélkül nehezebb nevelni a gyerekeket. Egyre többet csavaroghatnak, esetleg elkanászodnak. Ilyenkor hozza a postás a könnytől átitatott leveleket: gyere azonnal, nem tudom, mit tegyek! Nem hagyhatók magukra Szükséges, hogy vidékiek Budapesten munkát vállaljanak. A főváros: ipari centrum; méghozzá nem a legmodernebb gépparkkal. A munkaerőigényes iparnak kell a jelentkező vidéki segédmunkás. Akik felkerekednek, s a fővárosban találnak munkát, nagy kockázatot vállalnak: vajon az anyagiak mellett megtalálják-e egyéni boldogulásukat ? Kifejlődhet-e — kedvezően — személyiségük? Saját erejükből képtelenek beilleszkedni a városi — világvárosi — életbe. Nagyfokú segítséget igényelnének, útjukat egyengetni kellene, hathatósabban, mint jelenleg. Miért ne lehetne minden szállóban egy-egy megfelelő embert — lehetőleg pedagógust — alkalmazni arra, hogy foglalkozzék az ott élő munkásokkal? Aki kézbe tudja venni az irányítást, megszervezi a műsorokat, programokat, és képes arra, hogy az embereket átsegítse a súlyos krízist jelentő életforma-változáson ? Kezdetnek ez sem lenne kevés. DECEMBERI SZÁM U N K TARTALMÁBÓL Katona Géza: A tanácsok hatósági tevékenysége A Dél-pesti kórház Patkós Lajos: Családjog, válás, gyermekvédelem Siklós László: A Fővárosi Művelődési Ház Gábor István: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Bozóky Éva: A kereső nő szabadideje Vargha Balázs: Babits Mihály Budapestje Város az időben VI. Bónis Éva: A városalapító kelták 13