Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - A borítón: Gink Károly felvétele

VII. ÉVFOLYAM 9. SZAM 1969 SZEPTEMBER A TARTALOMBÓL Bozóky Éva: Közművelődési könyvtáraink 4 Siklás László: Csarnokok és piacok 8 Sulyok Katalin: Otthon — leányanyáknak.... 13 Vargha Balázs: Arany János Budapestje II. 20 FÓRUM Granasztói Pál: Érzelmek és józanság a városépítésben 26 Vincze Oszkár: „A lift nem működik" 28 Sárdi György: Hogyan szívhatnánk tisztább levegőt ? 30 Zsolt Róbert: A Fővárosi Tanács Sport Köre 32 VÁROS AZ IDŐBEN III. dr. Kalicz—Schreiber: ötezeréves istenképek 35 dr. Honti József: Richard Bright látogatása Pest-Budán 38 A borítón: Gink Károly felvétele A hátsó borítón: Jacopo del Sellaió (1442 —1493) Eszter Ahasvérus előtt. Schiller Alfréd reprodukciója A FŐVÁROS FOLYÓIRATA bí§n Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS ^ Szerkesztő: KATONA ÉVA Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Szerda 16—18 óráig 1., Országház u. 20. Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre ... 60,— Ft egy évre .. 120,—Ft 69.2089 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság tagja; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Mezei Gyula Napirenden: a nevelőtestületi munka Amikor nyilvánosságra hozták az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek eredményeit, kiderült: az ország gimnáziumai között rendezett verseny 130 főnyi 1—10. helyezettje közül 67 a budapesti. Ha 3 év átlagát vizsgáljuk, akkor a 3 év alatt helyezést elért 370 diák közül — 205 fővárosi tanuló. A televízió képernyőjén is gyakran találkozhatunk az egyes tantárgyakban versengő középiskolásokkal. És például 1969-ben a döntőbe jutott 29 versenyző közül 19 volt budapesti (történelemből 5, biológiából 6, matematikából 8 diák). Az általános iskolák és középiskolák tanulmányi eredményei azt bizonyítják, hogy nem csupán a legjobbak között vannak nagy számban budapestiek; a fővárosi ifjúság zömének is kielégítő a tanulmányi eredménye. Az általános iskolákban 1967/68-ban 1,8%-ra csökkent az ismétlésre utasított bukottak száma; a gimnáziumban 1,3%-ra, a szakközépiskolában 2,00%-ra. Vagyis: a főváros általános és középiskoláiban gondos, megalapozott munka folyik! Pedagógusok és diákok eredményesen küzdötték le a demográfiai hullámzásból, a hiányos anyagi feltételekből fakadó nehézségeket, és évről évre eredményesebb munkát végeznek. Mindez talán feljogosíthat bennünket arra, hogy az iskolai munka eredményességét elmélyítsük és még tudatosabb pedagógiai munkára ösztönözzük a fővárosi nevelőket. Az iskola szoros kapcsolatban áll az őt körülvevő társadalommal. Az iskolában mindaz az eredmény, ellentmondás és bonyolultság jelen van, ami az egész társadalomra jellemző. Ha az iskola a felmerülő kérdésekre a társadalommal azonos választ tud adni, akkor meggyorsítja az ifjúság fejlődését, megkönnyíti konfliktusmentes beilleszkedését a mindennapi életbe. Ha azonban az iskola más választ ad — esetleg konzervatívabb választ —, mint a felnőtt társadalom, ez számos konfliktus kirobbantásának veszélyét rejti magában. Erre számtalan példát találhatunk. Az egyik legpregnánsabb: az 1968/69-es tanév kezdetén a nemzetközi politika súlyos konfliktusaként nehezedett a társadalomra a csehszlovák események híre. Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdések — a nacionalizmus, a parttalan demokrácia, az ifjúság társadalmi szerepének megítélése — a budapesti tanulóifjúság között is visszhangra találtak. E nehéz kérdésekben a fővárosi pedagógusok képesek voltak a párt álláspontját hirdetni; magyarázták az internacionalista segítség szükségességét, rámutattak az ifjúság nemzeti és nemzetközi felelősségérzetére, a demokrácia és anarchia szétválasztásának szükségességére. Ezen események ná-1