Budapest, 1969. (7. évfolyam)

2. szám február - Láng Péter: Budapest fejlesztésének programja a Tanácsköztársaság idején

elektromos nagy vontatás rekordját teremtette volna meg. S ha már a közlekedést úgyis érintettük, tekintsük át, hogy mit tett, s mit tehetett volna a Tanácsköztársaság Budapest közlekedéséért. „A legfontosabb teendő a villamos közúti vasutaknál, a fogaskerekűnél és a siklónál a főváros befolyását biztosítani a közlekedési helyi érdekek, a közlekedés biztonsága, legfőbb kényelme, gazdaságossága a lakáspolitika, a város-szabályozás, az út- és vízrendészet, a közegészségügy és köztisztaság szempontjából. Sürgősen megoldandó a balesetek elleni védelmi berendezések ügye. A hálózatokat technikailag egyesíteni kell és mindenütt át kell térni a felsővezetékre."9 Szorgalmazták a külváros közlekedésének javítását: a Vasútépítő Hivatal még az őszre ki akarta építeni a pestújhelyi és a tabán— budakeszi villamos vonalat. Az utóbbi, 16 kilométer hosszú pálya bejárását még április végén megtartották. S bár szokatlanul hangzik: a föld alatti és föld feletti gyorsvasutak építése együtt szerepelt a „lóerejü bérkocsi ipar olcsó géperejű jármüvekkel", automobilokkal és autóbuszokkal történő felváltásával. Ha egy pillantást vetünk a budapesti gyorsvasút tervezetére, feltűnnek modern, a legutóbbi idők technikáját idéző megoldásai. A hálózat hosszát 82 km-ben jelölték. „ ... úgyszólván az összes környező elővárosokat, a nagy vasútak pályaudvarait és a vicinális vasutak végpontjait érintené és közvetlen átszállási lehetőséggel a főváros egész környező vasúthálózatát felölelné."1

0 Budapest közlekedését ez a nagyszabású elképzelés kétségtelenül megoldotta volna. Ezzel azonban elérkeztünk a tervek és elgondolások leggazdagabb egységéhez; ezek megvalósítására azonban a Tanácsköztársaságnak már nem maradt ideje. S bár az elmondottak is csak vázlatos ismertetőjét nyújtották a megidézett korszak küzdelmeinek, a félbemaradt álmok felemlítésére vállalkozni szinte lehetetlen. A felhozott példák inkább csak illusztrálják: 1919 szocialista forradalma Budapest városfejlesztésének forradalmát is előkészítette. Sajnos, ismét csak a lehetősége villant fel azoknak a megoldásoknak, melyek a legifjabb nemzedék védelmére siettek. Madzsar József, akit 1918—19 tapasztalatai és a későbbi harcok kommunistává érleltek, már a világháború éveiben beadványokkal ostromolta a székesfőváros intézményeit. A kiváló orvos-szociálpolitikus nem tudta elérni, hogy ott, ahol munkáslakások épülnek, gondoskodjanak egyidejűleg bölcsődék, gyermekotthonok és napközi otthonok létesítéséről is. 1919-ben ebből az „utópiából" is valóság lehetett. A gyermekvédelmi központ nagyszabású munkatervet dolgozott ki a csecsemők napközi ellátására. A jövő lakóházának megtervezésére pályázatot hirdettek. Az alapvető szempontok a következőképp foglalhatók össze: Zárt udvarok helyett kertnek kiképezett udvarok alakítandók ki. Függő folyosók ne készüljenek, a bejáratok nyíljanak a lépcsőházból. Melléklépcsőkre nincs szükség. A lakások többsége két-három szobás legyen, tágas, higiénikus mellékhelyiségekkel. Lomtár helyett garderobe szobákban helyezhetők el a különböző használati eszközök. A lakásokban legyen központi fűtés, melegvízszolgáltatás; egészségügyi követelmény az erkély vagy loggia is. A családi házak különféle megoldásai a kertvárosok helyi viszonyai szerint változhatnak, fokozatosan felszámolva a bérkaszárnyák hegemóniáját. *, Talán csak kevesen tudnak arról, hogy Magyarországon is terveztek már sportlétesítményt az olimpia hazai megrendezésének igényével. 1919 májusában a „Sportképek" című folyóirat Hajós Alfréd stadion-tervezetére hívja fel a figyelmet. A nagyközönség számára megnyitott Margitsziget esztétikai szépségei serkentették a volt olimpikon-építész fantáziáját tervezésre. Budapest mérnöki hivatalában a sziget rendezésére és beépítésére ez idő tájt érlelődtek az elképzelések. A többség azokat az indítványokat támogatta, melyek forrásfürdőket, sportlétesítményeket és a jó pihenés közeli lehetőségét biztosító közüzemeket terveztek a szigetre. Hajós Alfréd stadionja beilleszkedett volna a többi helyes elképzelés közé. Berendezése és méretei azokra a törekvésekre voltak tekintettel, melyek a sport és testedzés széles körű szervezését célozták. A vasbeton tribünök alatt télen is használható uszoda kapott helyet, ahol „250 öltöző hely áll rendelkezésre, úgy hogy hetenként kb. 10—12 000 gyermek élvezhetné a fürdés és úszás örömeit."1

1 A sportkombináthoz kád- és kőfürdők, férfi és női termál-gőzfürdők, 15 m széles tornaterem, vívóterem, öltözők, szertárak és más kiegészítő helyiségek tartoztak volna. Csakúgy, mint Népstadionunk, ez a stadion is hivatva lett volna más kulturális programok lebonyolítására. „Már az eddig felsoroltakból is látható, hogy a margitszigeti Stadion rendeltetése messze túlszárnyalja azt a programot, amelyet az olimpiai játékok budapesti eshetőségére szántunk, s testnevelési célokon kívül népjóléti s elsőrendű kulturális missziót lesz hivatva betölteni."1

2 Hajós Alfréd az 50 000 fő befogadására méretezett stadion margitszigeti elhelyezése mellett több érvet is felhoz, de így sem kerülheti el az ellenvéleményeket. Károly Lajos a sziget közlekedési hátrányait hangsúlyozva a Városligetben építené fel a stadiont. Minden vita azonban egyetlen fontos ügynek, a tömegsport elhanyagolt ügyének felélesztését szolgálta. A közeli jövő terveiben négy diákszálló átadása szerepelt; hármat a műegyetem, egyet az Üllői úti klinikák környékén vehetett volna birtokba az egyetemi ifjúság. Egy-egy épület ötszáz diák befogadására készült volna fel, 1—2, de legfeljebb négy személyes szobákkal. „Minden diákszállónak közös társalgó, olvasó, tanuló és zenetermei lesznek, külön éttermekkel, vívótermekkel és a higiénia minden elképzelhető modern berendezésével."1

* Az új diákszállókat az az új értelmiség vette volna birtokba, mely az építész-szakoktatás műegyetemi reformjának vitáján mondotta el: a városépítés a jövő építőművészete. „A kollektív társadalom az egyénben csak azt a szépséget becsüli, amellyel beleolvad a köznek, az egésznek nagyobb harmóniájába. A városépítés tanítása készíti elő az utat a jövő épitőművészete: a kommunista építőművészet feléZ"1

4 * A nemzetközi reakció beavatkozása fokozatosan szívta el a proletárállam erejét: szerszám helyett fegyvert, tégla helyett töltényt kellett gyártani. Emberek, tervek, remények őrlődtek fel a gigászi harcban. Ebben a rövid, teljességre megközelítően sem törekvő visszatekintésben talán a legtöbbször ez a szó szerepel: terv. A Tanácsköztársaság építőinek törekvése és lelkesedése semmi kétséget nem hagy e tervek realitása felől. Megvalósításukhoz egyetlen tényező kellett volna még: az alkotás békés, nyugodt légköre. " A Nap, 1919. április ro. 10

Közlekedési Szemle, 1919. I—VI. s>:. 11

Sportképek, 1919. 13

Sportképek, 1919 n Munka, 1919. május 10. 14

Építés, 1919. 4. sz. Garai Gabor A fürdő ősszel Sápadt füvön dérmarta barna lombok. A fürdőből rég elszálltak a nimfák. Ázott falak, kopasz fák közt bolyongok; torz ábráik a tél jöttét tanítják. Mi volt itt nyáron! Forogtak a testek tajtékos zöld vizekben, szédiiletben; karok és lábak izzón keveregtek. Most egy fakó kis mozdulat se rebben. Meghűlt a szél is, krákog az avarban. Tócsa lett a víz, borzong, nem világit. Csak az emlék sugárzik változatlan fénnyel a tavaszi föltámadásig. 12