Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - B. Bónis Éva: A városalapító kelták

A kerület uralkodó pártja ugyanis olyan papírra írta fel jelöltjeit, amely a főváros színeit viselte. A Hűvös párt megszervezte a szavazók megfigyelését, így állandóan ismerték az erőviszonyok alakulását. Emellett sok ellenzéki választó következményekkel is számolhatott, hiszen Hűvös keze meszsze elért. Ám ennek a csalási módnak az ellenzék — az ún. Polgári Kör — hamar megtalálta az ellenszerét. Tekintettel arra, hogy a választók már korábban kézhez kapták a szavazócédulákat, a Polgári Körnek módja volt arra, hogy a Hűvös—Rémi klikk szavazócéduláin az ellenzéki jelöltek nevét tüntesse fel. A klikk korlátlan és önkényes tevékenysége a századforduló után tovább gyengült. Ebben szerepe volt a többi között a munkásmozgalom erősödésének, annak, hogy a Szociáldemokrata Párt is egyre gyakrabban bekapcsolódott a választójogi küzdelmekbe. A századforduló után a párt sokkal nagyobb figyelmet szentelt a belpolitikai kérdéseknek. Kinőtt az egyleti formában tevékenykedő szervezet keretéből, és a főváros, egy-egy kerület dolgaiba is volt már beleszólása. A párt szívósságára jellemző, hogy megbízottai aprólékos munkával szinte házról házra járva gyűjtötték össze a választási csalás bizonyítékait. A Népszava leleplező cikkei a városatyák politikai visszaéléseiről, hozzátartoztak a lapnak erre az időszakra kitűzött feladataihoz. Ebben a harcban a Szociáldemokrata Párt szövetségesre talált más pártokban is; így a Függetlenségi és a Radikális Pártban. Már a századfordulón közös nagygyűléseket tartottak a választójog kiszélesítéséért. A Jászi vezette polgári radikálisok a feudalizmus elleni harc elsőrendű feladatát a választójog megreformálásáért vívott küzdelemben látták. A századforduló elején alakult meg az első olyan párt, amely fővárosi programmal lépett fel. A Vázsonyi vezette Demokrata Párt programjában többek között szerepelt a virilizmus eltörlése, a városi progresszív adók bevezetése. A párt harcot indított a főváros irányítását kezében tartó klikkek ellen. A józsefvárosi Demokrata Párt az 1903-as községi választásokon indult először, mint a Hűvös párt legális és figyelemre méltó ellenzéke. Hűvös klikkje akkor is csalások révén tette biztossá győzelmét. Elegendő bizonyítékok híján az ellenzék tehetetlen volt. Ezen felbuzdulva a Hűvös párt hat év múlva még látványosabb győzelmet akart. Gátlástalanul, szinte sorozatban követtek el szabálytalanságokat. Több százra rúgott a nem létező és mégis leszavazott egyének száma. A Bérkocsis utca egyik közismert házából is szerepeltek szavazók, pedig ott kéj nők laktak. A Baross utcából közel kétszáz szavazót jegyeztek fel; ezeknek a fele azonban, mint később kiderült, sohasem lakott a nevezett utcában. A jegyzőkönyvben három olyan szavazó neve is szerepelt, akik a Stáhly utca 9. számú házban laktak volna, ott azonban a Rókus kórház halottas háza volt. Felmerül a kérdés: miként kerülhettek ilyen névjegyzékek a bizottság elé ? A választási névjegyzéket a kerületi elöljáróságon meg lehetett tekinteni, elvben az ellenzékiek ellenőrizhették volna azt. Hűvös azonban minden napra beosztott néhány hivatalnokot a Városi Villamos Vasúttól, akik szabályosan lefoglalták a névjegyzéket, és így az más kezekbe nem juthatott. A választási szédelgések különösen a munkásság körében keltettek nagy felháborodást. A kerületben történtek az egész főváros munkásságát megmozgatták. A választást követő napon a Szociáldemokrata Párt nyilvános gyűlést tartott a Gutenberg Otthon dísztermében. A terem zsúfolásig megtelt munkásokkal, de voltak jelen szép számmal kereskedők és kisiparosok is. A felszólaló Weltner Jakab tulajdonképpen akkor hozta először nyilvánosságra a választási csalásokat, felsorolva az addig összegyűjtött bizonyítékokat. Felszólalásában az egész főváros állapotáról is beszélt: a lakásuzsoráról, a városi gazdálkodás visszaéléseiről, s vázolta a választójogi harc további teendőit. A Népszava tovább folytatta a csalások felderítését. Az ügy négy-öt számban napirenden szerepelt. Egy hónap alatt a csalások minden részletére fény derült. A többi között arra, hogy a Siemens—Schuckert művek — Hűvös itt volt részvényes — alkalmazottainak is a legnagyobb része, bárhol laktak, a Józsefvárosban is szavaztak. A Népszava cikkeire természetesen az igazoló választmánynak reflektálnia kellett. Az a panaszt azzal utasította el, hogy a névjegyzéket egy fél évvel a választások előtt állították össze, és azóta bizonyára sok elköltözés történt. így a választást érvényesnek minősítette. A Szociáldemokrata Párt azonban tovább folytatta az akciót, és bűnvádi feljelentést tett névhamisítás címén. Az ügy további fejleményei, sajnos, már nem ismeretesek. Ez a józsefvárosi eset bizonyára nem volt egyedülálló; minden valószínűség szerint a többi kerületben is történhetett hasonló csalás. Hogy mégis ebben a kerületben lepleződtek le a visszaélések, abban valószínűleg nagy szerepe volt a Szociáldemokrata Párt baloldalának, amely elsősorban a VIII. kerületi pártszervezetre támaszkodott. Bogyirka Emil Választási menet a Múzeum körúton (Vasárnapi Újság 1892. 5. sz. Harsányi József reprodukciója)