Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - Bozóky Éva: Mit csinál ön 5-től 10-ig?

hetetlenebb lakásépítés egymaga io milliót elvesz ? Vagyis a vízművek, a csatornázás, az úthálózat, a közvilágítás karbantartására, üzemeltetésére és fejlesztésére, urbanizációs, kulturális, egészségügyi és idegenforgalmi beruházásokra a városnak 1969-ben mindössze kb. 40 mülió forintja marad! S Szentesnek olyan tervei is vannak, hogy új turistaszállót épít, illetve új sportuszodát létesít. Ez utóbbi építése már el is kezdődött. Csodálkozhatunk-e hát, ha a városi tanács az évi másfél milliós közvüágítási villanyszámla redukálásának az érdekében a közutak éjjeli megvilágításának a csökkentését határozta el? Nem mintha a város eddig fényárban úszott volna éjjelenként. A külterületek megvilágítása pedig kimondottan rossznak mondható. Urbanisztikai naprendszerek Nem arról van szó, mintha alapvető településpolitikai elképzeléseink helytelenek lennének; de kétségtelenül kiegészítésre szorulnának. Jól funkcionáló urbanisztikai ,,naprendszerek" kialakulásához például a mainál több kulturális és gazdasági „napra", vagyis nagyvárosra lenne szükségünk. Szentes viszonylatában a „nap": Szeged. Bolygói — Szentesen kívül — Kiskunmajsa, Csongrád, Hódmezővásárhely és Makó. De meddig terjed ki egy-egy ilyen urbanisztikai „bolygó" vonzóereje, vagyis hol és hogyan helyezkednek el a „holdjai"? Ezt a kérdést a legegyszerűbben úgy lehet megválaszolni, ha az ember figyeli a helyi vonatok és autóbuszjáratok forgalmát. A szegváriak például Szentesre járnak be dolgozni, vásárolni és szórakozni. Mártélyról viszont már Hódmezővásárhelyre. Mindszent a két város vonzáshatárán fekszik. Egy Szentes és Hódmezővásárhely között közlekedő vonat vagy autóbusz rendszerint ott ürül ki, illetve ott kezd újból megtelni. Szentes vonzókörébe esik Nagymágocs, Fábiánsebestyén és Magyartés is. (Ezek ugyanakkor a környező kisebb települések és a tanyák számára szolgálnak központokul.) A kulturális és gazdasági vonzóerő nem respektálja a járási és megyei közigazgatási határokat. Ha azonban ezek a határok nem szervesen összetartozó gazdasági vagy tájegységeket fognak össze, a fejlődés kerékkötőivé is válhatnak! Mindenképpen fontos, hogy a jövőben ne csak a fénylő „napokat" részesítsék kedvezményekben és támogatásban, hanem a középváros „bolygókat" is. A VÁTI szakemberei által kidolgozott új településhálózat-fejlesztési keretterv kitűnő alapot szolgáltat az ilyen irányú törekvések konkrét megvalósításához! Végeredményben középvárosokban él az ország lakosságának 15%-a. Ezek a legegészségesebb levegőjű, területtel és munkáskézzel leginkább rendelkező, fejlesztés esetén járulékos kommunális beruházást legkevésbé igénylő városi településeink. Mindemellett az alföldi középvárosok, műemlékekben szegények lévén, a legszélesebb körű lehetőségeket biztosítják a korszerű városépítési elképzelések megvalósításához. Ipartelepítési gondok Középvárosaink fejlesztésére idáig jóformán csak egyetlen koncepciónk volt: az ipartelepítés. Ez is főként két vonatkozásban érvényesült, Egyfelől igyekeztünk Budapestről kitelepíteni a levegőt szennyező és túlságosan zajos üzemeket, másfelől arra ösztönöztük a nagyvárosok iparvállalatait, hogy nyissanak vidéki fiókokat, telephelyeket. Szentes is üyen úton-módon jutott hozzá vegyitakarmány gyárához, valamint a Szegedi Ruhagyár és a budapesti Kontakta gyár egy-egy kihelyezett telepéhez. A főváros tanácsa 1969-től kezdve évi 100 millió forinttal támogatja a budapesti üzemek vidékre költözését. Ez igen örvendetes döntés. De nemcsak telephelyekre, részlegekre vagy alosztályokra, hanem olyan önálló helyi nagyüzemekre is szükség lenne vidéken, amelyeket a befogadó város magáének vallhatna, amelyek azt nyereségükből támogathatnák, s amelyeknek műszakigazdasági vezető rétege a helyi értelmiséget gyarapítaná. Elsősorban munkaintenzív könnyűipari üzemekre, másodsorban mezőgazdasági termékföldolgozó és konzerváló, valamint építőanyagipari gyárakra, harmadsorban háziipari vállalatokra kellene gondolni. A régi háziiparok föltámasztása mindenütt — Szentesen is — vontatottan halad, holott a kézimunkát mindenütt értékelik és megfizetik, s a háziipari üzemek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ideális melléküzemágait képezhetnék. Csak sajnálni lehet, hogy pl. a szentesi sörgyár megépítésének a tervét elejtették; a beruházás költségei a szállításon és a töréseken elért megtakarításokból is megtérültek volna. Épül ezzel szemben Szentesen egy 200 vagon kapacitású hűtőház és elkezdték egy újabb téglagyár földmunkálatait is. Nemrégiben adták át rendeltetésének az új szentesi hordógyárat. Repülőtér terve Az iparfejlesztés megkövetelné a helyi és a távolsági közlekedés megjavítását. Jelenleg Szentes Budapesttől 3 órányi utazási távolságra esik, utazzon az ember akár gyorsvonattal, akár autóbusz gyorsjárattal. A Szentes-Szeged távolság még távolsági autóbuszszal is 1 1/2 óra! Jellemző a helyi közlekedési viszonyokra, hog}' a csongrádi Tisza-híd még ma is egypályás, s a Kiskunfélegyháza-Orosháza vasútvonal is azon halad keresztül. A Szentesről Kiskunfélegyházára tartó gépkocsinak tehát nemcsak akkor kell a híd balparti följárójában várakoznia, ha éppen vonat halad keresztül, hanem akkor is, ha Csongrádról jövet egy másik gépkocsi már az ellentétes, jobbparti hídföljáróba ért. Terv a főtér beépítésére (A szerző felvételei) 33