Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - Dr. Patkós Lajos: Válás, családjog, gyermekvédelem

élet, a nyugalmas otthon teszi képessé a házastársakat arra, hogy munkájukat megfelelően végezzék, hogy a kisebb-nagyobb problémákat egymás támogatásával megoldják. A kiegyensúlyozott családi életnek döntő jelentősége van a gyermekek testi és szellemi fejlődése szempontjából is, aminek biztosítása a szülők elsődleges kötelessége. A házasságot tehát védeni kell, arra kell törekedni, hogy az fennmaradjon. Ez a fő szempont vezérli a bíróság ítélkezését is. A bíróság elsődleges feladata a békítés. Ebben a vonatkozásban tett erőfeszítéseink részben sikeresek is. Amint már említettem, 1968-ban 7000-nél több házasságot bontottak fel bíróságaink. Ugyanakkor a beadott bontókeresetek száma 10 253 volt. Tehát a bontóperek viszonylag jelentős részében nem került sor ítélethozatalra, ami azt jelenti, hogy a felek elállottak szándékuktól, a bíróság békítő tevékenysége eredményes volt. A Fővárosi Bíróság által tárgyalt egyik ügy szolgáljon szemléltetésül. A feleség megszakította a házassági életközösséget, férjét és kisgyermekét elhagyta, más férfihez költözött. A férj próbálta visszahívni a feleségét, de eredménytelenül. Az asszony a gyermekét nem látogatta, annak tartásához nem járult hozzá. A kétéves gyermeket a férj és annak édesanyja gondozta, nevelte. Két év elteltével a férj édesanyja levélben közölte a gyermek anyjával, hogy betegsége miatt a gyermeket tovább gondozni nem tudja, vegye magához. A feleség a felhívásnak eleget tett, a gyermeket magához vette, kifogástalanul gondozta. Ezt követően a feleség a bontópert megindította, az elsőfokú bíróság a házasságot fel is bontotta. A férj ezt megfellebbezte. A fellebbezési tárgyaláson a bíróság tovább folytatta a békítést, mégpedig eredményesen: a felek kibékültek, az anya gyermekével együtt visszaköltözött a férjéhez. Az esetek többségében azonban a házastársak csak akkor fordulnak a bírósághoz, amikor a közöttük fennálló kapcsolat annyira elmérgesedett, hogy a házassági életközösség helyreállítására már nincs remény. Ilyenkor a házasság felbontása indokolt, nincs értelme két egymással élni nem tudó, esetleg egymással ellenségként szemben álló embert továbbra is egymáshoz kötni. A házasság felbontása után adott annak a lehetősége, hogy mindkét fél új életet kezdjen. Áttérve a bíróság elé kerülő jogviták konkrétabb taglalására, mindenekelőtt arra kell felhívnom a figyelmet, hogy a családjogi perekben — még inkább, mint más bírósági ügyekben — az egymással szemben álló felek perbeli magatartását az esetek jelentős részében nem az ésszerű meggondolás, hanem az egymással szemben táplált ellenséges érzelmek irányítják; egymás iránt haragot, sok esetben gyűlöletet éreznek. Magatartásukat tehát az jellemzi, hogy nem jogaikat érvényesíteni, hanem egymáson boszszút állni akarnak. Legszomorúbbak azok az esetek, amikor a gyermekek rovására akarják tényleges vagy vélt sérelmeiket megtorolni. Családjogi Törvényünk akként rendelkezik, hogy a bíróság akkor bonthatja fel a házasságot, ha azt komoly és alapos ok indokolja. A törvény nem határoz meg abszolút bontóokokat. A bíróság a konkrét ügyben megállapított tényállás alapján bírálja el, hogy a komoly és alapos ok fennforog-e. Azt vizsgálja, hogy a megszakadt házassági életközösség helyreállítására van-e remény, hogy a házasság még betöltheti-e társadalmi rendeltetését vagy sem. Közös megegyezés A Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatást adott a bíróságoknak a tekintetben, hogy a komoly és alapos okot általában milyen elvek figyelembevételével lehet megállapítani. A bontás lehetőségének elbírálásánál messzemenően figyelembe kell venni a kiskorú gyermekek érdekeit. A gyermek érdeke, hogy szülei együttesen neveljék. A helyrehozhatatlanul elrontott házasélet azonban a gyermek fejlődésére káros hatással lehet, ezért a házasságot ilyen esetben fel kell bontani. A házastársaknak a házasság felbontására irányuló szabad, befolyásmentes, komolyan megfontolt és végleges elhatározáson alapuló közös akaratnyilvánítása a házasság felbontásánál mint lényeges körülmény jön tekintetbe. Ha a házasság felbontását mindkét házasfél kéri, a bíróságnak nem kell a felek egész házaséletét részletesen vizsgálnia, hanem csak azt, hogy a felek bontási szándéka megfontolt, végleges elhatározáson alapul-e. Ennek az ítélkezési gyakorlatnak legfőbb indoka, hogy a felek legbelsőbb, esetleg elítélendő életvitelét fölöslegesen ne kelljen kiteregetni. Az ilyesmi ugyanis csak tovább rontaná a felek közötti viszonyt, és ha a házasságból gyermekek származtak, az ő érdekük is azt kívánja, hogy a szülők egyikének vagy másikának, esetleg mindkettőjük elítélendő magatartása ne kerüljön még szűk körű nyilvánosság elé sem. Az ismertetett bírói gyakorlatra tekintettel a bontóperek döntő többségében a házasság felbontását mindkét fél kéri. Ez az oka annak, hogy a bontóperek nagy részében bontást kimondó ítélet születik. A bíróságoknak körültekintő, lelkiismeretes munkát kell végezniök, hogy az ügyek tényállását helyesen deríthessék fel, illetőleg állapíthassák meg. A bontóperekben a gyermekek elhelyezésével, tartásával, a volt közös lakás használatával, házastársi tartásdíj megállapításával, házassági vagyonjogi kérdések rendezésével kapcsolatos problémák is felmerülnek, amelyeknek rendezése lényegesen nehezíti és sok esetben hosszadalmassá teszi a tényállás megállapítását. Az igazi szenvedélyek nem a bontással kapcsolatban, hanem az említett járulékos viták során lobbannak lángra. Gyermekvédelem A bíróságok egyik legnehezebb feladata: dönteni a gyermek elhelyezésében. A Családjogi Törvény rendelkezése szerint a leánygyermeket és a hatodik életévét be nem töltött fiúgyermeket rendszerint az anyánál, a hatodik életévét betöltött fiúgyermeket rendszerint az apánál kell elhelyezni. A gyermek érdekében azonban ettől a rendelkezéstől el lehet térni. A Legfelsőbb Bíróság elvi döntésében kimondotta, hogy a gyermek elhelyezése kérdésében a gyermek érdeke a fő szempont. Sokszor nehéz eldönteni, hogy a gyermek érdeke mit kíván. Az apa azért ragaszkodik-e a gyermekhez, mert tartásdíj fizetési kötelezettségétől kíván szabadulni, vagy pedig a gyermek iránti őszinte ragaszkodás vezérli ? Az is előfordul — amire már utaltam —, hogy az egyik házastárs azért akarja a gyermeket mindenáron saját gondozásába venni, hogy ezzel álljon boszszút házastársán. A gyermekek nagy többségükben az édesanyjukhoz ragaszkodnak. Az anyai gondoskodást és szeretetet valóban nagyon nehéz pótolni. Csak kivételesen fordul elő, hogy az anya nem megfelelően gondozza és neveli a gyermekét: ennek perbeli tisztázása azonban rendszerint igen komoly feladat elé állítja a bíróságot. A szülők házassági együttélésének megszakadása, a családi élet felbomlása a gyermek lelkivilágára nagyon káros hatással van. A bűnöző fiatalok között sokan elvált szülők gyermekei, akik fiatal korukban nélkülözték a családi otthon melegét. Hogy ebben a kérdésben milyen nehéz a döntés, és annak milyen súlyos következményei lehetnek, ismét egy esettel illusztrálom. Egy iskolás korú fiút a bíróság az apánál helyezett el. Az anya a gyermeket nem akarta kiadni. Az apa a végrehajtási eljárás során karhatalommal akarta a gyermeket elvitetni az iskolából. A gyermek megszökött, és öngyilkosságot kísérelt meg. Amikor a bíróság az apánál helyezte el a gyermeket, nemcsak a jogszabályt alkalmazta, hanem bizonyított tények alapján mérlegelte, hogy a gyermek érdekét ez a döntés szolgálja. A döntés mégsem állotta ki az élet próbáját. Ez is mutatja, hogy a gyermeknek anyjához való ragaszkodása müyen erős, s hogy milyen lelki válságot idézhet elő a gyermekben, ha anyjától elszakítják. A házassági életközösség felbomlása ellenére a gyermeknek mindkét szülő széretetét és gondoskodását meg kellene kapnia. Ez azonban az esetek javarészében, sajnos, nem következik be. Szomorú, de indokolt megnyilatkozásra késztették a bírót a gyermek felett egymással marakodó szülők: „Ha már Önök nem szeretik a gyermeküket, engedjék meg, hogy legalább mi, bírák, szeressük őket!" Méltányos tartásdíj A gyermektartásdíjról folytatott perek nyugodtabb légkörben folynak. A gyermektartásdíj összegére vonatkozó jogszabályi rendelkezések ma már közismertek: egy gyermek után a keresetnek 20, két gyermek után 40, három vagy több gyermek után 50%-át kell fizetni. Ettől a mértéktől azonban a bíróság eltérhet; az egy gyermek utáni 20, ületve a két gyermek utáni 40% alsó határként van meghatározva, tehát ennél nagyobb összegű tartásdíj is megítélhető; viszont a kereset 50%-ánál többet nem lehet megállapítani. Árra is van lehetőség, hogy a bíróság a tartásdíj mértékét a minimum alatt állapítsa meg: ha a kötelezett megélhetését a törvényes mértékű tartásdíj veszélyeztetné, 27