Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: Komoly és csintalan címerek

kettőn középkori — öt-hatszáz év előtti — vájárokat látunk. Újbánya címerén, a bányászok felett — a biztonság kedvéért — egy glóriával díszített királyalak, va-5. kép lamely magyar szentkirály is őrködik. S ha már a bányászoknál tartunk! I. Rudolf 1608-ban jutalmazza nemességgel és címerrel Lienpacher Jánost, a körmöci és selmeci aranyak bányászát és kohászát. Az amúgy érdektelen címerábrázolás keretében a címerfestő egy ekkori — csillét toló — bányászt (6. kép) s egy „fémkémlő" (5. kép) kohászt, magát Lienpacher uramat festi meg. Hoffman György bányaigazgató jóval később, 1791-ben I. Ferenc jóvoltából kerül nemesi rendre. Címere — amelynek egy részletét emeljük ki — azért érdekes, mert a XVIII. századvégi magyarországi bányászok viseletét mutatja: a két munkás fémtartalmú terhet emel ki a mélyből egy kútkerékszerű felvonó alkalmatossággal. (7. kép) A művelődés és a tudomány megbecsülésének emlékezetes hazai címertani példáihoz tartozik Szenczi Kertész Ábrahámnak, a híres nagyváradi könyvnyomtatónak Rákóczi György fejedelem és Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszonytól kapott armálisa. Szenczi Kertész Nyugat-Európa orszá-6. kép gaiban sajátította el a könyvnyomtatás művészetét. Járt Lüneburgban, dolgozott a világhírű Elzevir nyomdában, s nagy művét — az addig legnagyobb magyar köny-7. kép