Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Szombathy Viktor: Turistaházak

Őszi túra a budai hegyekben (MTI Fotó Rácz János felvétele) kaptuk, a lehetőség szerint legoptimálisabban élünk vele. Alatta vékony erdőcsík egyfelől, másfelől nyílt, lejtős terep. Ennélfogva a bécsi országútról szemmel is megcélozhatjuk. Furcsa módon, az embernek a közlekedő edények törvénye jut eszébe, ha a fővárosi turistaházak látogatottságát mérlegeli. Ebben az esetben azonban fordított előjelű a törvény. Turistaházaink forgalma a strandidő függvénye; nyáron gy n látogatottak, tavasszal, ősszel, télen a íl népszerűbbek. A negyedik A vendégáramlásnak .z a törvénye a Pálvölgyi cseppkőbarlang bejáratánál épült turistaházzal kapcsolatban kevésbé érvényes. Ez az egyedüli turistaházunk egyébként, amely járművel is könnyen elérhető. A környék tele van kisebb-nagyobb barlangokkal, közöttük a korszerűen kiépített, kilométernyi hosszúságban villanyfénynél bejárható barlang a Pálvölgyi cseppkőbarlang. Hatvanöt év-Kilátás a Normafánál (MTI Fotó Zinner Erzsébet felvétele) vei ezelőtt fedezték föl egy hajdani kőbánya területén. A kőfejtők házából idővel „barlangház" alakult, innen indulnak a vezetők, de a hivatalház egyik fele ma presszó. Mi sem természetesebb, minthogy vendégszállások is létesültek a régi kőbánya lapos szintjén, „egyedi házikók" és tömegszállások, az út mentén pedig vendéglő. Mivel kedvező helyen fekszik — kevés főváros dicsekedhetik azzal, hogy egyik főforgalmi útja mellett barlagrendszerek találhatók — látogatottsága független az évszakok változásától. * Nem számítva a Római fürdő mellett s a Hárshegyen települt sátorvárost, Budapest közigazgatási határán belül ez a négy turistaház van. Mind a négyet — a cseppkőbarlanggal és a zugligeti Disznófő vendéglővel együtt — a Turistaházakat Kezelő Vállalat látja el. A pedagógusoknak ezeken kívül épült egy külön turistaházuk a Szabadsághegyen, nyolcvan férőhellyel. A közigazgatási határon kívül, de a főváros közvetlen szomszédságában a nagyszénási, zsíroshegyi, csikóváraljai és kevélynyergi turistaházak emelkednek, bár az „emelkedik" kifejezés, különösen a hegytetőhöz lapuló, szerény nagyszénási turistaházzal kapcsolatban fölötte túlzott. Egyik sem épült reprezentatív turistaháznak, a viszonylagos korszerűsítést az utóbbi évek folyamán a kezelő vállalat végezte, meglehetősen sok anyagi küzdelem, külső segítség árán. Valamennyi turistaházunkat egyegy módosabb avagy szegényebb turistaegyesület építette a maga céljaira évtizedekkel ezelőtt s államosítás útján kerültek végű közös kézbe. Az egyedüli reprezentatív környékbeli hegyiszálló eredetileg magántulajdonban volt: a Dreherek vadászkastélya a szentendrei Lajos-forrásrál. Az a körülmény, hogy a budai turistaházak egykori egyesületek lelkesedéséből, sokszor csak megtűrten, ajándék-telekre, magánhasználatra épültek, mindmáig magán viseli a kisszerűség bélyegét: még akkor is, ha az államosítás után a Turistaházakat Kezelő Vállalat sok mindent elkövetett a színvonal, korszerűség, jó kiszolgálás megteremtéséért. A fővárosi turistaházak befogadóképessége csekély, a Frank-hegyi ház nem is tud elhelyezni szállóvendégeket. Mindössze 120— —130 személyt képes szállással ellátni a vállalat, s így is inkább hálótermekben, mint kisebb vendégszobákban. Vízvezetékkel, jó úttal csak a pálvölgyi ház dicsekedhetik, a többi turistaház vízellátása — kút s vízvezeték híján — igen körülményes, a mészkősziklákból nehezen fakad víz! Néhol ciszternákban gyűjtik össze a mosdóvizet, általában azonban lajtokban, drága pénzért hozatják s ez jelentősen megdrágítja a turistaházak fenntartását. Sokszor csak egyetlen este veszi igénybe a vendég a szállást — ágyneműjét mégis ki kell mosni, mert a tisztaságra e házakban valóban sokat adnak. Megközelítésük jóformán csak gyalogosan lehetséges. A makkosmáriai házhoz vezet ugyan autóút, ezt azonban a tulajdonos erdőigazgatóság lezárva tartja; kiépítetlen a csúcshegyi út, csak száraz időben használható a Frank-hegyi autóút. Az új gazdasági mechanizmus szigorúbb gazdálkodásra készteti a vállalatot, anyagi segítséget kevesebbet kap, azt is főként az MTS adja. Ennélfogva főként az éttermi forgalomra kell alapozniok. Ez aztán sok vita forrása a „hátizsákos turista" és a költségvetési önellátásra berendezkedett turistaház vezetősége között. A kevélynyergi házban a pilisborosjenői fiatalság sokszor s fölöslegesen zajongott, mulatozott: az alvók nem pihenhettek — viszont vendéglői forgalom nélkül a ház fenntartásának mérlege passzív maradt. Néhány Buda környéki turistaházat ezért akar „leadni" a vállalat, nem bírja fenntartását — noha ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy a turistaházak elsősorban a természetjárókért vannak. Turistaházaink lényegében mird megközelítés, mind vízellátás, mind szállcda-szerűség tekintetében — éttermi megoldásuktól eltekintve — korszerűtlenek s a legjobb igyekezet és az állandó felújítás ellenére is csak egyszerűbb igényeket tudnak kielégíteni. Elszárnyalt fölöttük az idő — ezt be kell látnunk. Szükség volna tehát mird a közigazr gatási határokon belül, mind néhány kilométernyi távolságokra legalább öt-hat színvonalas, minden tekintetben modern és mégse drága, könnyen megközelíthető s mégis eszményi turistavidéken fekvő turistaházra. Befogadóképessége egyiknek se legyen nagyobb, mint ötven-hatvan személy, különben nem turistaház, hanem hétvégi népünnepély színhelye lesz. S nemcsak a budai oldalon legyen turistaházunk, hanem vagy kettő a pesti szakaszon is, Fót s Gcdöllő felé. Budapest környékének szépsége, természetszeretetünk, pihenési vágyunk ennyit feltétlenül megérdemelne. Szombathy Viktor 31