Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Szombathy Viktor: Turistaházak

Őszi túra a budai hegyekben (MTI Fotó Rácz János felvétele) kaptuk, a lehetőség szerint legoptimálisab­ban élünk vele. Alatta vékony erdőcsík egy­felől, másfelől nyílt, lejtős terep. Ennélfogva a bécsi országútról szemmel is megcélozhat­juk. Furcsa módon, az embernek a közlekedő edények törvénye jut eszébe, ha a fővárosi turistaházak látogatottságát mérlegeli. Ebben az esetben azonban fordított előjelű a tör­vény. Turistaházaink forgalma a strandidő függvénye; nyáron gy n látogatottak, ta­vasszal, ősszel, télen a íl népszerűbbek. A negyedik A vendégáramlásnak .z a törvénye a Pál­völgyi cseppkőbarlang bejáratánál épült tu­ristaházzal kapcsolatban kevésbé érvényes. Ez az egyedüli turistaházunk egyébként, amely járművel is könnyen elérhető. A kör­nyék tele van kisebb-nagyobb barlangokkal, közöttük a korszerűen kiépített, kilométernyi hosszúságban villanyfénynél bejárható bar­lang a Pálvölgyi cseppkőbarlang. Hatvanöt év-Kilátás a Normafánál (MTI Fotó Zinner Erzsébet felvétele) vei ezelőtt fedezték föl egy hajdani kőbánya területén. A kőfejtők házából idővel „barlang­ház" alakult, innen indulnak a vezetők, de a hivatalház egyik fele ma presszó. Mi sem ter­mészetesebb, minthogy vendégszállások is létesültek a régi kőbánya lapos szintjén, „egyedi házikók" és tömegszállások, az út mentén pedig vendéglő. Mivel kedvező he­lyen fekszik — kevés főváros dicsekedhetik azzal, hogy egyik főforgalmi útja mellett barlagrendszerek találhatók — látogatott­sága független az évszakok változásától. * Nem számítva a Római fürdő mellett s a Hárshegyen települt sátorvárost, Budapest közigazgatási határán belül ez a négy turista­ház van. Mind a négyet — a cseppkőbarlang­gal és a zugligeti Disznófő vendéglővel együtt — a Turistaházakat Kezelő Vállalat látja el. A pedagógusoknak ezeken kívül épült egy külön turistaházuk a Szabadság­hegyen, nyolcvan férőhellyel. A közigazgatá­si határon kívül, de a főváros közvetlen szom­szédságában a nagyszénási, zsíroshegyi, csi­kóváraljai és kevélynyergi turistaházak emel­kednek, bár az „emelkedik" kifejezés, külö­nösen a hegytetőhöz lapuló, szerény nagy­szénási turistaházzal kapcsolatban fölötte túlzott. Egyik sem épült reprezentatív turistaház­nak, a viszonylagos korszerűsítést az utóbbi évek folyamán a kezelő vállalat végezte, meg­lehetősen sok anyagi küzdelem, külső segít­ség árán. Valamennyi turistaházunkat egy­egy módosabb avagy szegényebb turista­egyesület építette a maga céljaira évtizedek­kel ezelőtt s államosítás útján kerültek végű közös kézbe. Az egyedüli reprezentatív kör­nyékbeli hegyiszálló eredetileg magántulaj­donban volt: a Dreherek vadászkastélya a szentendrei Lajos-forrásrál. Az a körülmény, hogy a budai turistaházak egykori egyesületek lelkesedéséből, sokszor csak megtűrten, ajándék-telekre, magán­használatra épültek, mindmáig magán viseli a kisszerűség bélyegét: még akkor is, ha az államosítás után a Turistaházakat Kezelő Vállalat sok mindent elkövetett a színvonal, korszerűség, jó kiszolgálás megteremtéséért. A fővárosi turistaházak befogadóképessé­ge csekély, a Frank-hegyi ház nem is tud el­helyezni szállóvendégeket. Mindössze 120— —130 személyt képes szállással ellátni a vál­lalat, s így is inkább hálótermekben, mint ki­sebb vendégszobákban. Vízvezetékkel, jó út­tal csak a pálvölgyi ház dicsekedhetik, a többi turistaház vízellátása — kút s vízvezeték hí­ján — igen körülményes, a mészkősziklákból nehezen fakad víz! Néhol ciszternákban gyűjtik össze a mosdóvizet, általában azon­ban lajtokban, drága pénzért hozatják s ez jelentősen megdrágítja a turistaházak fenn­tartását. Sokszor csak egyetlen este veszi igénybe a vendég a szállást — ágyneműjét mégis ki kell mosni, mert a tisztaságra e há­zakban valóban sokat adnak. Megközelítésük jóformán csak gyalogosan lehetséges. A makkosmáriai házhoz vezet ugyan autóút, ezt azonban a tulajdonos erdőigazgatóság le­zárva tartja; kiépítetlen a csúcshegyi út, csak száraz időben használható a Frank-hegyi autóút. Az új gazdasági mechanizmus szigorúbb gazdálkodásra készteti a vállalatot, anyagi segítséget kevesebbet kap, azt is főként az MTS adja. Ennélfogva főként az éttermi for­galomra kell alapozniok. Ez aztán sok vita forrása a „hátizsákos turista" és a költségve­tési önellátásra berendezkedett turistaház vezetősége között. A kevélynyergi házban a pilisborosjenői fiatalság sokszor s fölöslege­sen zajongott, mulatozott: az alvók nem pi­henhettek — viszont vendéglői forgalom nél­kül a ház fenntartásának mérlege passzív ma­radt. Néhány Buda környéki turistaházat ezért akar „leadni" a vállalat, nem bírja fenntartását — noha ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy a turistaházak elsősorban a ter­mészetjárókért vannak. Turistaházaink lényegében mird megkö­zelítés, mind vízellátás, mind szállcda-szerű­ség tekintetében — éttermi megoldásuktól eltekintve — korszerűtlenek s a legjobb igye­kezet és az állandó felújítás ellenére is csak egyszerűbb igényeket tudnak kielégíteni. El­szárnyalt fölöttük az idő — ezt be kell lát­nunk. Szükség volna tehát mird a közigazr gatási határokon belül, mind néhány kilomé­ternyi távolságokra legalább öt-hat szín­vonalas, minden tekintetben modern és még­se drága, könnyen megközelíthető s mégis eszményi turistavidéken fekvő turistaházra. Befogadóképessége egyiknek se legyen na­gyobb, mint ötven-hatvan személy, külön­ben nem turistaház, hanem hétvégi népün­nepély színhelye lesz. S nemcsak a budai ol­dalon legyen turistaházunk, hanem vagy kettő a pesti szakaszon is, Fót s Gcdöllő felé. Budapest környékének szépsége, termé­szetszeretetünk, pihenési vágyunk ennyit fel­tétlenül megérdemelne. Szombathy Viktor 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom