Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Zolnay László: Budai közlekedés az „előidőkben”

A OZERKESZTÖ POSTÁJA A BUDAPEST rendszeresen közöl dokumentum jellegű írá­sokat; örömmel vesszük tudomásul, ha laptársaink és a tömeg­kommunikációs eszközök cikkeinket forrásként felhasználják. Lapunk egyik legfontosabb feladatát teljesíti, ha ebben a vo­natkozásban széles körben segítséget nyújt mindazoknak, akik azt igénylik. Mivel azonban — miként olvasóink tapasztal­ják — ezeket az írásokat minden alkalommal a szerző nevével közöljük, ezúton kérjük tisztelettel szerkesztőtársainkat, hogy ők is szíveskedjenek a forrást és szerzőt minden olyan esetben megjelölni, amikor teljes terjedelemben vagy a szerzői jogi törvényben meghatározott „bő idézet" formájában használják fel a BUDAPEST-ben közölteket. Előre is nagyon köszönjük. Cseh József BudapestXX., Nagy Sándor u. 151. az alábbi levelet in­tézte szerkesztőségünkhöz: „Fo­lyóiratuk májusi számának A fő­város életéből c. rovatában, a Pest­erzsébetről szóló információba hiba csúszott be. Téves az, hogy a százdi monostor a mai Pesterzsé­bet helyén állott. Valójában Bor­sod megye déli részén, a Tiszá­hoz közel feküdt. Péter ispán a monostor alapításakor javadal­makkal látta el — mint ahogy azt Önök is megírták—,és az adomá­nyozott puszták (települések) kö­zül három Pest megyei volt: Rá­koscsaba, Gubacs és Némedi. A vonatkozó oklevél tanúsága sze­rint Gubacs puszta 1067 körül már állott. A török hódoltság alatt (1526) elpusztult Gubacs község helyére települt 1870-ben Erzsébetfalva — a későbbi Pest­erzsébet. A XX. kerületben töb­ben foglalkozunk helytörténeti gyűjtéssel és kutatással. Bármikor készséggel állunk szíves rendelke­zésükre e területtel kapcsolatban." Köszönjük helyesbítését. N. K. Budapest XIX. A ha­szonállattartási engedélyek a ke­rületi tanács igazgatási osztá­lyának hatáskörébe tartoznak. Amennyiben vitás kérdések me­rülnek fel, döntésre a Fővárosi Tanács Általános Igazgatási Osz­tálya (Bp. V. Városház u. 9—xi. I. em. 526.) jogosult. Ha felleb­bezéssel kíván élni, szíveskedjék az Igazgatási Osztálynak az ügy­re vonatkozó hivatalos iratokat is bemutatni. Tudomásunk szerint egyébként a haszonállattartásra vonatkozó új rendelet még csak ez évben kerül megvitatásra a fővá­rosi tanácsülés elé. Az új rende­let hatálybalépéséig az eddigiek — a 2/1956. és a 2/1960-as Fővárosi Tanács rendeletek — érvénye­sek. Dr. Kunz Ernő fővárosi tisztvi­selő. Kifogásolja, hogy „Óbuda kallódó értékei" c. írásunkban (1969 júliusi szám) a szerző „alá­becsüli Tabánt, hogy Óbudát job­ban kiemelje. A cikkíró ezt írja: »Tabánnak — a közhiedelemmel ellentétben — rövid és jelenték­telen múltja volt.. .« Nagy téve­dés, amit lapjuknak nem szabad meggyökereztetni! A Tabánban a régészek olyan értékes anyagot gyűjtöttek az összes történelmi korokból, amely bámulatra mél­tó. .. Tabán egyedül bizonyítha­tóan a világ legöregebb települése, mert egyetlen helyen itt voltak meg az összes történelmi korok emlékei. Ne csepüljük le tehát a Tabánt, hogy a különben úgyis nagy történelmi múlttal bíró Óbu­dát kiemeljük..." Ön a szerzőt túlbuzgó óbudai lokálpatriótának véli, aki Óbuda értékeinek védel­me érdekében „lebecsüli" más ősi városrészek jelentőségét. Azt hisszük, a cikk szerzőjének tulaj­donított hibába ezúttal kedves le­vélírónk esett; Tabán „rövid és jelentéktelen múltja": ez a kitétel a városrész történelmi, közéleti szerepére, viszonylagos jelentősé­gére — Óbudához képest — vo­natkozó megjegyzés volt, ami nem áll ellentétben Tabán tele­püléstörténeti jelentőségének el­ismerésével. Egyébként a „Város az időben" c. történeti soroza­tunk VI. részében (mely a decem­beri számban jelenik majd meg) Dr. Bónis Éva kandidátus tollá­ból bővebben olvashat a Tabán múltjáról, ahol valóban már az eraviszkuszok idejéből találtak te­lepüléstörténeti emlékeket. Balogh László Bp. VI. Népköz­társaság útja 1. „Operaházunk szobrait is az ismeretterjesztés szolgálatába!" — írja levele mot­tójaként. S kérdezi: miért nem tudhatja a fővárosi meg a sok kül­földi érdeklődő, kiket ábrázolnak az Operaház oromzatán tavaly el­helyezett szobrok? Javaslata: a szobrok talapzatán tüntessék fel az ábrázolt alakok nevét. -Ér­deklődésünkre az Operaház illeté­kesei elmondották, hogy a szob­rok elhelyezésekor a fenti problé­ma felmerült ugyan, de a nevek felvésése nem látszott célszerű­nek: a szobrok oly magasan van­nak, hogy a járókelő semmikép­pen nem olvashatná el a talapza­tukra vésett feliratot. Egyébként — az ismeretterjesztést szolgá­landó — a 16 szobor, balról, a Dalszínház u. felől, sorrendben a következő neves zeneművésze­ket ábrázolja (zárójelben feltün­tetjük a szobrász nevét): Monte­verdi (Ispánky József), Scarlatti (Győri Dezső), Gluck (Győri De­zső), Mozart (Marton László), Beethoven (Marton László), Ros­sini (Tar István), Donizetti (Tar István), Glinka (Mikus Sándor), Wagner (Mikus Sándor), Verdi (Pátzay Pál), Gounod (PátzayPál), Bizet (Várady Sándor), Muszorg­szkij (Várady Sándor), Csaj­kovszkij (Antal Károly), Moni­uszko (Antal Károly) és Smetana (Ispánky József). Bisky Géza Budapest. A víz­mércékről valóban nem közöl­tünk még ismertetést. Olvasómk tájékoztatására idézünk leveléből: „A Vár délkeleti szegélyén, egy új emléktábla tanúsága szerint, a Déli nagy vízi körbástyával vé­dett középkori királyi vízmű XVIII. sz.-i kútgépháza előtt volt a régi budai „Nádori" vízmérce, amely 1817 áprilisában úszósmér­ce szerkezetet kapott. 1817 má­jus i-től a hírlapok már közölték a Duna napi vízállásait. A mérce 1877-ben pusztult el, a régi kirá­lyi vízmű lebontásakor. Az emlí­tett falszöglet áll alapköve felett. A dunai hajózás, a vízi és fővárosi térképezés, a vízellátás és vízjel­zés, az árvédelem és folyamszabá­lyozás e legrégibb hazai műtárgyá­ra emlékeztet az emléktábla, me­lyet felállításának 150. évforduló­jára 1967-ben helyezett el a Fővá­rosi Tanács végrehajtóbizottsá­ga... Kérdéseit is tolmácsol­juk: „Egy kevéssé ünnepélyes probléma: odaillik-e fővárosunk kirakatába a sok utcai WC ? Nem lehetne-e fokozatosan a föld alá süllyesztem mindet? Vagy: miért nem kerítenek el kerítéssel ját­szóhelyeket a gyerekek számára, amint ez a IX. Köztelek u. és Ül­lői út sarkán történt ? A gyermekek biztonsága minden kerületben egyaránt fontos — a IX. kerület példáját a többi is követhetné. . . Miért nincsenek az aluljárókban postaládák? Általában hanyagsá­got tapasztalok a postaládák kö­rül; ahol pl. óránkénti ürítést jelez a zománctábla, csak napon­ta kétszer viszik el a postát..." Megjegyzéseit ezennel az illeté­kesek figyelmébe ajánljuk. Utób­bi panasza azonban így nehezen orvosolható: nem írja ugyanis, hol tapasztalt ilyen hanyagságot a postaládák ürítésében. Ami az új rovatok indítását illeti: ilyen történeti és művészeti ismertetése­ket folyamatosan közlünk; s nem is 10—20 sorban, hanem terjedel­mes cikkekben. Barna Károly Budapest. Kö­szönjük levelét. De valószínűleg elkerülte figyelmét a júniusi szá­munk 39—40. oldalán megjelent cikk: „A Nemzeti Panteon terve Széchenyi Istvántól napjainkig." Szerzője, Jécsai Andor részletesen ismerteti a Gellérthegyre terve­zett elképzeléseket is. Ami pedig a nagyrészt meg sem valósult fel­méréseket s azok műszaki vonat­kozásait illeti: ezeket olyannyira szaknyelven tolmácsolja, hogy idézésétől el kell tekintenünk. Agócs Géza ny. tanár Borza­vár, Veszprém m. Küldeményeink minden bizonnyal keresztezték egymást. Fáradozását köszönjük, de csak megismételhetjük koráb­bi üzenetünket: amennyiben a forrásanyagokból önálló kis köz­leményeket szerkeszt, úgy azok „Mozaik" rovatunkba talán be­illeszthetők. A megjelent közle­mények után, természetesen, tisz­teletdíjat fizetünk. Arra azonban nincs lehetőségünk, hogy régi új­ságkivágásokért bárkit „kutatási és eszmei díjazásban" részesít­hessünk; cikkíróink a témáikhoz szükséges forrásanyagot önállóan kutatják fel. S ezek az újságok pl. az Országos Széchenyi Könyv­tárban minden kutató számára hozzáférhetők. NOVEM BE Rl SZÁM UNK TARTALMÁBÓL Munkácsi Miklós: A jövő szakmunkásai Sulyok Katalin: Iskola — egész nap Osgyáni Csaba: Vidéki munkások Pesten Siklós László: Népi ellenőrzés Szőllösy Klára: Vallomás Moszkváról A Fórum napirendjén: Szabadság-hegy, turista­házak, kötélpályák Zolnay László: Komoly és csintalan címerek Város az időben V. Kőszegi Frigyes: A későbronz- és a koravaskor lakói 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom