Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Mándi Éva: Mozi-válság?

FÓRUM Mozi-válság? Tegyük fel, hogy egy pesti la­kosnak valamely szerdai napon kora délután, a főváros kellős kö­zepén, mondjuk, a Blaha Lujza téren, az az ötlete támad: szabad két óráját egy moziban fogja el­tölteni. Azért választottuk ezt a helyet, mert a környéken sok mozi van, itt van a közelben a Bástya, a Vörös Csillag, a Gorkij, a Csoko­nai, a Zrínyi, a Mátra. .. itt iga­zán nem lehet akadálya annak, hogy hősünk moziba menjen. Persze, először tudni szeretné, melyik moziban milyen filmet játszanak, hogy aztán kedve, íz­lése szerint válogasson. Éppen ezért odalép a legköze­lebbi újságárus standjához s olyan újságot kér, amelyben moziműsor is van. Ilyen újságot azonban az újság­árus szerdán nem tud adni, a második sem, a harmadik sem... A Magyar Hírlap csak a be­mutató mozik műsorát közli, a többi napüap már régóta hetente csak egyszer közöl teljes műsort, igaz, éppen szerdán, de akkor a következő hetit. Elfogyott ekkorra a Fővárosi Mozi műsor is. Az újságárus a Film Színház Muzsikát ajánlja, de hősünk a fejét rázza. Ezzel az újsággal már megjárta néhányszor. Helyhiány miatt előfordult, hogy csak a mozi­műsor egy részét közölték, a fel­sorolás pl. az M-betűnél várat­lanul félbeszakadt. Ez a lap kü­lönben is 4 forintba kerül, ami jelentősen növelné a mozijegy árát. Mit csináljon? Még ha elárulná is neki valaki, hogy a 17-19-36-os telefonszá­mon pontos felvilágosítást adnak a pesti mozik műsoráról, még ha volna is telefonérméje, s találna egy üres telefonfülkét, azzal sem érne sokat, hiszen ez a szolgálat hétköznap csak 5 után működik. Megkérdezzen egy járókelőt, megkérdezze a sarkon posztoló rendőrt? Menjen végig a Körúton, a ki­ragasztott moziműsort a hirdető­oszlopokon keresgélve? Vagy jár­ja végig találomra a közeli mozi­kat? Eltelne ezzel a szabadideje. Elkedvetlenedik, s mozi helyett — beül egy eszpresszóba. Budapesten jelenleg 94 mozi van — ebből 6 kertmozi. 1945 óta egyetlen új mozi épült (a korszerű, minden igényt ki­elégítő Kőbánya), megszüntettek viszont több elavult kis mozit (Túrán, Nyugat). A rendkívül jó helyen fekvő, s azelőtt igen népszerű Capitolt háború után nem építették újjá. így tulajdonképpen a háború előtti vagy annál még kisebb mozi­parkkal kellett — és kell — egy erősen felduzzadt nagyváros erő­sen megnövekedett mozüátoga­tási igényeit kielégíteni. Ez egyetlen módon volt lehet­séges. Növelni kellett az előadá­sok számát (jelenleg Budapesten egy évben annyi mozi előadást tartanak, mint háború előtt az egész országban). Be kellett ve­zetni a délelőtti előadásokat, az egésznapos vetítést. 21 mozi ját­szik ebben az új beosztásban. Ez persze a helyiségeknek, a bútorzatnak, a vetítőberendezés­nek fokozott igénybevételét je­lentette, pedig a mozik amúgy is eléggé elhanyagolt, leromlott ál­lapotban voltak. A mozitulajdonosok a háború alatt és a háború után már nem­igen fordítottak pénzt karbantar­tásra, felújításra, s az igazat meg­vallva, az 1948-ban bekövetkezett államosítás után sem sokat költöt­tek a mozikra. Egy évtizeden ke­resztül még az is gond volt, miből javítják meg, hogyan cseréljék ki az elrongálódott székeket. A mozik nagyarányú felújítá­sára, újjáépítésére 1957 után ke­rült sor. Persze, ekkor már itatós­papírként szívták fel a legsürgő­sebben kielégítésre váró igények a rendelkezésre álló jelentős ösz­szeget. Mégis, 1957 óta évente 6—7 mozit építettek át kb. 10—12 mil­lió forintos költséggel. Megfiata­lodott, megszépült többek között a Vörös Csillag, a Szikra, a Pus­kin, s jó néhány bemutatómozivá előléptetett peremkerületi mozi, a Tátra, a Sport, a Kultúra. Néhány mozit, amelyek a városrendezési terv keretében lebontásra kerül­nek, csak felületesen hoztak rend­be. Természetesen, a legköltsége­sebb felújítás sem feledteti, hogy Budapest mozijai 30—40 évvel ezelőtt jöttek létre. A mozik szel­lőztetését, nyáron a hűtését, télen a fűtését a régi épületekben nem lehetett tökéletesen megoldani. Nyitható tetejű mozi mindössze 3 van a fővárosban, a Duna, a Kos­suth és a Szikra. A többi moziban ventillátorok bekapcsolásával, az ajtók kinyitásával szellőztetnek — ha van erre idő két előadás között. A mozik alakja sem korszerű. Amikor ezek a mozik készültek, a hosszú, keskeny nézőtér volt diva­tos és üzletileg kifizetődő; ma már rövid, széles nézőtér dukálna a szélesvásznú vetítéshez. A várakozó helyiségek, az elő­csarnokok általában kényelmet­lenek (szinte sehol sem lehet ülve várakozni). Aki például esős idő­ben várakozott már a Szikra mozi emeleti előcsarnokában, a hering­ként préselődő tömegben, az tud­na erről egyet-mást mesélni, kü­lönösen ha az előadás a meghirde­tettnél 15—20 perccel később kezdődött — ami sajnos, szintén előfordul. Sok helyen korszerűtlenek a közönség rendelkezésére álló mel­lékhelyiségek, van, ahol teljesen hiányzik a mosdó. A vetítőberendezések moderni­zálása is csak félig van megoldva. Igaz, a mozik 80%-át alkalmassá tették az elmúlt évtizedben szé­lesvásznú vetítésre (20%-nál épí­tészeti okokból lehetetlen a szín­pad bővítése), sok helyen kiese-28

Next

/
Oldalképek
Tartalom