Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Vargha Balázs: Arany János Budapestje

A Közlekedési Múzeum A budapesti Közlekedési Múzeum tulajdonképpen nem is múzeumnak született. 1896-ban, a millennium megünneplésére halomszámra születtek a giccses ötletek, hogy a Ferenc József-i légkörben főuraink megmutassák „hazaszeretetüket", lehetőleg úgy, hogy a bécsi udvarnak is tessék. Ebben a felemás politikai légkörben népesítik be a nagy jubüeumra a pesti Városli•Omnibusz (Zaránd Gyula felvétele) getet, mindazzal, ami szerintük az ezeréves hazát reprezentálhatja. (Kevés volt az időtálló alkotás, nagyrészt eltűntek a millenniumi létesítmények. Félkézen megszámolható, ami megmaradt.) A városligeti park délkeleti csücskében emelt pavüonba öszszegyűjtötték a vasút, a hajózás meg a posta akkor fellelhető, nem túlságosan sok és nem is nagyon régi emlékeit. S míg a többi millenniumi alkotás lassan unalomba fulladt, eltűnt, ez a pavilon egyre látogatottabb és népszerűbb lett. Az érdekes kis gőzmozdonyok és hajómodellek kedvencei lettek felnőtteknek, gyermekeknek egyaránt. Szorgos elődeink tovább gyűjtögették az anyagot — ha nem is a kellő rendszerességgel. Nagyértékű gyűjtemény töltötte be a csarnokokat, amelyek — idősebb kortársaink emlékezete szerint — meglehetősen zsúfoltak és áttekinthetetlenek voltak. A Magyar Kir. Közlekedési Múzeum átvészelte az első világháborút is. A világ nagyot fejlődött. A Közlekedési Múzeum kevésbé. De éltette a népszerűség, a technika iránt minden időszakban fogékony ifjúság szeretete. A második világháború után a múzeum romokban hevert.