Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Szüts László: Pesti pinceszerek

Szüts László Pesti pinceszerek Fejes László felvételei Érzem a rőzsetűz szagát. A sem fű- sem fasövény mögül üyenkor szokott előbukkanni Füred utolsó kántorának nyúlánk, magas alak­ja. Őszről őszre vékonyabb lett szegény, mint a szenesedő rőzse felszálló füstje, észre se vettük, mikor fogyott el. Az a csípős füst­szag csalta ki mindig a szőlő­hegyre. Engem is az csalogat most, pe­dig én a város forgatagában lép­delek. Micsoda emlékek légáram­lata sodorja felém? ősz van, ilyenkor már készülődni szoktunk a szüretre. Hajdanában ez a ké­szülődés is kisebb-nagyobb pince­szerekkel járt. Tejesedett a kis­hordóban az előszüret mustja, s a szabadba állított bográcsban gő­zölgött a nyúlpaprikás. Micsoda ízek, zamatok verbuválódtak a szürethez! Micsoda zajok és ne­szek ! Hordóabroncsok zengése, darazsak dongása, szekérzörgés, seregélysurrogás. De én innen hogyan találhat­nék ki a szőlőhegyre? A IX. kerületben jól ismerek egy borkimérést. El kéne nézni oda, hátha hoztak már fel Döm­södről murcit. Vagy legalább mustot. Gyerünk! Környezetrajz Ki^lönben várjunk csak! Mehetek más borkimérésbe is, akárhányat találok belőlük Buda­pesten. Tíz évvel ezelőtt számon tudtam tartani szinte valameny­nyit, ma már ezzel a művelettel meg se próbálkozom. Odahaza, a Balaton mentén, egymás után rozsdásodnak be a pincék ajtaján a zárak, mintha a pincék is a fő­városban igyekeznének leteleped­ni, akár az emberek. A neonfé­nyes kirakatok közt, persze, nincs számukra hely, mellékutcákba szorulnak. Sebaj! Úgyse illené­nek a vüágvárosi forgatagba. A mellékutcák még őriznek vala­mit a sövényövezte hegyi utak­ból. Az ember csak botorkál raj­tuk, s egyszerre szemébe vilá­gol a járda fölé hajló cégtábla. Mintha ablakba tett lámpa lenne. Pislákol az az egyetlen szó. BOR. Piros betűk, feketében. Három betű, nem több. De a beavatottak tudják, hogy alatta csak termelői borkimérés bejá­rata nyühat. Az pedig különbözik minden egyéb, közönséges ven­déglátó helyiségtől. Italboltoktól, büféktől, fényes éttermektől, bisztróktól. Az pince! Egy tal­palatnyi föld a kőrengetegben. Lépcsőkön kell leereszkedni a szuterén-helyiségbe, ahol meg­csapja az embert a présházak cefre­illata. És a poharát avítt hordókra helyezheti. És a pohárban zöld színű, vér színű, arany színű borok csillognak, termelői borok. A bortermelő tájak szövetke­zetei már egy évtizede törögetik az új gazdasági mechanizmus útját és a metropoliszban élő bor­ivók már egy évtizede élvezhetik ennek előnyeit. Egyesek a termelő és a fogyasztó közvetlen kapcso­latát szerfölött komolyan veszik: csak a tabdi Szőlőskert borát isz­szák, vagy csak a kiskőrösi Petőfi téeszét. Holott a körítés már ke­vésbé tájjellegű. Mindegyik pin­cében ugyanazok a színes szőtte­sek, fali tálak, giccses falfestmé­nyek, s legfeljebb az elmaradha­tatlan oklevél a névre szóló. Hiá­bavaló a versidézetek átköltése is. „Ki a mi borunkat issza, vágyik annak szíve vissza." „A csengődi pusztában, csoda van a bucká­ban". A borkimérések igazi jellegét környezetük szabja meg. Pesti pincékké váltak ezek, akárhonnan települtek ide. Ám számtalan arca van egy világvárosnak, s akad pince, amely a fradisták kedvelt helye (futball-sztárok fényképei­vel a falon), a másikban véget nem érő snóbli-csaták folynak; emez szolid családi borozó, amabból a korhelyek mindenki mást kiszo­rítanak; s láttam már olyat is, amelynek falát beborították ra­gaszkodó borivóinak a vüág kü­lönböző városaiból küldött ké­peslapjai. De hiszen épp ezekről akarok írni, a borkimérések láto­gatóiról, itt töltött estéikről, a pesti pinceszerekről. Első az országban A dömsödi Aranykalász Tsz fővárosi borozója a Bakáts utca és a Szamuely utca sarkán található. Ez a „betájolás" csak az Olvasó kedvéért történik. Biztos vagyok benne, hogy a IX. kerületben, de még a főváros más kerületeiben is, a termelői borok kedvelőinek körében jól ismert ez a borozó. Országszerte közkedveltek, di­vatosak a téesz-borozók, ám az ország valamennyi borkimérése közül talán a legnagyobb forgal­mat ez bonyolítja le. Naponta átlag 250 liter bor fogy el a döm­södiek borozójában, előfordul, hogy három hektó. Mi ennek a 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom