Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Siklós László: Pályaudvarok

Az új Déli pályaudvar tervének távlati képe a Vérmező felől Van olcsóbb étkezési lehetőség is. A Ke­letiben önkiszolgáló rendszerrel egész nap kapható 5—6 forintos egytál étel: bableves, bográcsgulyás, szalontüdő, tarhonyáshús. A választék viszont egész évben alig változik. A Déliben nyáron frissensültet árulnak: karajt, flekkent, házikolbászt, itt már drá­gábban és köret nélkül. Néhány éve folyamatosan ellátják auto­matával a pályaudvarokat. Pénzbedobásra — legtöbbször sorbaállás nélkül — elő­ugrik a kalács, kakaó, szendvics, kaszinó­tojás, sütemény, üdítő ital, cigaretta, cso­koládé. A készülékek működnek, és ha ki­fogynak, azonnal feltöltik. Étkezési lehető­ség bőven van tehát. De lehetőség az ivásra még több. S éppen a várótermekben! A Nyugati nagytermében — reggeltől éjszakáig — értékeit-életét féltő józan utas nem teszi be a lábát. A te­rem zsúfolásig telve részegekkel, már nem is kétes kinézetű nőkkel és férfiakkal, a hangos beszéd, ordítozás és verekedés ál­landó és folyamatos, éppúgy mint a söntés előtti sorbanállás. Az ajtókban rendőrök és vasutasok állnak ... A Keletiben nappal csöndesebb az élet. A Déli pályaudvar régi épületében az egyetlen váróterem egyik oldala söntéspult. A peronon mozgóárusok fáradhatatlanul mérik az üdítő italt és a sört. Részint az italboltok miatt az állomások mosdói és vécéi szinte kivétel nélkül hasz­nálhatatlanok. Pedig naponta százezrek ve­szik igénybe. Azaz vennék. Tervek, fejlesztés Zielinski Szilárd műegyetemi tanár 1902-ben sürgette a pályaudvarok rendezését. Javasolta, hogy legalább a Nyugatit-Keletit kössék össze. A pályaudvarok kitelepítésé­nek gondolata már ekkor felvetődött: Feszi Frigyes javasolta, hogy a Nyugatit helyez­zék át a Hungária körútra. 1930-ban Vámos Ferenc vasútmérnök átfogó tervet készített elhelyezésükre (ekkorra nemcsak kicsinek bizonyultak, hanem a várost átszelő újabb vasútvonalak — a közforgalmú utakkal egyszintben — a balesetek forrásai lettek). Vámos terve az volt, hogy a forgalmat két központi pályaudvar bonyolítsa le, az egyik Pesten a Hungária körúton (a Nyugatit-Keletit egyesítve), a másik pedig Budán, Kelenföldön. A két rendszer összekötése a városban bevágásban, a Duna alatt pedig alagútban történt volna. 1943 júliusában a Magyar Kir. Kereskedelmi és Közlekedés­ügyi Minisztérium kiérleletlen és illuzóri­kus terveket terjesztett elő, kirekesztve a vitából az érdekelteket: a nagyközönséget és az iparvállalatok képviselőit. A nagyará­nyú áttelepítést 1944 januárjában szándé­koztak megkezdeni .. . A pályaudvarok belátható ideig a helyü­kön maradnak. A MÁV és a főváros egye­lőre lemondott a Nyugati kitelepítéséről is. A vágányok számának növelése volna a legfontosabb, de erre egyik pályaudvaron sincs mód: valamennyit szorosan közre­fogja a város, az utcák, az épületek. A Déli pályaudvar impozáns üvegcsarnoka sem bővítés, hanem korszerűsítés révén épült — ez az első pályaudvar, ahol a szolgáltató épület a vágányok végére került. A további fejlesztést és átalakítást a die­selesítés, a villamosítás és a metró építése szabja meg, illetve sürgeti. A Déli pálya­udvaron a metró-állomás közelében három új üvegcsarnok épül. A vonatról lelépő utas közvetlenül a földalatti állomására szállhat le. Itt kap helyet a MÁV 29 emeletes irodaháza is. A Keleti pályaudvar átalakítási munkála­tait most végzik. A metró állomásáról a Baross téri aluljárón át a jelenlegi főlépcsők alatti új jegyváltócsarnokba lehet belépni, ahonnan a peronra vezetnek a lépcsők. A Nyugati előterét nemrég építették át. Egyelőre többet tenni nem tudnak. Az épület korszerűsítését nehezíti a múltja, az, hogy műemlék. A forgalom növekedése kényszerintéz­kedésekre is szorít. A többször lezárt Jó­zsefvárosi pályaudvart újból be kellett kapcsolni a személyszállításba. Az utasok biztonságának megóvására peronaluljárók építését tervezik, hogy to­lató, mozgó szerelvényre — végre, nyolcvan év után —az utasok felugrálni ne tudjanak. A szolgáltatások színvonalát a MÁV fo­lyamatosan emeli. De, mint annyi más terü­leten, itt is hiányzik a munkaerő. A vasúti szolgálat fegyelmet, pontosságot kíván, a munkaidő a legtöbb területen nem nyolc óra. Hétvégén, ünnepeken, éjszaka, hideg­ben, kánikulában is helyt kell állni. Külö­nösen az utánpótlás, a fiatal munkaerő hiányzik. A fiatalok nagyrésze inkább utazni szeret... 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom