Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Siklós László: Pályaudvarok

Ugyanennyi vonat érkezett. Ma elég egy pillantást vetni a tájékoztató táblákra: a főváros pályaudvarairól naponta több száz vonat indul és érkezik. Hozzávetőlegesen hat—nyolcszázezer emberrel. Hétvégén egymillió utas fordul meg az állomásokon, kettős ünnepek előtt ennél sokkal több. Budapesten 42 vasúti állomás van. A Nyugatiból az esztergomi vonalon hét állomáson robog át a vonat, Újszász felé haton, amíg a városból kiér. A peremkerületeken a távolsági vonat, a gyors, az expressz csak áthalad, de a személyvonatokról a gyárak dolgozói és a lakosok ott szállnak le és fel: Kőbánya, Pestlőrinc, Pesterzsébet, a Rákosok, Angyalföld, Újpest, Óbuda állomásain. Vannak naponta csak pár órára feléledő állomások is. A Déli pályaudvaron és a Kelenföldi pályaudvaron különösen a nyári idényben nagy a forgalom. A Keleti és a Nyugati pályaudvaron pedig az év minden napján nagy a forgalom, csarnokaikban az élet — az éjszaka néhány óráját kivéve — soha nem szűnik. A tömeg ellepi a bejáratokat, jönnek csomaggal, mankóval, kisgyerekkel, álmosan, részegen; taszigálnak és szoros gyűrűbe fonnak, a tömeg szorítása nem enged, összebeszélés nélkül indulnak egy irányba, az álló utasok közül golfáramként úsznak ki az egy vonattal utazni akarók. Az emberen kívül is minden mozgásban van, tolatnak a vonatok, gurul az összekapcsolt villanytargoncasor, szikra pattan, füst száll, rezeg a Diesel-mozdony fölött a levegő. Minden hangot ad, az emberek keresik, hívják egymást, magyaráznak, hordár kiabál, gőzmozdony (egyre ritkább látvány) mackósan dohog, a hangosbemondó hangszórója recseg, tülkök, dudák, táskarádió, a katonák, turisták, alföldi kunok és afrikaiak beszéde, kalauzok, portások, csaposok, részegek kiabálása. S keverék bűzök párájába kerül minden egyes ember, füstszag, korom, izzadtság, savanyú italszag és fokhagymás kolbász szaga terjeng. A mozgás, a hangok, a szagok, a súrlódás egyszerre ér, a mozgás szédítővé válik, s nincs kiút addig, amíg az utas vonatra száll és a vonat elindul. „A Nyugati éppúgy, mint a Keleti a mai — a békeévekhez képest igen megcsappant — forgalom mellett is már-már alig képesek a forgalmat lebonyolítani" — írja a Mérnök Építész Egylet említett közlönye 1930-ban. S azóta többszörösére nőtt a forgalom. Információ A telefonon érdeklődő utas éveken át bosszankodott, mert minden pályaudvarnak volt egy állandóan foglalt száma, amin nem kapott felvilágosítást. Néhány éve újjászervezték a telefonszolgálatot, a központi irodából egyszerre húsz—huszonöt vonalon adnak felvilágosítást. A megnövekedett nemzetközi forgalom kielégítésére irodát is nyitott a MÁV: angol, orosz, francia, német nyelvű tájékoztatást adnak a három pályaudvaron. A Keletiben kellemes környezetben, fotelben várakozhat a vendég, amíg megkapja az udvarias választ. A nagyközönségnek a legfontosabb tájékoztatás: mikor és honnan indul a vonat. Egyszerű és áttekinthető formája mára kialakult. Hatalmas-táblán az indulás sorrendjében 0 órától 24 óráig tüntetik fel a vonatokat. A fekete betű személyt, a piros gyors-és expressz vonatot jelöl. Külön tábla mutatja, hogy melyik vágányról indul a szerelvény. A menetrendet a kisebb állomásokon is kifüggesztik. A portások többnyire mogorvák. Amit kérdeznek tőlük, nem hallják vagy nem értik, elutasítanak vagy nem hajlandók válaszolni. Ami még rosszabb: olykor tévesen informálnak ... Balesetet szenvedett, de nem teljesen munkaképtelen dolgozóit a MÁV el akarja helyezni könnyebb munkakörbe. Csakhogy millió és millió utassal — magyarral és külföldivel — bánni nem könnyű... A recsegő-ropogó hangszóró torzít és sokszor érthetetlen. A rossz akusztikájú óriás-csarnok sokféle zajában a legkorszerűbb berendezés hangja is eltorzul — nemcsak Budapesten. Külföldön kísérleteznek a pénztárnál, a váróteremben, a peronon elhelyezett ipari televízióval, amelyen folyamatosan pereg a szöveg. Talán beválik, és egyszer hozzánk is eljut. Jegyváltás A pénztárfülkék ablakaihoz díszes kovácsoltvas terelő vezet. Fülke a legtöbb pályaudvaron és állomáson van elég, csak nincs nyitva, az utas mérgelődik. A MÁV-főnökség a forgalom nagysága szerint tartja nyitva. Az esti órákban és éjszaka — amikor alig indul vonat — csak néhány helyen adnak jegyet. Hajnalban és nappal megerősített a szolgálat, ha van elég személyzet. Egy-egy fülke előtt gyakran kígyózik hosszú sor. De fejlődnek a pénztárosok: gyorsak, és munkájukat automata jegynyomó gépek segítik. A MÁV a további javulást az utasra bízza: váltsa meg előre a jegyét. De az előreváltás akadozik, sokan azt mondják, nem tudják, hogy utazni fognak, vagy bizonytalan, hogy mikor. Ha meghiúsul, az ember visszaválthatja a megváltott jegyet. A másik ok: az utasnak nincs ideje arra, hogy a messzi pályaudvarra előzőleg kimenjen. Igaza van, mert nem tudja, hogy öt nagy állomáson (Keleti, Nyugati, Déli, Kelenföldi, Józsefvárosi) a másik négy pályaudvarról induló vonatra is adnak előre jegyet. Az öt közül valamelyik közel van a lakásához. Ennek az akciónak a propagandája vajmi kevés. Az expressz vonatokra 1969. június 1-től harminc napra előre lehet váltani jegyet. Mivel ezen a hat vonalon a helyjegy kötelező, az ülőjegyek elkelte után nem adnak ki több jegyet, és a vonatra nem szállhat fel — tehát előre megváltja jegyét az utas. Megváltják a naponta utazók, munkába járók, diákok is. A csomag útja Az utas csomagokkal utazik, ez cipekedést, gondot okoz. A pályaudvar kapujában hordárok állnak, aki akarja, igénybe veheti szolgálatukat. Egy-egy csomag díja hivatalosan két forint. De ki mer ennyit adni? Az érkező utasok egy része a pályaudvaron hagyja csomagját. Elhelyezi a „poggyászmegőrzőben", ha épp nem mondják ki előtte barátságtalanul a „megtelt" szót. Az első darabért 2,20 Ft-ot fizet, minden továbbiért 1,10-et. Terjedelmes tárgyakért 2,90-et, minden továbbiért 1,40-et. Érke-Jlyen lesz a Keleti pályaudvar új pénztárcsarnoka. A főbejárat alá építik; közvetlenül csatlakozik a Baross téri aluljáróhoz Tervezte: Kővári György MÁVTI 5