Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - dr. Kalicz — Schreiber: Ötezeréves istenképek

Város az időben III. Dr. Kalicz Nándor - Schreiber Rózsa Ötezeréves istenképek Budapest határában Csaknem négy évtizede kezdte el Pünkösdfürdő melletti ásatásait Tompa Ferenc, a kiváló régész, és ezzel utat nyitott Budapest múltjának megismerésére. A főváros északi határában, a Dunától alig ioo méterre fekvő homokos-agyagos területen, az újkőkortól a késővaskorig csaknem minden őskori nép itt hagyta településének több-kevesebb emlékét. Sávosan festett újkőkori agyagedény (Gink Károly felvétele) A legtöbb lelet az újkőkorból származik. Mivel azonban az újkőkori település volt a legrégebbi, a több mint 5000 éves falu nyomait, emlékeit pusztították el legerőteljesebben a későbbi korok idetelepülő népcsoportjai. Ennek ellenére máig a pünkösdfürdői lelőhely a legismertebb és legjelentősebb fővárosunk újkőkori emlékei közt. Egy újkőkori falu maradványai Budapest kedvező földrajzi adottsága már az újkőkorban is érvényesült: környéke az őskor óta a Kárpát-medence egyik legfontosabb érintkezési pontja lett. Különféle utak futottak itt össze északról és délről, keletről és nyugatról egyaránt, s már az újkőkor idején is messzi területek termékei cseréltek itt gazdát. Nem lehet véletíen, hogy a rómaiak idején Aquincum lett Pannónia tartomány legfontosabb városa. Akik ezt a Duna-szakaszt birtokolták, igen nagy területet tarthattak ellenőrzésük alatt. Meglepő módon az őskorban, szinte azonosan többször megismétlődve, a Budapest környékét is megszálló dunántúli népcsoport vette birtokba a Duna keleti partját, a gödöllői és a nógrádi dombvidékkel együtt. Az újkőkorban itt élt népet, mivel nevét nem ismerjük, jellegzetes edényei alapján a vonaldíszes edényeket készítő népnek nevezi a régészeti kutatás. Kezdetleges földművelésük és állattenyésztésük mellett főleg a közvetítő kereskedelmet folytatták. AZempléni hegyvidék obszidiánja eljutott Budapest vidékére, s innen vitték tovább a Dunántúl távolabbi területére, Szlovákiába, Ausztriába. Az ékszerként igen kedvelt déltengeri kagylókat ők juttatták tovább északra, északkeletre. A délalföldről talán élelmiszert, prémeket szállítottak. A Békásmegyer mellett felfedezett falu lehetett egyik központjuk. Sajnos a házak maradványait nem találták meg, de az előkerült leletek — elsősorban az edényművesség, a fazekasság emlékei — bőven kárpó-Kétarcü edény Pünkösdfürdőről (Sugár Lajos felvétele)