Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - dr. Reischl Antal: Lakás és család

„Szorgalmas olvasója vagyok a BUDAPEST-nek, s mint földrajz-történelem szakos tanár, nemcsak örömmel olvasom, hanem fel is használom a gyönyörű fővárosi, hazai és külföldi képeket. (Bár az utóbbi időben mintha kevesbednének!) De a történelmi vonatkozású cikkek is segítik munkámat, mert sok olyan anyagot kapunk bennük, amelyekkel jobban megmagyarázhatjuk az egyes magyar korszakok életét. Különösen a Mozaik rovat írásai alkalmazhatók kitűnően a múlt és jelen érzékeltetésére, a tanítás élénkítésére, mert rövidek, csattanósak, olvasmányosak. Megválogatva, egyet-egyet szó szerint is felolvastatok, tanítványaim épülésére, derülésére. Ezzel kapcsolatban egy nagy sikeremről is beszámolhatok. Szakfelügyelői látogatás volt nálunk, és én tanítási vázlatomba beállítottam R.R.S. írónak (miért nem szabad a teljes nevét tudni?) egy frappáns mozaikját felolvasásra. Végre is hajtottam, de nagyon szorongtam, a szakfelügyelő el fog-e érte ítélni. De nem ez történt. Úgy feldicsért az életszerű tanításért., hogy a kollégáim meg is irigyeltek. Sajnos elenyészően kevesen ismerik a pedagógusok b. folyóiratukat (ennek rossz anyagi ellátottságunk is oka, én is csak azért adhatok 10 Ft-ot érte, mert a szüleimnél lakom), pedig sokan szintén eredményesen felhasználhatnák a tanulságos olvasnivalókat. Ezért javasolnám, hogy a főváros tanácsa, vagy a kerületi tanácsok illesszék be költségvetésükbe a főváros folyóiratának megrendelését minden fővárosi általános és középiskolának. Minden számuknak értékes anyaga így válna igazi kultúrértekké. Hafenti javaslatom nem menne, akkor — egyhónapi késéssel — az újságárusoknál megmaradt példányokat ne küldjék zúzdába, hanem az iskoláknak. Ez is nagy szolgálatot tenne a pedagógusok munkájának eredményesebbé tételéhez." Köszönjük a levelét, kedves K.E., és közöljük, hogy a Fővárosi Tanács a lap iskolai előfizetése ügyében már 1967-ben intézkedett. Kérjük tehát, forduljon a kerületi oktatási osztályhoz, amely majd érintkezésbe lép iskolájának gondnokságával és biztosítja lapunk előfizetését. Mi is azt hiszszük, a BUDAPEST jó szolgálatot tehet abban, hogy az iskolásgyerekek városukat minél jobban megszeressék és megismerjék. És talán érdemes lapunk teljes évfolyamait is, mint tanítási segédeszközt, az iskolai könyvtárakban tartani. Ezért figyelmébe ajánljuk, Önnek is és általában az iskoláknak is, a Józsi f krt. 7. sz. alatt levő különleges remittenda boltot, ahol a fontosabb folyóiratok, köztük a BUDAPEST régebbi példányai gyűjtők részére még megkaphatok. Ami az R.R.S. rövidítést illeti, közöljük, hogy R. Rév Sándort, lapunk rendszeres külső munkatársát jelöli, aki egyébként hosszabb cikkei alatt teljes nevét is ki szokta írni. Tokár Tibor, Budapest VIII. Javaslatait a lap tervezésében figyelembe vettük. Közölhetjük, hogy lapunk februári számában nagyobb cikket hozunk a mostani ötéves terv lakásépítéseiről általában, majd a tavaszszal külön foglalkozunk az ifjúsági lakóteleppel. Köszönjük segítségét. Fehér J-né, Budapest. A levelében említett témákat napirenden tartjuk. Minden ezzel kapcsolatos javaslatot szívesen hozunk le Fórum rovatunkban, és amint a problémák megoldására valamilyen elképzelés, akárcsak körvonalaiban is felmerül, ismertetni fogjuk. Tény, hogy mint írja, a megoldás nemcsak rajtunk múlik; viszont mindannyiunkon múlik. És így a sajtó azzal, hogy a javaslatoknak és vitáknak nyilvánosságot biztosít, úgy hisszük, mégis sokat tehet. Levelének egy részét hadd idézzük itt: „Ma már tömegesen épülnek az egyforma kockaházak. Ez világjelenség, nem is ez ellen akarok szólni, hanem azt kifogásolom, hogy ha már szépen rendbehozunk régebbi házakat, akkor miért nem úgy alakítjuk ki a hozzájuk tartozó üzletek portáljait is, hogy a házak stílusához igazodjanak. Mert most azt teszik a Bajcsy-Zsilinszky úton is és a Marx téren, hogy úgy modernizálják a portálokat, hogy a kaputól balra ilyen, jobbra olyan „modern" portálok épülnek. Nézzenek meg egy ilyen házat az utca másik oldaláról, pl. a Bajcsy-Zsilinszky úton azt a házat, ahol a Papírbolt (volt Pauker üzlet) van. Hogy néz ki annak a kapuja! Ilyenkor úgy érzem, hogy ezek a házak fellélegeznének, ha lehántanák róluk a sok rákent sallangot, és eredeti boltíves formájukban állnának. Ügy is lehetne modern üzletet csinálni. Nem baj, ha lenne egy kis egyéniség benne. Sorra nézem, hogyan rontják el a régi házak külső képét. Itt az a veszély is fenyeget, hogy teljesen uniformizálódik a városkép. Úgyis annyi új házat építenek, ott alkalmazzák a modern portálokat, a régieknél hagyják meg a régi stílust. Ezt azért is írom, mert megfigyeltem, hogy egyes helyeken igenis ezt meg tudják oldani (pl. a Lenin krt-on, a Wesselényi utca sarkán levő nagy Élelmiszer bolt)". Megjegyzéseit ajánljuk az illetékesek figyelmébe, bár bevalljuk, a magunk részéről nehezen tudnánk itt általánosságban állást foglalni. Világszerte tapasztalható, hogy a portált (amely gyorsabban évül el és hamarabb megy tönkre, mint maga a ház), s ezzel együtt a szemmagasságban jelentkező utcaképet különleges stílusegységként kezelik. Amolyan használati tárgynak tekintik, amely ha felújításra kerül, akkor a modern igények, a modern technika és a praktikusság szempontjai döntőek. Nagyon vitatható, érdemes-e a századforduló eklektikus vagy szecessziós házain a tönkrement portálok helyén a korabeli, piszokfogó, igen 'sokszor ízléstelen cirádákat, fafaragványokat drágán helyreállítani akkor, amikor azoknak művészi értékük, jelentőségük, hitelük igazában soha nem volt. Más a helyzet persze ott, ahol a régi portál a maga nemében ízléses és ódonságában jelent valamit; például az üzlet régi alapítására utal, vagy valamilyen sajátos várostörténeti mozzanatot visel magán. És más a helyzet persze akkor is, ha egy sajátos hangulatú városrészről, amolyan műemléki rezervátumról van szó. Természetes dolog például, hogy a Várban még a modern épületeken is archaizálják a portálok cégéreit. Ügy látjuk tehát, hogy ezt a problémát helyenként és sokszor esetenként kell megoldani. Nagyon örülünk neki, hogy a Fővárosi Tanács illetékesei az utóbbi időben sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel, s hogy a városrendezés csakúgy, mint a kereskedelem irányítói, nemcsak rendet akarnak teremteni a korábbi portál-anarchiában, de arra törekszenek, hogy a cégérek s különösen a fényreklámok formatervezésével, színezésével, s nem utolsósorban ez utóbbiak sűrítésével a város szépségét, az esztétikai nevelést és a jó közérzetet szolgálják. Szabó Béla, Budapest XVIII. Első javaslatával nagyon egyetértünk, sőt ki is egészítenénk. A Baross tér nagyon fontos pontja a városnak, igen sokan itt nyerik Budapestről az első élményüket. Szükséges tehát, hogy ha az alul-felüljárók elkészültek, az új városképi látványt abból a szempontból is megvizsgálják, hogy milyen újabb emlékművekkel, szobrokkal lehetne a monumentális tér egyegy pontjának hangsúlyt adni. Például talán éppen az ön által javasolt helyeken, nevezetesen a pályaudvari homlokzati főnyílás két oldalán. Abban is egyetértünk, hogy itt elsősorban a vasút fejlesztésében különleges érdemeket szerzett nagyságainknak állítsunk emléket, például Kandó Kálmánnak. Ami viszont második javaslatát illeti, szívesen ismertetjük, de nem értünk egyet vele. A Citadella épületét, úgy hisszük, általában jól használják fel, illetve jó úton vannak a szerencsés hasznosítására. Nem találnánk azonban szerencsésnek az ön által javasolt négy-öt emelet ráépítését és a tetőteraszt, bástyaszerű kiképzéssel. Nemcsak azért, mert félő, hogy álromantikus giccs lenne belőle, hanem azért is, mert agyon nyomná magának a hegynek a látványát; a Gellérthegy az egyik legszebb természeti képződmény a Duna partján, városunk közepén, és ebben a formájában monumentális. Ha viszont nagyobb épülettömb ülne rajta, egyszeriben jelentéktelen halommá sülylyedne. Ahogy némiképp a Várhegy déli oldalán történt, amikor a III. Károly, illetve Mária Terézia-féle régi királyi palotát annak idején hatalmasan megnagyobbították. Szerencse, hogy most, a rekonstrukció során, a középkori bástyarészek, épületek felszabadításával ezen még segíteni tudtunk. Vitathatónak tartjuk azt a gondolatot is, hogy a Gellérthegyre sikló épüljön. A Gellérthegy egyik szépségét éppen a sziklák közt vezető gyalogút adja, amelyhez hasonló legfeljebb csak a heidelbergi Philosophenweg, s talán mindjárt különösebb lokálpatriotizmus nélkül hozzátehetjük: a gellérthegyi látvány nagyszerűbb, szebb. Másrészt igen jó autóút vezet fel, megfelelő parkolóhely is van a hegyen. Abban ismét Önnek adunk igazat, hogy ízléses pavilonokkal városunknak ezt az idegenforgalmi szempontból fontos helyét a kereskedelem még sokkal, dt sokkal jobban hasznosíthatja. Endrédi Mimi, Budapest. Mint már ismételten is üzentük, szívesen hozunk újabb közleményeket Pest-Buda dalaiból, de az a véleményünk, hogy a modernebb anyag nagyon igényes válogatást kíván. Ami szórakozóhelyeink magyar jellegzetességét illeti, egyet és mást, úgy hisszük, már tett a vendéglátóipar. Szívesen látjuk azonban további javaslatait külföldi tapasztalatai alapján; ha megírná nekünk, örömmel vennénk. Erdélyi Lajos, Kispest, Nagy Sándor u. 153. az alábbi levelet küldte szerkesztőségünkbe: „Igen tisztelt elvtársak! 73 éves nyugdíjas vagyok. Betegségem miatt sehova nem járhatok. Nagy tisztelettel kérném Önöket, legyenek olyan szívesek ajándékba küldeni nekem bármilyen régi, kiselejtezett újságokat, folyóiratokat, prospektusokat, könyvet, képes-levelezőlapot, levelekről levágott bélyeget. Ezek gyűjtése az egyetlen szórakozásom, amihez az Önök segítségét kérem. Jóindulatukban bízom, és szívességüket hálásan köszönöm." Kisebb küldeményt már postára adtunk; levelét azért hozzuk nyilvánosságra, hátha olvasóink közt is akad, aki segítségére siet; hiszen sokszor van az úgy, hogy ami nekünk otthon fölösleges régi kacat és porfogó, másnak örömet jelent. Több olvasónk kívánságára kértük meg Zolnay Lászlót, hogy egy régebbi „mozaik"-anyagát részletesebben írja meg nekünk. Ezért van az, hogy mostani cikkében néhány adat ismétlésnek tűnik. KÉZIRATOKAT, KÉPEKET, RAJZOKAT - HACSAK ERRE KÜLÖN KÖTELEZETTSÉGET NEM VÁLLALTUNK - NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM ADUNK VISSZA.