Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - Bozóky Éva: Közművelődési könyvtáraink

Még nyomasztóbb azonban a kerületek, különösképpen a peremkerületek ügye. Az első fiókok a város belterületén jöttek létre, fejlesztésük tehát könnyebb volt. Sajnos, a József Attila lakótelepet kivéve új könyvtárépület nem épült, a kerületi könyvtárak oda települtek, ahová tudtak: megürült üzlethelyiségekbe, magánlakásokba. Az már a kerületi tanácsok jóindulatán múlott, hogy ez az üzlethelyiség - olykor magánlakás — mennyire volt tágas, OTP fiók, cukrászda vagy kistrafik húzódott e meg benne azelőtt. . . Ily módon célszerű kerületi nagykönyvtárról alig néhányról beszélhetünk, értve ez alatt az elrendezés, az alaprajz, a tágasság követelményeit. A Szabó Ervin hagyományain nevelkedett könyvtárosok szívélyessége és az állomány gazdasága azonban olyan vonzerőt jelent, hogy az olvasók a kényelmetlen könyvtárakat is ostrom alatt tartják. (A XII. kerület könyvtára például tíz évig várt egy helyiségre, ahol szabadpolcra rakhatja ki könyveit, s ahol egyáltalán le lehet ülni. Végre megkapta. A szépen berendezett új könyvtár 7 ezer olvasójára azonban 8 ülőhely vár az olvasókamrácskában, s az első télen az egész létesítményt zárva kellett tartani, mert a fűtési berendezés nem működött. Pedig ez a könyvtár a 70 ezres lélekszámú, óriási kiterjedésű kerület egyetlen nagy, tanácsi kezelésű könyvtára!) Az állomány gazdasága is csak a sokszínű választékot tekintve dicsérhető: a példányok száma kevés, a peremkerületekben előfordul, hogy too 000 lakosra 20 — 25 000 kötet jut csak. Az elmondottak alátámasztására szolgáljon a következő összehasonlítás: a város belterületén 1000 lakosra átlag 760 könyv jut, a peremvidéken 640; a vidéki városokban azonban 1488 darab. Az állománygyarapításra szánt előirányzat a fővárosban beiratkozott olvasónként 20 Ft, a vidéki városokban 36 Ft. A könyvtárak használtsági foka kb. 300 százalékos, vagyis kb. háromszor annyi ember fordul meg bennük, mint ahánynak a befogadására készültek. (Egyes helyeken 6 — 700 °o-os használat is előfordul!) Gyermekkönyvtárak Ha ránézünk a térképre, a könyvtárt jelző karikák a belváros felé sűrűsödnek, a külterületeken mind kevesebb található belőlük. A fél városon végigroboghatunk anélkül, hogy gyermekkönyvtárat találnánk, — igaz, van összesen 30 gyermekkönyvtár, de éppen ez a könyvtártípus az, melynek nem szabad a lakóhelytől távol esnie, mert a gyermekeknél a közlekedés különösen nagy akadály. Iskoláink könyvtári ellátottsága sajnos még oly hiányos, hogy a tanácsi gyermekkönyvtár pótolhatatlan funkciót tölt be. A fővárosi gyermek szellemi arculatán rögtön meglátszik, hogy jószerencséje folytán könyvtár közelében lakik-e, annál is inkább, mert a gyermekkönyvtárosok mozgalmat indítottak a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatására, és kifogyhatatlan ötletgazdagsággal pallérozzák kis olvasóik tudását, segítik fölkészülésüket a középiskolai tanulmányokra, s nevelik őket a szabad idő értelmes felhasználására, a könyv szeretetére. Már akinek jut ebből a nevelésből. Sajnos — a térkép árulkodik —, a fővárosi gyerekek többségének nem jut. Igazolja ezt az az adat is, mely szerint a budapesti 6 — 14 éves lakosok 30%-a könyvtári olvasó, ám a vidéki városokban ugyanennek a korosztálynak 60%-a részesül a könyvtár áldásaiban. Az igényes és az el nem ért olvasó A kerületi könyvtárakon kívül a hálózatba fiókok is tartoznak. Tulajdonképpen alfiókok, hiszen a kerületi könyvtár a központ fiókja. Ezek még inkább elcsúsznak a Volksbibliothek típusa felé. Kölcsönzőhelyek, ahol sem helyben olvasni, sem megfelelő kézikönyvtárat használni, sem magasabb igényű tájékoztatást kapni nem lehet. És még ebből is milyen kevés van! Vitatott szakmai kérdés, hogy érdemes-e ezeket a mini-könyvtárakat szaporítani („jobb a semminél" — alapon), vagy inkább nagy könyvtárak fejlesztése a célszerűbb? A kor igénye a nagy könyvtár felé mutat, ám a mozgó-könyvtár (autóbusz) kombinációjával. (A közművelődési könyvtárnak ugyanis szünet nélkül az el nem ért, potenciális olvasóra is gondolnia kell.) Itt jutunk a bevezetőben fölvetett kérdéshez: jól ellátott város-e könyvtári szempontból Budapest ? Ha csak a művelt értelmiségre tekintünk, akkor igennel kell felelnünk. Hiszen az igényes értelmiségi (nem minden diplomás az!) veszi a fáradságot, s elmegy az érdeklődésének megfelelő tudományos könyvtárba, lakjék bár a város akármelyik pontján. Az egyetemista és középiskolás diákság már nehezen talál férőhelyet, hiszen főként a könyvtárban szeretne olvasni és tanulni, ahol minden felmerülő kérdésével a megfelelő kézikönyvhöz fordulhat (lexikon, stb.), s ahol zavartalanabb a nyugalma mint otthon vagy a kollégiumban. Ami azonban régen értelmiségi igény volt csupán, az ma sokkal szélesebb társadalmi rétegé: a helyben olvasás lehetősége, a friss és bőséges tájékoztatás. Ma már mind több az olyan ember, aki nem azzal a kérésselfordul a könyvtároshoz, hogy „tessék valami jó könyvet adni", hanem meghatározott kéréssel, mert tudja, hogy mit akar, mi érdekli. Ez a növekvő olvasótípus Budapestnek kb. összesen 1500 könyvtárában alig tud leülni, és aligha találja meg a kért könyvet, mert az új és sikeres könyveket a könyvtárak kis példányszámban szerzik be, s a kelendő műből nem tartanak prézens példányt, amit csak helyben lehetne olvasni. Nem rajtuk múlik: nem tudják ezt megtenni, mert jelentős részükben nincs olvasóterem, vagy ha van, kicsi. Jórészük kölcsönzővé nyomorodott, még kerületi könyvtár mivoltában is. Ezért nincs kellőképp kihasználva folyóiratállományuk sem. Az igényes olvasót nem elégíti ki a kölcsönző jellegű könyvtár. (Ha pe-Az első mozgókönyvtár dig ez az igényes, de nem értelmiségi réteg a tudományos könyvtárak felé vesziaz útját, akkor ott keletkezika ma még közművelődési fokon nyomasztó hely- és példányszám hiány.) A fővárosnak egyetlen olyan — méretben, elhelyezésben megfelelő — közművelődésikönyvtára sincs, mint például a Kaposvári Megyei Könyvtár; százezres lakosságú kerületeinket pedig olyan könyvtárak „látják el", melyek a jobb járási könyvtárak mögött lemaradnának . . . Ha az előbb említett igényes olvasónak a jogos elégedetlenség kedvét szegi, és elszokik a könyvtártól, vásárló lesz, s azt mondhatnánk, hogy ez nem baj. Mégis hátrányos ez a csak vásárlásra alapozott olvasás, mert a tájékoztatás gazdag sokféleségét nélkülözi. Ám nagyobb hátrány ennél, hogy a kevésbé igényes nem tud erre a fokra fejlődni; amint a jól fölszerelt könyvtár fokról-fokra csábít bele a tudás rengetegébe, gazdagítva az egykor tán szerényen pallérozott, de folyton fejlődő szellemet, úgy reked meg a kis kölcsönző állóvizében az, aki nem jut dúsabb táplálékhoz. Van egy olyan réteg is, amelyik olvas talán, ha helyébe hozzák, de utá-Válogatás (MTI fotó) 6