Budapest, 1969. (7. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Gábori Miklós: Az első ember nyomai

Szobafenyő hajtása Hemző Károly felvételei Szombathy Viktor Nyolcvannégy holdas botanikus kert a város peremén Peónia teljes virágzásban Ha pesti botanikus kertről szólunk, jobbadán a régi Ludoviceummal szemben elterülő Egyetemi Füvészkertre gondolunk, elérzékenyülten emlegetve a Pál utcai fiúkat, lévén ez a kert a regény egyik fontos színhelye. Pedig az utóbbi években újabb és az irodalmi emlékekkel megszínesített Füvészkertnél nagyobb terjedelmű Botanikuskert alapítása is folyik. A szó valódi jelentésében a sívó homokból virágzik ki, csaknem olyan puszta körülmények között s mindössze húsz-harminc méterrel magasabban a tenger színe fölött, mint a szegedi egyetem Füvészkertje. Az időbeli különbség a kettő között azonban negyven esztendő. A főváros legdélibb csücskében, a Soroksár. Pesterzsébet és Pestimre közt elterülő homokdombok vidékén, búzaföldek és kukoricások rengeteg birodalmának különös ékességeként alapították meg a Kertészeti Egyetem Növénytani Tanszékének Botanikuskertjét. Kellemesen ható zöld bóbita, alacsony halmok, port fogó, árnyékvető nyárfások, tölgy- és fenyőligetek szomszédságában. A Gydli patak két vékonyan csörgedező ere határolja. A tájból szinte alig kiemelkedő termékeny halmoknak ilyen nevük van: Bab-hegy, Vár-hegy, Csont-halom, Fényszóróhegy; maga a botanikus kert a Dinynye-hegy nevű homokhullámra telepedett. Távoli keretként fogják be Pest peremvárosainak apró házai, mögöttük a horizontot a pestlőrinci erdő sávja zárja le. Pesterzsébetről Soroksáron át kék autóbusz hoz idáig. Ritkán jár, meg kell becsülni; főként iskolásokat, tudományos kutatókat, kertészeti munkásokat s bevásárló háziasszonyokat szállít. Végállomása Péterimajor. A majorság víztornya iránymutatóként emelkedik ki a lapos tájból. Érkezhetünk azonban Pestimre felől is árnyékos útmenti fasorok alatt Péterimajorba. Ez ma a Kertészeti Egyetem Tangazdasága; szinte kis falucska már, ahonnan negyedórás séta a botanikus kert. A hoszszú sétát azonban inkább csak ősszel tegyük, nyári rekkenőben kényelmesebb az autóbusz, ott tesz le bennünket a botanikus kert kapuja előtt. Mielőtt azonban a kert kapuját elérné, elsőbbed a Kertészeti Egyetem Kísérleti Üzemének irodaépületével és tág üvegházaival találkozik az utasember, mellettük ballag el. Az emberi szívósság, leleményesség, tudós kutatási vágy, a természet erőivel vívott sikeres küzdelem, magas színvonalú szakértelem bizonysága ez a nyolcvannégy holdas, homokból kivirágzott Egyetemi Botanikuskert. Mint a Kertészeti Egyetem oktatási és kutatásai célokra szolgáló egyik intézménye 1963-ban létesült, de fiatalos erdőcsoportok már azelőtt is állottak rajta: a Gödöllői Állami Erdőgazdaság telepített a Duna ősi medrének homokjára, a szélhordta buckákra talajkötő, virágzó erdőfoltot. Noha ez a kert csaknem késznek mondható, állandóan fejlesztik. Öt esztendővel ezelőtt, nagykiterjedésű legelőt, égetett területet, szárított mocsárrétet kertté, arborétummá foglaltak. Van dombja is — hiszen úgy illik, hogy egy korszerű parkban hegy is legyen —, a Zsombékos tó partján emelkedő „garmada". ,,Az ezerarcú Alföld" egyik szép darabját telepítették ide a homokra, a löszre, a helyenként előbukkanó agyagra, humuszra, meszes iszapra. Az ápolt sétányokon első utunk a Zsombékos tóhoz vezet, ahol a láprét maradványait látjuk: a magas sást, a pompás kosbort, a macskagyökeret, szibériai nőszirmot, a fehér tündérrózsát; itt sárgállik tavasszal a mocsári gólyahír, kéklik a mocsári nefelejcs, zöldell a felfutó szulák. Bontogatja szirmait a sziki aszter s hűsítőén lengeti levelét a hamvas fűz, más néven rekettye. Legmegrázóbb neve az ördögharapta fűnek van, legköltőibb a pelyhes selyemperjének. Pangóvizes, lápi növénytársulást ápolnak itt: Ócsa és Dabas határában találkozunk hasonlókkal. Az Állami Erdőigazgatóság annak idején akácot, homoki meggyet, ostorfát, ezüstjuhart, keletázsiai japán akácot, kocsányos tölgyet, fekete fenyőt, vénicet telepített ide, ennek a helyét alakították a kert vezetői, úgy, hogy a hallgatók és a nagyközönségelőtt egyegy összefüggő területen a föld különféle tájaínak növényeit „sűrítve" mutathassák be. Hangulatos, bájos ez a fejlődő botanikus kert s amellett igen tanulságos is: kontinentális, pontusi, mediterrán, szubmediterrán növényelemek találhatók meg talaján s így aztán változatos hazai növény-anyag esztétikai és termelési értékeivel ismerkedhetnek mind a tanulók, mind a szakemberek, mind az egyszerű látogatók. Meghagyták az eredeti vegetáció jellemző foltjait is, a vízinövényeket, mocsári növényeket, a homoki gyepet, ugyanakkor azonban — szemnek is kellemes ellentétül — kárpáti és tátrai gyűjteményt is létesítettek, s hogy az illúzió teljes legyen, nemcsak fenyőt, hanem havasi gyopárt is ültettek. A közelben pedig a sajátos, borókás dombvidék flórája zöldell. Legszebb azonban a koranyáron virágzó, százhúsz fajtából álló peónia-gyűjtemény. Illő tisztelettel közelítjük meg az üvegházakat. Hosszú láncra fűzött széptermetű, gyanakvó német juhászkutya is őrzi rendületlen hűséggel s bizalmatlanul a kerti épületeket, a szerszámkamrát, öntözőgépeket. Járván az árnyas sétautakat s gyönyörködvén a gondolatban: hogyan válik dús erdővé a csemete a soroksári homokon, innen is onnan is fel-felrebben rekedt kodácsolással a fácántyúk, vagy villan meg aranyzöld tolla egy-egy kövérkés fácánkakasnak. A fácán a hagymás növény zöldjét, élénkszínű virágját erős étvággyal csipkedi, tulipánok vannak tőle nagy veszedelemben. N/úl is futkos a kertben: miatta pedig a környéki vadorzók tépik föl hol itt, hol ott a drótkerítést, hogy csapdáikat lerakják. Néha aztán róka fogja el ember helyett a csapdába került nyulat, a rókát pedig kutya teperi le: megmarad — ha körülményes áttételekkel is — a biológiai egyensúly. A nem-szakértő látogatónak, a fák s virágok egyszerű szerelmeseinek is szép látvány, érdekesség ez a távoli botanikus kert. Az egyetemi hallgatóknak azonban — akikből kertészeti mérnökök s kutató tudósok lesznek — időnként munkahely, gyakorlóiskola is. Ásótkell itt földbe vágniok, kapát emelgetniök; és könyv is számukra ez a táj, betű nélküli könyv, amelynek egy-egy oldalát, árnyékba húzódott, vagy napzáporozta növényeit fel is kell mondani, tudni kell leckeként. 48