Budapest, 1969. (7. évfolyam)
8. szám augusztus - Dr. Gábori Miklós: Az első ember nyomai
A főváros életéből részében egy ilyen központi szerv lehetséges apparátusát vázolja fel, a szükséges személyi állomány, sőt, az esedékes munkabérek pontos tervezetével. Végezetül megállapítja: „Az anyagi kihatás kereken 10 000 forint, ami lakásonként és havonként 6 forint költséget jelent. Ez, véleményem szerint, a jelenlegi gondnokolási rendszerrel, illetve annak anyagi következményeivel szemben nem jelent többletet, viszont minőségileg feltétlen javulást eredményezhet." A lakásszövetkezetek központosításával kapcsolatos részletes elképzelését megküldtük dr. Berti Bélának, hogy azt a Fővárosi Tanács illetékesei kellő elbírálásban részesíthessék. H. J. olvasónknak: Köszönjük figyelmeztető levelét. A fennállásának 100. évfordulójához érkező László Kórházról valóban szerettünk volna méltóképpen megemlékezni: a cikk megírására ezért már hónapokkal ezelőtt megbízást adtunk egyik külső munkatársunknak. A kórház vezetőjének elutasító magatartása azonban meggátolta az adatgyűjtést; így, sajnos, el kell tekintenünk az egyébként közismerten kiváló eredményeket elérő egészségügyi intézmény munkájának méltatásától. Csepel üzemeiben felmérés készült a munkások életkörülményeiről, hogy ellenőrizzék a munkásosztály helyzetének javításáról szóló 1958-as párthatározat végrehajtását. Az elmúlt évtizedben Csillagtelepen új lakónegyed épült, befejeződött a közvilágítás kiépítése; a vízvezetékhálózat a kerület 70 százalékát átfogja. 1958-ban Csepelen 62 autóbusz közlekedett négy vonalon, ma 105 busz jár hét vonalon. Tíz év alatt 44 új élelmiszerüzlet, 11 iparcikkbolt és 13 vendéglátóhely nyílt. A bölcsődékben az egy évtizeddel ezelőtti 405 helyett most 530 hely van. Öt új óvoda épült. Mindezek ellenére Csepel nem fejlődik jelentőségével arányos mértékben. Az iskolák zsúfoltak, az egészségügyi ellátás lemaradt a többi kerületétől, a lakásépítési akciókat hátráltatják a bürokratikus huzavonák. A XXI. kerületi pártbizottság véleménye szerint a szakminisztériumok, s esetenként a Fővárosi Tanács sem veszi mindig kellően figyelembe Csepel munkáskerületi jellegét. Budapest tisztántartása egyre nagyobb gond. Az Egészségügyi Felvilágosítás Társadalmi Tanácsa megállapította, hogy a szennyeződés forrásai között az első helyen állnak a nyílt utcai árusítóhelyek, a forgalmas aluljárók, a rosszul kezelt építési anyagok, a kukák mellé szórt hulladékok. Mindehhez járulnak a madarak, a kutyák és macskák okozta szennyeződések, az eldobált apróbb csomagolóeszközök, egyebek. Megfelelő intézkedések híján a helyzet további romlásával lehet számolni, mert a köztisztasági intézmények felkészültsége és felszerelése hiányos. A házfelügyelők sem látják el lelkiismeretesen feladatukat. Ráadásul sok az olyan közterület, amely „senki földje" — grundok, üres telkek előtti járdák stb. —, tisztántartásuknak nincs felelőse. Kétszáz budapesti iparvállalat engedi a szennyezett vizet a főváros csatornáiba. Ezzel veszélyezteti a mélyben dolgozó munkások egészségét. A vegyszerek megtámadják a csatornák falát is: 300 kilométer hosszú csatornát kell emiatt kicserélni. Miután a csatornaszennyezés csak szabálysértés, a vállalatok inkább fizetik a büntetéseket, mint hogy derítőket, tisztítóberendezéseket szereljenek föl. Ezért most erélyesebb rendszabályok készülnek: az élővíz-szennyezésre vonatkozó kormány-rendelet büntető rendelkezéseit kiterjesztik a csatornaszennyezésre is. Az iskolai szünet második napján már nyolc közúti gyermekbaleset történt a fővárosban. A Madarász utcai gyermekkórház statisztikája szerint a tanévzáró hetek után, egészen a nyár közepéig — amikor a gyerekek közül már többen nyaralnak, kevesebben csatangolnak az utcán —, a közúti balesetek száma rendszeresen megugrik. Az áldozatok között legtöbb a 7—10 éves, s lényegesen több a fiú, mint a lány. Leggyakoribb a végtag- és koponyasérülés. A Népi Ellenőrző Bizottság megállapítása szerint Budapesten növekedett a munkaerővándorlás. Az állami iparban 1967-ben 142 ezer, 1968-ban 172 ezer munkás változtatott munkahelyet. 1969-ben már a törzsgárdák is bomlani kezdtek, mert sok helyen magasabb bért kapnak az újonnan belépők, mint régi munkahelyükön. A NEB egyebek között javasolja, hogy a munkáscsábítás ellen hatásos lenne, ha a jelenlegi közgazdasági szabályozókat revideálnák. Budapesten tartotta nemzetközi tanácskozását — Genf, Bécs, Párizs, Amszterdam, Varsó, Lausanne, London, Osló, Prága, Zágráb és Milánó után — az International Council on Alcohol and Addictions: a Nemzetközi Tanács az Alkohol izmus és a Kábítószerfogyasztás Leküzdésére. A tanácskozáson 24 ország 200 küldötte vett részt. Látványos karnevált láthatott a fővárosi közönség. Valóságos jármú'kiállítás vonult végig a legfontosabb főutakon: lóvontatású omnibusz, a legújabb Opel Record, a már műemléknek számító kis Csepel 125-ös motor és a mai Pannónia, a matuzsálemi korú teherautó, az imponáló méretű kamion. Az ötletesen megrendezett bemutatóval kezdődött az a hároméves akció sorozat, amelyet a Fővárosi Közúti Balesetelhárítási Tanács szervez Budapest biztonságosabb közlekedéséért. Az FKBT a közlekedési morál megteremtését tartja a legfontosabb feladatának. 11 hektárnyi területen — mely a Kertészeti Kutató Intézeté volt — a XXII. kerületi tanács hétvégi üdülőtelepet épít. Budapest második legnagyobb vízisport- és üdülőzónáját tervezik ide, amely vetekedne a Római parttal. A volt Duna-ágat egy zsilippel zárt tóvá alakítanák, kajakkenu versenypálya és horgásztanya számára. A nagyüzemek részére strandokat nyitnának. Az egész üdülőtelepet összesen 27 hektárra bővítenék. A Fővárosi Tanács Városrendezési főosztálya a megvalósítás feltételeként szabta meg a délbudai Duna-part általános rendezési tervének elkészítését. A Budapesti Pártbizottság felülvizsgálta: az üzemek, vállalatok milyen módon segítik dolgozóik lakásépítését? 58 üzemtől szereztek be információt; a megkérdezettek mintegy felének 1969—70-ben nincs lehetősége a hozzájáruláshoz. Harminc vállalat az idén 38 millió, jövőre pedig 30 millió forintot kíván a lakásépítés támogatására fordítani. Leggyakrabban a fejlesztési alapból adnak tíz-százezer, a részesedési alapból tíz-negyvenezer forint kölcsönt. Sajnos, nagyon kevés vállalat él a rendelet-adta lehetőséggel: mindössze hat fordítja a fejlesztési alap tlz százalékát lakásépítésre. A Budapesti Pártbizottság nagyon fontosnak tartja, hogy a vállalatok a jövőben aktívabban törődjenek ezzel a szociális fejlesztéssel. Az új lakónegyedek helyén nemcsak lakásokat kell szanálni, hanem üzemeket is. A Városházán elkészült a szanálandó üzemek jegyzéke. Ezek között szerepel: a Goldberger Textilművek 2. számú óbudai telepe, a Kőbánya központjában levő Kenyérgyár, egy mozi és a Pataki Kultúrotthon, az Újlipótvárosban az Elektromos Művek gépjárműtelepe, a Faipari Parkettagyár, szállítási vállalatok, szövetkezetek. Az elköltözésre váró gyárak, üzemek listája igen hosszú. 1970-től kezdve a házgyárak évente már nyolcezer lakás elemeit gyártják, tehát a lakások elhelyezésére szánt területről sürgősen el kell tú'nniök az útban állóvállalatoknak, műhelyeknek. A költöztetés becslések szerint mintegy 2 — 2,5 milliárd forintba kerül.