Budapest, 1969. (7. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Gábori Miklós: Az első ember nyomai

A főváros életéből részében egy ilyen központi szerv le­hetséges apparátusát vázolja fel, a szükséges személyi állomány, sőt, az esedékes munkabérek pontos terve­zetével. Végezetül megállapítja: „Az anyagi kihatás kereken 10 000 forint, ami lakásonként és havonként 6 fo­rint költséget jelent. Ez, véleményem szerint, a jelenlegi gondnokolási rend­szerrel, illetve annak anyagi következ­ményeivel szemben nem jelent többle­tet, viszont minőségileg feltétlen javu­lást eredményezhet." A lakásszövet­kezetek központosításával kapcsolatos részletes elképzelését megküldtük dr. Berti Bélának, hogy azt a Fővárosi Tanács illetékesei kellő elbírálásban részesíthessék. H. J. olvasónknak: Köszönjük figyelmeztető levelét. A fennállásának 100. évfordulójához érkező László Kórházról valóban szerettünk volna méltóképpen megemlékezni: a cikk megírására ezért már hónapokkal ez­előtt megbízást adtunk egyik külső munkatársunknak. A kórház vezető­jének elutasító magatartása azonban meggátolta az adatgyűjtést; így, saj­nos, el kell tekintenünk az egyébként közismerten kiváló eredményeket el­érő egészségügyi intézmény munká­jának méltatásától. Csepel üzemeiben felmé­rés készült a munkások élet­körülményeiről, hogy ellen­őrizzék a munkásosztály hely­zetének javításáról szóló 1958-as párthatározat végrehajtását. Az elmúlt évtizedben Csil­lagtelepen új lakónegyed épült, befejeződött a közvilágítás ki­építése; a vízvezetékhálózat a kerület 70 százalékát átfogja. 1958-ban Csepelen 62 autó­busz közlekedett négy vona­lon, ma 105 busz jár hét vona­lon. Tíz év alatt 44 új élelmi­szerüzlet, 11 iparcikkbolt és 13 vendéglátóhely nyílt. A bölcső­dékben az egy évtizeddel ez­előtti 405 helyett most 530 hely van. Öt új óvoda épült. Mindezek ellenére Csepel nem fejlődik jelentőségével arányos mértékben. Az iskolák zsúfol­tak, az egészségügyi ellátás lemaradt a többi kerületétől, a lakásépítési akciókat hátrál­tatják a bürokratikus huzavo­nák. A XXI. kerületi párt­bizottság véleménye szerint a szakminisztériumok, s eseten­ként a Fővárosi Tanács sem veszi mindig kellően figyelem­be Csepel munkáskerületi jel­legét. Budapest tisztántartása egyre nagyobb gond. Az Egész­ségügyi Felvilágosítás Társa­dalmi Tanácsa megállapította, hogy a szennyeződés forrásai között az első helyen állnak a nyílt utcai árusítóhelyek, a forgalmas aluljárók, a rosszul kezelt építési anyagok, a kukák mellé szórt hulladékok. Mind­ehhez járulnak a madarak, a kutyák és macskák okozta szennyeződések, az eldobált apróbb csomagolóeszközök, egyebek. Megfelelő intézkedé­sek híján a helyzet további romlásával lehet számolni, mert a köztisztasági intézmények felkészültsége és felszerelése hiányos. A házfelügyelők sem látják el lelkiismeretesen fel­adatukat. Ráadásul sok az olyan közterület, amely „senki föld­je" — grundok, üres telkek előtti járdák stb. —, tisztán­tartásuknak nincs felelőse. Kétszáz budapesti ipar­vállalat engedi a szennyezett vizet a főváros csatornáiba. Ezzel veszélyezteti a mélyben dolgozó munkások egészségét. A vegyszerek megtámadják a csatornák falát is: 300 kilomé­ter hosszú csatornát kell emiatt kicserélni. Miután a csatorna­szennyezés csak szabálysértés, a vállalatok inkább fizetik a büntetéseket, mint hogy derí­tőket, tisztítóberendezéseket szereljenek föl. Ezért most erélyesebb rendszabályok ké­szülnek: az élővíz-szennyezésre vonatkozó kormány-rendelet büntető rendelkezéseit kiter­jesztik a csatornaszennyezésre is. Az iskolai szünet második napján már nyolc közúti gyer­mekbaleset történt a főváros­ban. A Madarász utcai gyer­mekkórház statisztikája szerint a tanévzáró hetek után, egé­szen a nyár közepéig — amikor a gyerekek közül már többen nyaralnak, kevesebben csatan­golnak az utcán —, a közúti balesetek száma rendszeresen megugrik. Az áldozatok között legtöbb a 7—10 éves, s lénye­gesen több a fiú, mint a lány. Leggyakoribb a végtag- és koponyasérülés. A Népi Ellenőrző Bizott­ság megállapítása szerint Buda­pesten növekedett a munka­erővándorlás. Az állami ipar­ban 1967-ben 142 ezer, 1968-ban 172 ezer munkás változ­tatott munkahelyet. 1969-ben már a törzsgárdák is bomlani kezdtek, mert sok helyen ma­gasabb bért kapnak az újon­nan belépők, mint régi mun­kahelyükön. A NEB egye­bek között javasolja, hogy a munkáscsábítás ellen hatásos lenne, ha a jelenlegi közgazda­sági szabályozókat revideálnák. Budapesten tartotta nem­zetközi tanácskozását — Genf, Bécs, Párizs, Amszter­dam, Varsó, Lausanne, London, Osló, Prága, Zágráb és Milánó után — az International Coun­cil on Alcohol and Addictions: a Nemzetközi Tanács az Alko­hol izmus és a Kábítószerfogyasz­tás Leküzdésére. A tanácskozá­son 24 ország 200 küldötte vett részt. Látványos karnevált lát­hatott a fővárosi közönség. Valóságos jármú'kiállítás vonult végig a legfontosabb főutakon: lóvontatású omnibusz, a leg­újabb Opel Record, a már mű­emléknek számító kis Csepel 125-ös motor és a mai Pannó­nia, a matuzsálemi korú teher­autó, az imponáló méretű kami­on. Az ötletesen megrendezett bemutatóval kezdődött az a hároméves akció sorozat, ame­lyet a Fővárosi Közúti Baleset­elhárítási Tanács szervez Buda­pest biztonságosabb közleke­déséért. Az FKBT a közleke­dési morál megteremtését tartja a legfontosabb feladatá­nak. 11 hektárnyi területen — mely a Kertészeti Kutató Inté­zeté volt — a XXII. kerületi tanács hétvégi üdülőtelepet épít. Budapest második leg­nagyobb vízisport- és üdülő­zónáját tervezik ide, amely vetekedne a Római parttal. A volt Duna-ágat egy zsilippel zárt tóvá alakítanák, kajak­kenu versenypálya és horgász­tanya számára. A nagyüzemek részére strandokat nyitnának. Az egész üdülőtelepet össze­sen 27 hektárra bővítenék. A Fővárosi Tanács Városrende­zési főosztálya a megvalósítás feltételeként szabta meg a dél­budai Duna-part általános ren­dezési tervének elkészítését. A Budapesti Pártbizottság felülvizsgálta: az üzemek, válla­latok milyen módon segítik dolgozóik lakásépítését? 58 üzemtől szereztek be informá­ciót; a megkérdezettek mint­egy felének 1969—70-ben nincs lehetősége a hozzájáruláshoz. Harminc vállalat az idén 38 millió, jövőre pedig 30 millió forintot kíván a lakásépítés támogatására fordítani. Leg­gyakrabban a fejlesztési alap­ból adnak tíz-százezer, a része­sedési alapból tíz-negyvenezer forint kölcsönt. Sajnos, nagyon kevés vállalat él a rendelet-adta lehetőséggel: mindössze hat fordítja a fejlesztési alap tlz százalékát lakásépítésre. A Bu­dapesti Pártbizottság nagyon fontosnak tartja, hogy a válla­latok a jövőben aktívabban törődjenek ezzel a szociális fejlesztéssel. Az új lakónegyedek helyén nemcsak lakásokat kell szanálni, hanem üzemeket is. A Város­házán elkészült a szanálandó üzemek jegyzéke. Ezek között szerepel: a Goldberger Textil­művek 2. számú óbudai telepe, a Kőbánya központjában levő Kenyérgyár, egy mozi és a Pataki Kultúrotthon, az Új­lipótvárosban az Elektromos Művek gépjárműtelepe, a Fa­ipari Parkettagyár, szállítási vállalatok, szövetkezetek. Az elköltözésre váró gyárak, üze­mek listája igen hosszú. 1970-től kezdve a házgyárak évente már nyolcezer lakás elemeit gyártják, tehát a lakások elhe­lyezésére szánt területről sür­gősen el kell tú'nniök az útban állóvállalatoknak, műhelyek­nek. A költöztetés becslések szerint mintegy 2 — 2,5 milliárd forintba kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom