Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: A földtani múlt

A főváros legrégibb anyakönyve A pesti Tanácsháza egy szobában Fővárosunk legrégibb anyakönyvét a pest-belvárosi plébánián őrzik mint becses muzeális értéket. Nem olyan hatalmas fóliáns, mint a jelenkori anyakönyvek, hanem csak „negyedrét" alakú, vaskos bőrkötéses könyv, címlapjának csertintával írt latin nyelvű felirata magyarra fordítva így hangzik: „Kereszteltek és halottak könyve a templom és a plébánia felszerelésének leltárával, összeírva 1690. évben főtisztelendő Putanich János úr, Pest szabad királyi város plébánosának szorgalmából." A címben jelzett leltár hiányzik, viszont a házasságkötések jegyzéke is megtalálható a kis matrikulában az 1700. esztendővel bezárólag. Az anyakönyv legérdekesebb adatai a felszabadító hadjárat után itt maradt török foglyok és családtagjaik megkeresztelése. 1690 decemberében egy kilencéves török leányt Katalin névre keresztel a plébános. A keresztapa bizonyos Lendvay György. Utána következik egy hétesztendős török leány, majd egy ötéves török fiú, megint egy 18 éves — „patribus tu reis", azaz török szülőktől származó — hajadon. A török keresztelőkön többször is bizonyos Caiser János Antal szerepel keresztszülőként. Idősebb török férfiak és asszonyok is megkeresztelkednek, viszont 1698-ban már egy csecsemőre is sor kerül ,,ex progenie ottomana", ottomán nemzetségből. Ugyanekkor egy Asnank János nevű özvegyember házasságot köt egy Anna nevű özvegyasszonnyal, „vidua condam nata turcica, sed jam rite baptisata", aki tehát töröknek született, de már megkereszteltetett. Ez az első török—magyar házasság az anyakönyvben. 1691-től 1699-ig összesen 29 törököt keresztelnek meg, s ez elég nagy szám ahhoz képest, hogy Pestnek akkoriban alig volt két-háromezer lakosa. 1690-től 1700-ig összesen 1183 keresztelés, de csak 184 házasságkötés történt. Mi magyarázza ezt a szembetűnő aránytalanságot? — Egyrészt az, hogy sok a házasságon kívüli származék, de főként egy-egy családon belül a nagy gyermeklétszám. A családostul itt állomásozó katonák gyermekeinek külön listája van: közös elnevezésük: „infantes castrenses", azaz tábori szülöttek. Ezek között az 1698-ban Ferdinandus névre keresztelt csecsemő a bejegyzés szerint „ex familia Serenissimi Regis Poloniae", a lengyel király — bizonyára a Bécset felszabadító Sobieski János — atyafiságából való. Megvan az anyakönyvben a polgárok névlajstroma is. Túlnyomó többségben magyar hangzású név, kevesebb a délszláv és német. Török eredetre utalnak az ilyenek: Ibraham Anna, Kusmefi Mária, Csarabi Mátyás, Jakabuj Mária ... A hódoltság nyomasztó évei után új életre támadó Pest történetének nélkülözhetetlen, értékes forrásmunkája ez az ősi matrikula. K. Gy. Kicsiny volt Pest városa a XVIII. század második negyedében nemcsak területileg, hanem a felvett polgárok számáttekintve is, mert mindössze 659-en voltak, akik közül csak 101 vallotta magát magyarnak. Ezért kisszerű volt az igazgatása is, ahogy azt az 1737. évi ápr. 13-i tanácsülés német nyelvű jegyzőkönyve mutatja. Az eredeti fordítása a következőképpen hangzik: „A tiszteletreméltó polgárság ezeket a kívánalmakat terjesztette elő: Első pont: Mivel sok polgárnak nincsen rétje, hogy ezek is házukhoz némít hozzákapjanak, valami módozat megállapíttassék. Másodszor: A mészárszékekhez és a folyóhoz vezető utak helyreállítandók. Harmadszor: A Tanácsházat tatarozzák, mivelhogy majdnem az összes ügyeket egyetlen egy szobában kell elintézni. Negyedszer: a kiváltságokat felolvastatni és a választott tanácsba és a Százakhoz (külső tanács) fölvett polgárokkal az esküt letétetni. Ötödször: A dohányzást eltiltani. Hatodszor: A csaplárosokat, mert polgári ipart űznek, a polgárjog megszerzésére szorítani. Hetedszer: Mivel Karpfenstein fertálymester már öreg és csak a porciószedésnél használható, még egy harmadikat kellene felfogadni. Nyolcadszor: Bethieno kávéfőzőnek meghagyandó, hogy a kávét úgy mérje, mint a többiek, hogy minekutána úgy sem találja boldogulását, ne tegye tönkre ezúttal a másik kettőt". A tanács a nyolc ponthoz a következő határozatot hozta: ,,A kívánalmak viszszaadassanak a tisztelt polgárságnak a következő döntéssel: az első pontnál meg fogják vizsgálni, hogy milyen jusson vagyon némelyeknek több rétjük és ha ezt nem bizonyíthatják, az tőlük el fog vétetődni és kiosztatni." A második pontnál elhatározta a tanács, hogy amennyire a tehetség engedi, a helyrehozást elvégeztetik. A harmadik pontnál beismerik, hogy valóban kevés a helyiség, de türelemmel kell lenni, mert amíg a piarista atyák alapítványa nincs kifizetve, nem lehetséges a tanács házát restaurálni és a helyiségeket szaporítani. A negyedik ponthoz: A kiváltságok felolvasása a mai ülésen megtörtént és némely polgárok már letették az esküt, a többiek legközelebb hasonlóképpen cselekszenek. Az ötödik ponthoz: A tanács már megtett néhány óvintézkedést, hogy a város hajdúival a dohányszívásra serény ügyeleteket tartsanak, de a becsületes polgárságot is emlékezteti arra, hogy kinek-kinek a maga házában ügyelő tisztje legyen — gyulladásnak veszedelméért — és az nagyon és szorgalmatosan vigyázzon, hogy tűzveszedelem ne történjen. A hatodik pontnál megállapították, hogy ha egy polgár olyan csapiárost akar fogadni, aki még nem polgára Pest városának, akkor azt utasítsa a hatósághoz, hogy előzőleg a polgárjogot megszerezze. A hetedik pont aggályoskodást keltett a tanácsban, mert nem szívesen okozna új költséget a városnak, csak a legnagyobb szükség esetén. A nyolcadik ponthoz: „törekedni fogunk a kávéfőzők közt is eszközt találni a rend megteremtéséhez". R. R. S VÍG MATRÓZ ÉTTEREM Budapest, XIII. kerület, Szent István körút 16. Halétel-különlegességek Déíi és esti menük II. osztályú árak ESTÉNKÉNT DUDUS GYULA CIGÁNYZENEKARA MUZSIKÁL 44 NYITVA: DÉLELŐTT 11 ÓRÁTÓL REGGEL k ÓRÁIG KEDVES VENDÉGEINKET SZERETETTEL VÁRJUK!