Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - Tarnóczi Lóránt: Szállodaiparunk helyzete

Négy és fél évszázad után ismét Budán a Budai Káptalan levéltára A elmúlt év decemberének közepén - a csehszlovák— magyar levéltári anyagok kölcsönös cseréjére vonatkozó egyezmény keretében — visszakerült Pozsonyból, a Szlovák Központi Levéltárból a hajdani Budai Káptalan levéltárának anyaga. A Budai Káptalan írásbeli emlékei fővárosunk múltjára, pontosabban e múlt feudális korszakának olyan szakaszára nyitnak bővizű forrást, amelyre a három város (Pest, Buda, Óbuda) levéltárai elpusztultán, idegen levéltárak állományainak átszűrésével lehet csupán sekélyke eret fölbuzogtatni. A káptalan — mai szóval „országos hatáskörű szerv" lévén - iratai az ország egész területének történetéhez, megyék és városok, falvak és családok múltjának megismeréséhez adnak immár itthon lehetőséget. A XI. századra nyúlik vissza a Budai Káptalan működése. Alapításának közelebbi időpontja vitatott. Kétségtelen, hogy királyi szálláshely mellett alapították Óbudán (azaz: az öreg Budán). Itt is működött mindvégig, feltehetően a XVI. század harmincas éveinek végéig. Pozsonyba menekülésének közelebbi időpontja szintén tisztázatlan. Bár Óbudán székel, magát következetesen Budai Káptalannak (Capitulum Ecclesiae Budensis) nevezi. Idősebb Buda városánál. A budai Várhegy neve akkor még Pesti Új Hegy (Möns Novus Pestiensis). Társaskáptalanként, kanonokok testületeként arra szervezik, hogy a királyi udvar népének lelki gondozását ellássa. A káptalan tisztán egyházi és leszűkített feladatköre a XII. és XIIII. század fordulóján kibővül és jellegében gazdagodik, amikor hiteles hellyé (locus credibilis) lesz. A káptalan hiteles helyként „közjegyzői" tevékenységet fejtett ki. Tagjai világi peres ügyekben, a bírósági kiküldöttek mellett, írásba foglalják a jelentéseket. Az országban tevékenykedő számos hiteleshely közül a Budai Káptalan kiemelkedik az egész országra kiterjedő illetékességével, amilyennel rajta kívül csak kettő dicsekedhetett (a boszniai és a székesfehérvári). Tüzes vas-próba alkalmazásának jogával felruházott hely is. Már a XIII. század elejéről leírnak az oklevelek egy tüzesvas próbát, amikor orosz kereskedők kirablásával vádlott személyek kerülnek a Budai Káptalan elé. Szervezetileg a prépost áll a Budai Káptalan élén, vele együtt külön javadalmakat élveznek az olvasókanonokok, az éneklőkanonokok és az őrkanonokok. Az olvasókanonok a hiteleshelyi kancellária — az oklevélkiállítással s általában mindennemű írásbeli teendővel foglalkozó hivatal — vezetője. Az éneklőkanonok gondja az egyházi szertartásokon túlmenőleg az énekkarokra s az iskolákra is kiterjed. Az örkanonok a káptalan kincstárának őre. Javadalmaikat élethossziglan élvezték. A mintegy 25 kanonoki stallum mellett segédszemélyzet, klerikusok és világiak egészítik ki a Budai Káptalant. A kanonokok közül egy-egy esztendőre jószágkormányzót is választottak; ő a káptalan dékánja. Nem volt követelmény sem a kanonokok mindegyikével, még kevésbé a segédszemélyzet valamennyi tagjával szemben, hogy felszentelt papok legyenek. Hajkoronát (tonsura) azonban általában nyíratnak, mert ezzel klerikusokká válva, mentesek a világi bíróságok illetékessége alól (privilégium fori). Mátyás király korától kezdve a káptalan prépostjai és kanonokjai közül többen rendszeresen A Budai Káptalan pecsétje magasállású királyi főtisztviselők (alkancellárok, királyi titkárok stb.), akiknek jövedelme (tulajdonképpeni fizetése) a káptalani javadalomból ered. A kanonokok közül számosan tisztviselősködnek a kancellárián. Csaknem kivétel nélkül humanisták, irodalom- és művészetpártolók. Karai László prépost (alkancellár) édesgeti külhonból Budára Hess András nyomdászt, a Budai Krónika mesterét, akinek mindvégig mecénása marad. A kanonokok célja nem az állami hivatalok magaslatainak elérése. Ezek csupán grádicsok a püspöki és érseki székhez vezető úton. Szatmári György budai kanonok, királyi titkár egy kassai német kereskedő szülőházából indul el, hogy Bakócz Tamás utódaként költözzék be annak esztergomi palotájába. Verancsics Antal, a Budai Káptalan kanonokja, Szapolyai János király titkára, követségekben vállalt fáradozásai és politikai szolgálatai révén jut el ugyanoda. Pedig jámbornak éppen nem nevezhető szórakozásokkal idézi vissza ifjúságát. Tanúja ennek az az egészséges fiúgyermek, akivel egy budai szépasszony ajándékozza meg, már budai kanonok korában, püspök nagybátyjának megrökönyödésére. A magyarországi káptalanok közül nem egy hatalmas birtokállománnyal rendelkezett. A Budai Káptalan, széles feladatköre és sok kiváló kanonokjának magas állami beosztása ellenére, ebben a tekintetben a szegényebbek közé tartozik. A hiteleshelyi működésből eredő jövedelem növeli leginkább anyagi javait. Voltak természetesen birtokai is; sőt, rendelkezett a Buda körül fekvő dunai révek és vámok jövedelmeivel (innen sok ellentéte a városi polgársággal). Neki teljesíti földesúri szolgáltatásait Óbuda északi, káptalani városi része (a déli városrész I. Lajos király 1355-ben tett osztása szerint a királynét ismerte el földesurának). A káptalané a tized (decima) egész Óbuda területéről. Kegyes adományokban sem szűkölködött; mégis, a hiteleshelyi működés során eszközölt kiküldetések, oklevél, kiállítási díjak stb. jövedelmei bizonyulnak az előbbieknél dúsabbaknak. E levéltár forrásértékét valamelyest érzékeltetik a Budai Káptalan jogállásának és szervezetének, feladatkörének és jövedelmeinek, valamint néhány kanonokja pályafutásának hézagos adatai is. Ez a régmúltat rejtő és egészében ki nem vallatott levéltár, amelyet ma ismét Budán őriz a Magyar Országos Levéltár, különösen a főváros múltjának feltárásán fáradozó és a történeti forrásokban sokat nélkülöző kutatók számára rendkívül becses. Még akkor is, ha teljesnek ^ppen nem mondható. Mindössze 120 db középkori oklevelet és egy kötetnyi hiteleshelyi jegyzőkönyvet tartalmaz. Bizonyos, hogy a Budai Káptalan hajdani levéltára ennél több darabból állt. A hiteleshelyi jegyzőkönyvet (prothocollum Budense) 1510—1522 között írták, 662 oldalon, mintegy 800 önálló bejegyzéssel. Elképzelhetetlen, hogy a XIII. századtól a XVI. századig ne vezettek volna hiteleshelyi jegyzőkönyvet. Éppúgy nem hihető az sem, hogy ez a káptalan a XI. század és a XIII. század között egyetlen oklevelet sem állított ki. A levéltár legrégibb oklevele Endre királytól származik, 1212-ből; a legfrissebb levelet 1649. január 9-én Vas István „Mezeő Szögedi Feő Bíró" és az „Esküttek" írták a Budai Káptalannak. A káptalan által kiadott legrégibb oklevél csak 1253-ban kelt. Az előbb keltezettek talán még lappanganak valahol. A káptalani levéltár tanulmányozásának közvetlen lehetősége bizonyára föllendíti a kutatásokat, amelyektől sok nyitott kérdés megválaszolása remélhető. Nem ismerjük a Budai Káptalan alapításának közelebbi időpontját; nincsenek jól meghúzott vonalak szervezete és feladatköre változásainak határain; tagjai többségének pályája a homályos szakaszok miatt bizonytalan stb. Nem tudjuk például azt sem, hogy mikor szüntette be működését Óbudán. Csak következtetni lehet, hogy Buda 1541. évi török megszállása a káptalant már nem találta székhelyén. Pozsonyban nemcsak a káptalan talált menedéket Pest, Buda és Óbuda intézményei közül. De vajon folytatta-e itt működését Budai Káptalanként? (Mint ahogy budai céhként avatták legényeiket a budai német mészárosok Nagyszombatban.) Mi lett a sorsa jószágaiknak? A mezőszegediek említett levele a XVII. század derekáról Zenta városát még a Budai Káptalanénak vallja, mondván: „Szenta . városa ... a Budai nemes Captalamhoz ido agh. Lelek ismeret ellen ualo dologhnak itelenk tartózandó lenni, ha az Ania ent Egyház io agat tudua el titkolnánk. Azért annak bizonsagara leuelünket is fel küldgiük ..." Van még mit megtudnunk Óbuda középkoráról, a káptalani és királynéi városokra osztott település embereinek életéről, építészetéről, iskoláiról — ez utóbbiak között még egyeteméről is. A római Acquincum víziorgonájának bűvöletében talán keveseket riaszt meg a káptalani iskola diákjának utolsó, fájdalmas kiáltása, kit az iskolamester borának őrzése közben nyilaz le társa, — holott e jaj egy ezredévvel közelebbről szakadt ki a fiú torkából. . . A hazatért levéltár szélesebbre nyitja a középkori Óbuda kapuit, s rajta a késői utódok közelebbről szemügyre vehetik, történelmi tanulságul, a hajdani elődök életét. „ „ , T

. , ' Dr. Baraczka István 35