Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - Osgyáni Csaba: Strandok

A Palatínus strand Strand-genézis Pünkösdfürdőre kereken fél óra alatt kivisz a 34-es busz, húsz perc alatt ideér a HÉV; ritkán jár ví­zibusz is, annak kereken egy óra a menetideje. Az aszfaltút kissé felgyűrődött már, s a strand bejá­rata előtt balra forduló hurokkal önmagába szalad. Távolabb, Szentendre felé most is kertgazdaság található. A mai Pünkösdfürdő területén is kertgazdaság volt még a századfordulón. S akkor egyik napról a másikra — pontosabban egyik évről a másikra —, modern, rögtön-megkedvelt strand lett. A kertgazdaságnak használt birtok az utóbbi száz évben több érdekes gazdát cserélt. Volt köz­tük cirkuszigazgató, és svájci nagykereskedő is. 1933-ban ifj. Vitális Sándor geológus tanácsára az akkori tulajdonos, dr. Ember Sándor ügyvéd meg­engedte, hogy szénkutató fúrást kezdjenek. A pró­bálkozást nem koronázta siker, noha két-három jelentéktelen szénréteget találtak. Ehelyett 1934 pünkösd napján 300—350 méter mélységből 21 Celsius fokos ásványvíz tört a felszínre. Innen a for­rás, majd a strand neve. A meglepetést cselekvés követte. Hajós Alfréd mérnök tervei alapján hozzákezdtek a strand épí­téséhez. A következő évben meg akarták nyitni. Nagy volt a hírharangja, de nem ok nélkül. 200 kabint és öltözőt tettek rendbe, vasbetonból épí­tettek egy 50 méteres úszó-, és egy 20 méteres gyermekmedencét. Hatalmas park, üde környe­zet várta a látogatókat. Hozzákezdtek a műút épí­téséhez, s egy vendéglő is felkészült a forgalomra. Két héttel a tervezett nyitás előtt, 1935. június 15-én feltöltötték a medencéket. És ekkor újabb meglepetés érte az építőket: ,,Az agresszív forrás­víz a forrás Mannesmann vascsöveit olyan hatal­mas mennyiségben oldja, hogy a vizet a medencé­ben 24 óra alatt kicsapódó ferrohydroxid fekete­kávé-barna színűre festette." Két héttel nyitás előtt! A strandot mégis megnyitották. Ausztriai er­dőkből szereztek frissen kitermelt, 4 méteres vö­rösfenyő rönköket. Ezekből facsöveket fúrtak, ez­zel bélelték a vascsöveket. A kisebb csövek így ne­hezen biztosították az elegendő vízmennyiséget, de sikerült átvészelni a szezont. Pedig ,,a strand­fürdő újszerűségével, modern kiképzésével, az or­szágban legelsőnek alkalmazott pázsitos napozói­val, asztalitenisz és tornafelszereléseivel — a várt­nál erősebb vendégforgalmat bonyolított." 1936-ban még 100 négyszemélyes kabint szerel­tek fel, hajóállomást, csónakkikötőt építettek, ja­vult a buszközlekedés. 1937-ben további 100 ka­bint, 1200 vetkőzőhelyet, s egy hússzor-tízméte­res medencét építettek. S azóta nem is túl sokat változott Pünkösdfürdő: 4698 ember számára ad vetkőzőhelyet, ebből 417 a négyszemélyes kabin. Két éve csempével borították a medencék falát. Sárosfürdő újjáépítésére 1908-ban 1 millió koro­nát ajánlottak föl. Ez az összeg hamarosan 5 és fél millióra rúgott. 1918-ban átadhatták a közönség­nek a pazar kivitelezésű Gellért komplexumot. A balneológusok — olvasom, — „könnyebb be­tegségben szenvedő gyógyvendégek szempontjá­ból is hasznosnak ítélték, hiszen a hullámfürdőben a tengervíz hullámzásának masszírozó hatását vél­ték felfedezni." Szabadon folyt el a pesti Duna-part legészakibb részén egy forrás melegvize. Még 1945 előtt kis, 1500 személyt befogadó népfürdőt akart itt léte­síteni a főváros, ebből azonban csak terv maradt. A pocsolyákban viszont rendszeresen fürödtek a közelben lakók. Adandó alkalommal, 1947 májusá­ban közmunkával kezdtek a föld egyengetéséhez, 1948-ra elkészült a Szabadság strandfürdő. Tiszta, esztétikus öltözőket, WC-ket, zuhanyo­zókat, ügyesen rendezett parkot létesítettek a te­rületén, néhány szoborral. A strandok zöme az idők folyamán szinte telje­sen átöltözött, vagy inkább ifjúvá serdült. Régi és új arca között több esetben is talán csak annyi a hasonlóság, hogy ugyanott található, ugyanaz a for­rás táplálja. És a neve. A század elején például a Lukács uszodában szi­gorúan elkülönített női és férfi medence volt. Ez már végleg a múlté. S ha nem is ilyen iramban, de lassacskán a múlté lesz sok avult strand. 1964-ben, négyévi szünet után nyílt meg a Római strandfür­dő. Négy év alatt rengeteget változott. Azelőtt tófürdő volt: éppcsak körülhatárolt parttal, isza­posan-kavicsosan. Most: vakltó-tiszta medencék, rendezett park. öreg fabódékba bújhatott az em­ber, hogy fürdőruhát kapjon magára. Most: ízlé­ses, kényelmes öltözői vannak. Az 1966/26. számú rendelet biztosítja az 1 ven­dégre jutó vízfelületet (0,8 négyzetméter), pihe­nőterületet (8 négyzetméter), a medence után­folyását (4 százalék). Szakáll Ödöntől azt kérdem, tudják-e ezt biztosítani? S mivel biztos lehetek a nemleges válaszban, hozzáteszem: mikorra kapja meg minden vendég azt a területet, ami dukál neki? — Soha, talán. Papíron nem nagy a különbség. Ha átlagforgalmat számolunk, akkor a két szám nagyjából fedi egymást. De a valóságban ez nincs így. Van, amikor egy emberre sokkal nagyobb te­rület jut, mint az előírásban; nagyobb forgalom, kánikula idején viszont sokkal kevesebb. Sőt. Ez a mutató strandonként is változik. Van, ahol mindig érvényesek az arányok, van, ahol csak ritkán. Terjeszkedni — területileg — nem lehet. Egy­szerűen nincs honnan elszipkázni szabad területet. A Fővárosi Fürdőigazgatóság évi 60 millió forintos költségvetéssel végzi a munkáját. A pénzt a meg­levő területek jobb kihasználására, korszerűsíté­sére, szépítésére fordítják. Ha középen alátámasz­tott síklapnak képzeljük el Budapestet, rajta a strandokkal, tipográfiailag pontosan elhelyezve; nem lenne egyensúly, a lap felborulna. Noha szám szerint majdnem mindegyik kerületnek megvan a strandja, s a „karéj": Cinkota, Kispest, Erzsébet, s az 1964-ben megnyílt Csepeli strand révén fel­lelhető; az igazság az, hogy az ismert, nagy stran­dok szippantják magukhoz a közönséget, a főváros távoli részeiből is. Pedig ezeknek a strandoknak a tehermentesítése kulturáltabb viszonyokat teremt­hetne, rengeteg közlekedési problémát is megol­dana A fejlesztésre szánt összeg tetemes részét ezért a kisebb, külterületeken levő strandok folya­matos rendbehozatalára fordítják. Lőrincen és Rá­koscsabán új öltözőket építenek, Cinkotán a me­dence kap új burkolatot. Kispesten területet ren­deznek, Erzsébeten gyermekmedence készül. Csillaghegyen 5000 a vetkőzőhelyek száma, en­nél csak a Dagály, a Palatínus és a Széchenyi fürdő befogadóképessége nagyobb. Itt lebontják a kis kő­épületeket, helyettük korszerűbbeket húznak fel. 1972-re két medencével bővítik a strandot: gyer­mekmedencével és hullámfürdővel. Addig is folya­matosan rendezik a területet, fásítanak, javítják a kerítéseket. A területre jellemző a sok fa, a sok virág. Érde­kessége a változatos domborzat, a strand egyes pontjai közötti 40 méteres szintkülönbség. Az alsó szinten több, egy épületbe tömörülő lakást épí­tettek. Az építők „lelakták" a munka árát. 1945 után az épület néhány üzem tulajdonába került. 1963-ban szállónak vette át a Fővárosi Fürdőigaz­gatóság. Ekkor még csak 160 férőhelyes volt. Most 500 vendéget fogad. (Ámbár a csillaghegyi strand közönségét olykor aggasztja az idegenforgalmi ér­dekek túlzott érvényesítése.) A fejlesztési terv semmitmondónak, egyhangú­nak tűnik. Ilyen szavakból — és tettekből — for­málódik: Csepel: kabinbővítés; Gellért: hullám terasz felújítás, tetőszerkezet kicserélése; Széche­nyi: műkő, beton helyett márvánnyal bélelt meden­cék, öltözők csempézése; Palatínus: öltözik, egyéb helyiségek korszerűsítése; Dagály: meden­cék csempézése. Zuglón 1972-re elkészülnek a munkálatokkal: nagy, füves parkot létesítenek, a négy medence közül az egyiket télen is használhat­ják majd. A monoton, szürke szavakból nem vesz szapo­rábban lélegzetet az ember. Bár emögött sokmin­den rejlik: kényelmesebb öltözés-vetkőzés. hi­giénikusabb mellékhelyiségek, esetleg néhány szo­bor a parkban. Kisebb zsúfoltság a medencében, a hullámban ; nem kell szorosan egymás mellé terí­teni a pokrócot a füvön. Hangulatosabb; kelleme­sebb az ember közérzete, a napi munkában fel­húzott idegei kissé ellazulnak. Ránk fér; a hőségben szenvedő, felüdülésre áhí­tozó budapestiekre. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom